Vampire klánregények - Ventrue

 Miért pont ezzel a klánnal folytatjuk, pláne az előző kötet eléggé - az olvasó számára - fontos, hatásvadász cliffhangere után? Ki tudja. De hát mennyire lehet rosszabb? Különben is, hátha most életben marad valaki ebből a klánból!

Ja, tényleg: feltűnt másnak is, hogy eddig a Tzimisce kivételével gyakorlatilag mindenki meghalt minden kötetben a fő POV-k kivételével? Így mondhatni könnyű számontartani a népet :D

Lényeg, Viki.néni próbálja meggyőzni Baltimore-t, hogy szervezzék meg az ellencsapás a Blitzkrieg ellen, és most hogy mindenki, kezdve a brujah-val végre tényleg ott van, hát nincs nagy különbség a sabbathoz képest a gyakorlatban. Azért persze az elvek is fontosak, nem azt mondom.

Nos, ventrue-nek lenni is szar, mert nem elég hogy vért kell innod, de ráadásul bizonyos típusú, a forrás meg simán kihalhat, és akkor mi van. Bár addig a klán képességivel elég jól el lehet boldogulni, ők az egyik aki a szemedbe néz, és instant agykontrollt tol.

No, végre megtudjuk, ki lakik a Földmélyi Barlangban. Egy nosferatu.

Oké, szóval nem tudom mi is lett Benito Giovannival, nekem az első kötetben úgy tűnt, lemészárolta pár assamita, nem pedig nosfik hurcolták magukkal, de akkor retkon.

 

A kötet igazi poénja a második "könyv" legvégén következik be, amikorra végre lemeccselték ki a nagyobb kutya a sorban, és akkor beesik Xavier. Hogy itt a Világvége, felébredt vmi antediluvian, adjuk fel a várost, sőt, szövetkezzünk a sabbattal, vagy mind meghalunk.

Nem mintha nem lenne igaza, de persze senki nem hisz neki, így X. közli, hogy akkor a továbbiakban ne számítsanak a gangrelekre, csókolom.

De a fentit leszámítva ez igazából a settit mellett egy újabb "na így néz ki ez a klán" kiadvány, a sztori maga nem nagyon haladt. Amiktől majd igazán várunk valamit az a giovanni, tremere, assamita, malkáv, és persze a nosferatu.