A könyvkiadás problémái

Gyakorlatilag mindenki panaszkodik a könyvek kapcsán.

Az írók (különösen értve itt a magyar írókat, akik persze csak magyarul írnak) hogy nem éri meg az időt és erőfeszítést, nem lehet megélni belőle.

A könyvkiadók, hogy egy könyv átlagos fogyása úgy 20 db.

A vásárló meg amiatt, hogy most ő mégis mit olvasson.

A jelenség annak ellenére mindenkit meglep, hogy semmi meglepő nincsen benne. Vásárlói oldalról ott a probléma, hogy az átlagos keresőnek (nem az átlagot keresőnek) már választania kell a lakhatás és az étkezés között. Amellett, hogy eleve egyre kisebb lakásba költözik az átlagos lakos, ha még túl tud élni egyáltalán. Azt is albérletben, amit egyre gyakrabban vált, és hát mázsás könyves-dobozokat cígölni nem akkora poén, meg drága is.

No persze már ahol egyáltalán van könyvesbolt, meg olvasni tudás, mert se a mosti iskolarendszer nem ösztönöz erre, meg aztán az ország harmadába még az áram, vezetékes víz sincs bevezetve.

A magyar piac pedig egyáltalán nem fogékony az e-kiadás felé, annyira nem, hogy nevetséges módon az e-könyvek magyar boltban többe kerülnek, mint a nyomtatott könyv. Ez kérem vicc! Csak senki nem nevet.

Aztán ott a könyvek írói-kiadói oldalán maga a történelem problematikája.

Régen ugye voltak a kézzel kötött könyvek. Annyi is volt belőle - az egész ország összes könyvét megszámolhattad az ujjaidon.

Aztán feltalálták a könyvnyomtatást, de a könyv még mindig Úri Huncutság volt.

Aztán feltalálták a ponyvát, amit kiolvastál - kidobtad. Hát ez ugye ma már se a környezetterhelés, se a pénztárca miatt nem fenntartható konstrukció.

Persze a diktatúrák alatti elnyomás se tett jót a választéknak, de elérkezett 1990! Mindenki elkezdett írni, hiszen alapvetően kicsi a könyvmegírás nyersanyagigénye: némi idő legépelni, mindegy mit, és mehet rá a pecsét.

Neki is állt mindenki írni, ha kellett ha nem, ha eladható volt ha nem.

A könyvekkel meg még az is a baj, hogy nem lehet túl gyorsan olvasni. Azon túl, hogy nehezek, és foglalják a helyet. És a beszerzésük is - ennek megfelelően - nehézkes. Könyvtárbajárók még ma is szívnak azzal, hogy HA EGYÁLTALÁN van abból amit szeretnének (általában nincs), akkor is van mondjuk 2 példány, miközben olvasó meg lenne 20, vagy 200. Hiába no, a fizikai adathordozók hátrányai... Ellenben mint mondtam, megírni százával naponta simán.

Reklám meg? Ugyan kérem! Ezek könyvek, nem filmek!

Bár a filmek is belefutottak mára a nagy dilemmába: a piaci versenybe. Ennek olyan tényezői vannak, mint: filmet gyártani - egy bizonyos szinten - nem ügy, ha egyszer mindenkinek van a mobiljában kamera. És ne feledjük, kerültek már mobilon forgatott filmek mozis vetítésre is. A mindenféle egyéb platformos megjelenéseket nem is említve.

Aztán ott a probléma, hogy már nem csak saját filmjeivel versenyez, hanem az összes országéval. Így amíg régen beültél egy magyar filmre fenntartások nélkül, most konganak a termek üresen, mert választhatsz.

De van még ennél is rosszabb: nem csak az új megjelenésekkel versenyzel. Versenyzel az összes korábbi megjelenéssel is. Így ha '90-es években elárasztottad a piacot olcsó középszerűséggel - azzal mára megölted a piacot. Mert nem csak a jelennel versenyzel - hanem a múlttal is. Viszont aki nem emlékszik a múltra, arra hivatott, hogy megismételje annak hibáit, mondom arra az esetre, ha valaki Disney Vaultot, vagy rögtön könyvégetést ötlene ki, csak hogy ne kelljen tovább versenyeznie a múlttal.