Sherlock Holmes, A Négyek Jele
Hm. Mindegy, előbb ejtsünk szót a "sorrend"-ről.
Feltehetőleg a kiadási sorrend amiben olvasni lehet, amit mókás módon a magyar wikipédiáról lehet leolvasni (az azonos évszámok az angol wiki alapján az éven belüli kiadási sorrendet jelölik).
A trükkös persze az, hogy az egyik ... kisebb terjedelmű írást valamiért a magyarok másik kötetbenadtak ki mint ahova való, és jól összekeverték az egyik kötet írásainak sorrendjét.
Mindegy. Szóval elsőnek megírt ACD két regényt, majd az évek során összesen még kettőt. És annak ellenére hogy azíró ki akarta nyírni a karaktert mert személy szerint útálta, és csakvmi rokonának fenyegetésére hogy kihagyja a végrendeletéből törte addiga fejét hogy mégse, SH-történetekkel továbbra is elég termékeny maradt. Sőt, Az Utolsó Meghajlás ismételten egyértelműen lezárásnak látszik, vagy tíz évvel az után ISMÉT kihozott egy kötetnyirevalót a franchise-ból. Valószínűleg addigra az újrakiadások már annyira nem tudták fedezni a sorozatnak köszönhető életmódot... A pénz nagy úr.
A sorozat rajongóinak pedig rossz hír, hogy korántsem olyan hibátlan, vagy összefüggő a történetfolyam mint szeretnék. A történetek javarészt egymástól függetlenek, és olyan hibákkal tűzdeltek, mint itt az, hogy míg az első nyomozásnál Wattson sebesülése a vállán történt, ittez valahogy átvándorolt a lábába. A dolog annál is inkáb feltűnő, mert a két sztorigyakorlatilag ugyanúgy kezdődik, Watson pár szóban elmondja hogy az afgán-angol háborúba alig megérkezve friss végzősként (mint szanitéc) rögtön le is szerelték sebesülése miatt.
Az is szót érdemel, hogy a Holmes és Watson közötti kapcsolat ... ténylegesen élettársi viszonyt mutat, ha nem is feltétlenül szexuális téren értendőt.
Az első történetben megismerkedésük körülményeiként ez hangzik el, idézem:
"Ő panaszkodik, hogy nincs senki, akivel együtt kibérelhetnének egy jó kis lakást, amelyet egyedül fizetni sokall.
– Ó – mondtam –, én szívesen leszek a lakótársa. Jobb, mintha egyedül lakna az ember."
Ártatlan mondatok, nemigaz? Azonban ne feledkezzünk el a kor prüdériájáról, ahol a szexuális felhomályosodás még nem jött el. Miért nem talál Holmes lakótársat? Miért mondja Wattson hogy "jobb, mintha egyedül lakna azember"? Tán csaknemazért, mert Holmes meleg, és Watson úgy dönt, mégis jobb akár egyférfival is együttélni, mint magányos agglegényként halni meg?
A második történetben pedig ezt olvashatjuk:
"Nem érte be azzal, hogy egész eljárását megmagyarázza, hanem társául szemelt ki kutatásaihoz is"
Nos, még ha a kiemeléssel nem is értesz egyet, ténylegesen felmerüla kérdés, hogy amennyiben egyszerű lakótársak, miért próbálja meg Holmes az élete minden területére bevonni Wattsont? Nem úgy néz ki mintha szüksége lenne a tanácsaira, sem a csodálatára mint Doctor Who-nak a Társaktól, elvégre ezt megkapja az ügyfelektől, akik közt ugyebár a Scottlan Yard - a hivatalos rendőrség - két sztárnyomozója is ott van? Szintén nem valószínű hogy szimplán állást ajánlana, hiszen szerződés nincs, és Holmes nem jótékonykodik. Tehát akkor?
Az is érdekes körülmény, amikor Watson azt vágja Holmes fejéhez hogy "gép" amiért "nem vette észre milyen vonzó" a kliens-lányka. Erre Holmes válasza:
"A legbájosabb asszonyt, akivel életemben találkoztam, felakasztották, mert három kisgyermekét megmérgezte, hogy életbiztosításukat felvehesse, s a legvisszataszítóbb külsejű férfi, akit ismerek, nemes szívű emberbarát, aki csaknem egymillió fontot juttatott London szegényeinek."
