Hülye reklámok 140 - sírkő
Napokban voltam egy temetésen. Nem a sajátomon. Sajnos. Mindegy. Pocsék temetés volt: az egyik teremszolga méltóságteljes járás helyett csoszogott, a másik meg olyan kövér volt nem tudta begombolni a mentét. Egyházi temetés volt, a pap késett, a kántor orrhangon gajdolt valami népdalra emlékeztető dolgot amitől mindig a röhögés jött rám (persze fegyelmeztem magam). De ezek mind olyasmik amiket nem lehetett tudni előre. A papnak egyébként innen üzenem, hogy a temetés az elhúnytról szól, nem az egyházról, szóval kevesebb hittérítést legközelebb. De ami az egész csúcspontja volt, az nem is ehhez a temetéshez kapcsolódott. Mellékesen megjegyezném, azokat a kűmonstrumos sírokat hogyan és mikor csinálják? Már majdnem érdekel... Na, de megláttam egy sírt. Van mindenféle, kisgyerekként ez tette elviselhetővé a kötelező hullanapi sírgyalázást. No de ezt a sírt aki tervezte... Mutatok egy rekonstrukciót: Én tényleg mindenki azzal akivel, meg éljen a modernség, de az ilyet azért megn...