Star Trek, A legvégső határ

Fogalmam sincs miért lett ez annyira lehúzva.

Kezdenek egy kis Mad MAxes posztapokaliptikus helyszínnel, majd egy multikulturális Föderáció mutatkozik be, látjuk a csökkentett számú de legalább válogatott legénységet munkaidőn kívül egy Enterprise-al (a 4. filmből ez hiányzott nekem a legjobban).

A karakterek mind jelenvannak, és jók az interakciók.

Megvan benne a sorozat poénos és önironizáló részletei is.

Vannak benne jó nők (az 1-4-ben egyre kevesebb női szereplő volt).

Nagy újítás, hogy végre nem csak a Földet abajgatja vmi elkallódott szondája.

78-as fedélzet?!?

Lehet hogy az nem jött be a népeknek, amikor rátérnek a fő attrakcióra: Isten kérdésére.

Mert most megvalósulhatott az, amit a TAS-nál még nem engedtek: találkoznak Istennel.

De az USA-ban eddigre beállt a kérdésben astatus quo, kívüle meg sose érdekelt senkit túlzottan ez a hülyeség.

És ezek a jelenetek:

"- Isten létezik!

- Maga őrült!"

"- Mire kell Istennek egy űrhajó?"

nyilván nem szereztek nagy népszerűséget az "érintettek" körében :P

Pedig a sorozat egyik központi kérdése ez a kérdéskör, mindig is az volt, mindig is marad minden valószínűség szerint; és a válasz is ugyanaz lesz, amit itt így a néző arcába vágnak.

Na és gondolom az se sokat segített hogy felrobbantják Mr. Istent. Főleg hogy akkoriban még nem létezett internet, így az ateisták se ~szerveződhettek azzá amik ma.

Mindent félretéve azt kell mondani, ez jó rész, és jó film.