Azt ugyan még el lehet ütni miért a férfit tünteti fel ~vonzóbb lehetőségnek, hiszen épp arról megy a téma mennyire értékes az ha egy nő vonzó. De vajon miért érezte Holmes szükségét annak, hogy mindkét nemet megemlítse mint alternatíva?
A másik, amit filmen sosem látsz, itt kerül bevezetésre. Bár azelső regényben Holmes lakásán meglehetősen nagy a forgalom az ügyvédek és besúgók miatt, itt valahogy ez elsikkad, és mintha két "nagy ügy" között nem létezne semmi se, és ezt az ürességet tölti ki nyomozónk intravénás heroin és kokain adagolása.
De mennyire durva Holmes függősége?
Azírás mást nem mond, mint hogy 7%-os oldatot lő be (kokaint), ám ezt teszi vénásan, és napjában háromszor.
NPersze érdemes feltételezni hogy Holmes standard fecskendőt használ, azaz a mennyiség végülis kiszámolható.
Ezen feltételezett mennyiségről azt az infót találtam, hogy "close to being an eight-ball", azaz egy utcai adag kábítószer, ami bőségesen elég a nem-intravénás használóknak, azaz azoknak akik nem totálisan függők (még).
Azt is egyértelműen meg lehet találni hogy bár a kokain beviteli módja általnosan az orron át szippantás, de a vénás alkalmazás nagyon is létezik, és a crack (ami kokainszármazék) az egyetlen ami felülmúlja.
Valamint - mr nem tudom hol - úgy láttam, a kokainhazsnálók naponta csak kétszer állnak be, Holmes meg ugye háromszor szedi.
Végeredményben ez azt jelenti hogy ha Holmes nem is totálisan függő a szerektől, de nagyon komoly mennyiségben szedi, többetszed mint az átlaghasználó. Ahhoz, hogy legalábbis időlegesen leálljon, nagyon komoly ingerélményre van szüksége. Holmes adrenalinjunkie.
UGYANAKKOR emlékezzünk meg róla hogy az író ELÍTÉLI a (rendszeres) droghasználatot, tehát ez nem valamiféle hippi-szektásság, mint mondjuk Freudnál. És bizony Holmesra ráférne egy jó pszichológus. Akkoriban viszont olyan még nem létezett, a legjobb amit kaphatott egy orvosdoktor volt (Watson).
És arra is emlékezzünk, hogy az esetek alatt Holmes nem szed szereket, azaznem ez teszi őt valamiféle szuperhőssé, hanem épp ellenkezőleg. Aszerekkel úgymond hibernálja magát míg ismét szükség nem lesz rá.
Aztán végre elkezdődik Az Ügy. Rögtön egy újabb történetbeli ellentmondással. Mármint az lenne, ha nema magyar kiadásban szerepelne egy bosszantó nyomdahiba.Ami nem egyedi, mert nem sokkal később meg John Sholto-ból James Sholto lesza fordításban... Ez utóbbit egy másik fura nyomdahiba kapcsán vettem észre, ami egy félig kihúzott ferdítés-fordítás félig eltörölt, vagy csak elgépelt hiba miatt keresgéltem a közelében. De ugorjunk.
Visszatérve Holmes és Watson kapcsolatának kérdésére, itt a következő nyom:
Watson egyértelműen érdeklődést mutat az ügyfél iránt a 2. fejezet utolsó mondataiban, akiről a fejezet kezdetén azt tudtuk meg, hogy középosztálybeli, rendes, és bizony egyedülálló fehérnép, tehát jogos ha ráhajt.
