Volt egyszer egy asztali szerepjátszás (8/8 - Amikor istenek voltunk)
Na akkor még egyet. Ez rendszer és szabály nélküli kaland volt, egy lukasórán, vagy szünetben esett meg. A karakterek: - ős-sárkány - ős-vámpír-démon-mittomén - tököm tudja már, valami istenség, miért ne - a Hú!-karakter Nyilván, ökörködés volt az egész, de valahogy tök epicre sikeredett. Erre összedobni egy sztorit? Az volt a legnehezebb: elkezdeni. És akkor az egyik játékos tüsszentett. Mire a másik játékos improv: Most leégetted a falumat! Ez bosszúért kiált! És meg is volt a kaland. Epic összecsapás, világrengető esemény, hősök, seregek, isteni erők feszültek egymásnak! Jaaa, hogy mi az a Hú!-karakter? Hát annak különösebb képessége nincs. Kivéve, hogy ha azt mondja, Hú!, akkor 500 km-es körzetben mindenki meghal. Ha azt mondja, Hú-hú!, akkor az istenek is. Szerintem ott kolbászolt tökre tudomást sem véve a többiekről, mikor a nagy mágikus összecsapás mellékhatásaként megnyílt a lába előtt egy szakadék - mire elkiáltotta magát: Hú-hú, majdnem beleestem!