Aztán Holmes ugye azt mondja "ő ügyfél, kezeljük ügyfélkén", amit Watson a maga számára mint KIFOGÁST hazsnál fel hogy elnyomja érzéseit. A valódi problémája hogy társadalmilag önmagát nem tartja kellőképpen színvonalasnak hogy kapcsolatot kezdeményezzen. Bár ő orvos, és veterán. Rendben, jelenleg egyetlen bevételi forrása a hadirokkantaknak folyósított nyugdíj-ellátás, de hát mégiscsakegy orvos, mondanánk ma. Majd úgy fejezi be eszmefuttatását: "Ha sorsom komor, illőbb hozzám, hogy férfi módra szálljak szembe vele". De mi is ez a "komor sors"? Tán csak nem a Holmssal való együttélése, ez a "ha ló nincs, jó a szamár is" kapcsolat?
A történet maga, a bűntény ... Meglehetősen egyszerű, valóban (egyedül az problémás, legalábbis ma már biztosan, melyik a Négyből az elkövető). És nem csupán akkor, ha már láttad filmen.
viszont itt merül fel Moriarty és a többiek első ötletcsírája:
"Mialatt néztem, önkéntelenül az a gondolat villant át agyamon, milyen rettenetes gonosztevő lett volna belőle, ha mindezt a bátorságot, ravaszságot és kitartást a törvény helyett a bűn szolgálatába állította volna."
Vicces még hogy a "félkezű férfi" alakja itt jelenik meg először, aki a Szökevény c. Harrison Ford filmben (is) volt elkövető, és Colombou kutyája is (csak itt ténylegesen csinál is valamit).
Viszont ismét zavaró kicsit - vagy inkább meghökkentő? - hogy minden kiderül ismét a történet kb. közepén. Bármost legalább előre szlnak hogy gyün a megfejtés. Bár ismétlem, az ügy tényleg nem olyan bonyolult hogy addigra ne lehetne rájönni.
Meg aztán itt nem kalandozunk ismeretlen viekre, hanem átcsapunk kvázi kalandregénybe, a konkrét elfogásba, tehát jelentős javulást tapasztalhatunk.
Ezek alapján pedig merem ajánlani olvasni ma is Sherlock Holmes kalandjait. Könnyen olvashatóak, és messze megfejthetőbbek mint a filmipar jóvoltából sokkalta népszerűbb többi klasszikus nyomozó, akik valójában nem is krimiszereplők (mivel megfejthetetlenek az ügyeik az olvasó számára).
Feltehetőleg a kiadási sorrend amiben olvasni lehet, amit mókás módon a magyar wikipédiáról lehet leolvasni (az azonos évszámok az angol wiki alapján az éven belüli kiadási sorrendet jelölik).
A trükkös persze az, hogy az egyik ... kisebb terjedelmű írást valamiért a magyarok másik kötetbenadtak ki mint ahova való, és jól összekeverték az egyik kötet írásainak sorrendjét.
Mindegy. Szóval elsőnek megírt ACD két regényt, majd az évek során összesen még kettőt. És annak ellenére hogy azíró ki akarta nyírni a karaktert mert személy szerint útálta, és csakvmi rokonának fenyegetésére hogy kihagyja a végrendeletéből törte addiga fejét hogy mégse, SH-történetekkel továbbra is elég termékeny maradt. Sőt, Az Utolsó Meghajlás ismételten egyértelműen lezárásnak látszik, vagy tíz évvel az után ISMÉT kihozott egy kötetnyirevalót a franchise-ból. Valószínűleg addigra az újrakiadások már annyira nem tudták fedezni a sorozatnak köszönhető életmódot... A pénz nagy úr.
A sorozat rajongóinak pedig rossz hír, hogy korántsem olyan hibátlan, vagy összefüggő a történetfolyam mint szeretnék. A történetek javarészt egymástól függetlenek, és olyan hibákkal tűzdeltek, mint itt az, hogy míg az első nyomozásnál Wattson sebesülése a vállán történt, ittez valahogy átvándorolt a lábába. A dolog annál is inkáb feltűnő, mert a két sztorigyakorlatilag ugyanúgy kezdődik, Watson pár szóban elmondja hogy az afgán-angol háborúba alig megérkezve friss végzősként (mint szanitéc) rögtön le is szerelték sebesülése miatt.
Az is szót érdemel, hogy a Holmes és Watson közötti kapcsolat ... ténylegesen élettársi viszonyt mutat, ha nem is feltétlenül szexuális téren értendőt.
Az első történetben megismerkedésük körülményeiként ez hangzik el, idézem:
"Ő panaszkodik, hogy nincs senki, akivel együtt kibérelhetnének egy jó kis lakást, amelyet egyedül fizetni sokall.
– Ó – mondtam –, én szívesen leszek a lakótársa. Jobb, mintha egyedül lakna az ember."
Ártatlan mondatok, nemigaz? Azonban ne feledkezzünk el a kor prüdériájáról, ahol a szexuális felhomályosodás még nem jött el. Miért nem talál Holmes lakótársat? Miért mondja Wattson hogy "jobb, mintha egyedül lakna azember"? Tán csaknemazért, mert Holmes meleg, és Watson úgy dönt, mégis jobb akár egyférfival is együttélni, mint magányos agglegényként halni meg?
A második történetben pedig ezt olvashatjuk:
"Nem érte be azzal, hogy egész eljárását megmagyarázza, hanem társául szemelt ki kutatásaihoz is"
Nos, még ha a kiemeléssel nem is értesz egyet, ténylegesen felmerüla kérdés, hogy amennyiben egyszerű lakótársak, miért próbálja meg Holmes az élete minden területére bevonni Wattsont? Nem úgy néz ki mintha szüksége lenne a tanácsaira, sem a csodálatára mint Doctor Who-nak a Társaktól, elvégre ezt megkapja az ügyfelektől, akik közt ugyebár a Scottlan Yard - a hivatalos rendőrség - két sztárnyomozója is ott van? Szintén nem valószínű hogy szimplán állást ajánlana, hiszen szerződés nincs, és Holmes nem jótékonykodik. Tehát akkor?
Az is érdekes körülmény, amikor Watson azt vágja Holmes fejéhez hogy "gép" amiért "nem vette észre milyen vonzó" a kliens-lányka. Erre Holmes válasza:
"A legbájosabb asszonyt, akivel életemben találkoztam, felakasztották, mert három kisgyermekét megmérgezte, hogy életbiztosításukat felvehesse, s a legvisszataszítóbb külsejű férfi, akit ismerek, nemes szívű emberbarát, aki csaknem egymillió fontot juttatott London szegényeinek."
Azt ugyan még el lehet ütni miért a férfit tünteti fel ~vonzóbb lehetőségnek, hiszen épp arról megy a téma mennyire értékes az ha egy nő vonzó. De vajon miért érezte Holmes szükségét annak, hogy mindkét nemet megemlítse mint alternatíva?
A másik, amit filmen sosem látsz, itt kerül bevezetésre. Bár azelső regényben Holmes lakásán meglehetősen nagy a forgalom az ügyvédek és besúgók miatt, itt valahogy ez elsikkad, és mintha két "nagy ügy" között nem létezne semmi se, és ezt az ürességet tölti ki nyomozónk intravénás heroin és kokain adagolása.
De mennyire durva Holmes függősége?
Azírás mást nem mond, mint hogy 7%-os oldatot lő be (kokaint), ám ezt teszi vénásan, és napjában háromszor.
NPersze érdemes feltételezni hogy Holmes standard fecskendőt használ, azaz a mennyiség végülis kiszámolható.
Ezen feltételezett mennyiségről azt az infót találtam, hogy "close to being an eight-ball", azaz egy utcai adag kábítószer, ami bőségesen elég a nem-intravénás használóknak, azaz azoknak akik nem totálisan függők (még).
Azt is egyértelműen meg lehet találni hogy bár a kokain beviteli módja általnosan az orron át szippantás, de a vénás alkalmazás nagyon is létezik, és a crack (ami kokainszármazék) az egyetlen ami felülmúlja.
Valamint - mr nem tudom hol - úgy láttam, a kokainhazsnálók naponta csak kétszer állnak be, Holmes meg ugye háromszor szedi.
Végeredményben ez azt jelenti hogy ha Holmes nem is totálisan függő a szerektől, de nagyon komoly mennyiségben szedi, többetszed mint az átlaghasználó. Ahhoz, hogy legalábbis időlegesen leálljon, nagyon komoly ingerélményre van szüksége. Holmes adrenalinjunkie.
UGYANAKKOR emlékezzünk meg róla hogy az író ELÍTÉLI a (rendszeres) droghasználatot, tehát ez nem valamiféle hippi-szektásság, mint mondjuk Freudnál. És bizony Holmesra ráférne egy jó pszichológus. Akkoriban viszont olyan még nem létezett, a legjobb amit kaphatott egy orvosdoktor volt (Watson).
És arra is emlékezzünk, hogy az esetek alatt Holmes nem szed szereket, azaznem ez teszi őt valamiféle szuperhőssé, hanem épp ellenkezőleg. Aszerekkel úgymond hibernálja magát míg ismét szükség nem lesz rá.
Aztán végre elkezdődik Az Ügy. Rögtön egy újabb történetbeli ellentmondással. Mármint az lenne, ha nema magyar kiadásban szerepelne egy bosszantó nyomdahiba.Ami nem egyedi, mert nem sokkal később meg John Sholto-ból James Sholto lesza fordításban... Ez utóbbit egy másik fura nyomdahiba kapcsán vettem észre, ami egy félig kihúzott ferdítés-fordítás félig eltörölt, vagy csak elgépelt hiba miatt keresgéltem a közelében. De ugorjunk.
Visszatérve Holmes és Watson kapcsolatának kérdésére, itt a következő nyom:
Watson egyértelműen érdeklődést mutat az ügyfél iránt a 2. fejezet utolsó mondataiban, akiről a fejezet kezdetén azt tudtuk meg, hogy középosztálybeli, rendes, és bizony egyedülálló fehérnép, tehát jogos ha ráhajt.
Aztán Holmes ugye azt mondja "ő ügyfél, kezeljük ügyfélkén", amit Watson a maga számára mint KIFOGÁST hazsnál fel hogy elnyomja érzéseit. A valódi problémája hogy társadalmilag önmagát nem tartja kellőképpen színvonalasnak hogy kapcsolatot kezdeményezzen. Bár ő orvos, és veterán. Rendben, jelenleg egyetlen bevételi forrása a hadirokkantaknak folyósított nyugdíj-ellátás, de hát mégiscsakegy orvos, mondanánk ma. Majd úgy fejezi be eszmefuttatását: "Ha sorsom komor, illőbb hozzám, hogy férfi módra szálljak szembe vele". De mi is ez a "komor sors"? Tán csak nem a Holmssal való együttélése, ez a "ha ló nincs, jó a szamár is" kapcsolat?
A történet maga, a bűntény ... Meglehetősen egyszerű, valóban (egyedül az problémás, legalábbis ma már biztosan, melyik a Négyből az elkövető). És nem csupán akkor, ha már láttad filmen.
viszont itt merül fel Moriarty és a többiek első ötletcsírája:
"Mialatt néztem, önkéntelenül az a gondolat villant át agyamon, milyen rettenetes gonosztevő lett volna belőle, ha mindezt a bátorságot, ravaszságot és kitartást a törvény helyett a bűn szolgálatába állította volna."
Vicces még hogy a "félkezű férfi" alakja itt jelenik meg először, aki a Szökevény c. Harrison Ford filmben (is) volt elkövető, és Colombou kutyája is (csak itt ténylegesen csinál is valamit).
Viszont ismét zavaró kicsit - vagy inkább meghökkentő? - hogy minden kiderül ismét a történet kb. közepén. Bármost legalább előre szlnak hogy gyün a megfejtés. Bár ismétlem, az ügy tényleg nem olyan bonyolult hogy addigra ne lehetne rájönni.
Meg aztán itt nem kalandozunk ismeretlen viekre, hanem átcsapunk kvázi kalandregénybe, a konkrét elfogásba, tehát jelentős javulást tapasztalhatunk.
Ezek alapján pedig merem ajánlani olvasni ma is Sherlock Holmes kalandjait. Könnyen olvashatóak, és messze megfejthetőbbek mint a filmipar jóvoltából sokkalta népszerűbb többi klasszikus nyomozó, akik valójában nem is krimiszereplők (mivel megfejthetetlenek az ügyeik az olvasó számára).
Comments
Post a Comment