A Horror Mesterei (sorozat)
Most hogy véget ért az első évad, akkora csalódást okozott, hogy kedvem támadt elmesélni mi nem tetszett benne:
1. rész (A hegyi út titka):
Ez egy jó kis sorozatgyilkosos horror érdekes csavarral a végén.
A látványterv is jó, az alakítások is korrektek, van még némi szimbolika és ütős benyögés is - tehát minden megvan ami beindítja a horrorrajongó nyálelválasztását.
2. rész (Rémálmok a boszorkányházan):
Egy Lovecraft-novella feldolgozása, és ha ismered az eredetit, akkor rá kell jönnöd, hogy kiváló alkotás.
Ha nem, akkor is legalább közepesen jó lesz a véleményed.
A történet korrekt, a horrorelemek a helyükön vannak, és a patkány-ember maszkja nem késztet rögtön röhögésre, azaz megérdemli az elismerést.
H.P. Lovecraft novellái amúgy midnen esetben súlyos átdolgozást igényelnek hogy filmre lehessen vinni őket, mivel vagy terjengősek, vagy kifejezetten röhelyesen hatnának, így szerintem nem felróható ha akár erőteljersebb változtatások is megjelennek az eredetihez képest - mindaddig, míg megőrzik az eredeti történetet, és igyekeznek színvonalasat nyújtani.
3. rész (A holtak tánca):
Na, ez lehetett volna klasszikus.
A látványvilág úgyszólván tökéletes, a hangulatot is elkapták - éppen csak a történet hiányzik.
Mert oké, van valami nyugis falu, meg van valami lecsúszott város a zombishowjával - de aztán nem történik semmi.
Azért ha nem a történet miatt ülünk le rá, tényleg élvezetes élményt ad, valami egyedit. Sajna ennél azonban nem többet.
4. rész (Jenifer):
Na, ez az, amilyen irányzatot a horrorban nem kedvelek. Van némi cici, van némi para, de igazábl az egész csak egy popkulturális műanyag amit pénzt hoz az alkotónak.
Oké, mint reprezentatív példa van helye egy ilyen sorozatban, de messze nem a legjobb. A maszkot különösen megoldhaták volna jobban.
5. rész (Csokoládé):
Ezt kivételesen nem láttam, de állítólag ritka gyenge. Azt mondják arról szól, X pasi Y nő szemével lát, ám amikor már nem szex van hanem gyilkosság nekilát felkeresni a nőt - hogy megdugja? Aztán a végén mindenki meghal.
Hát... Nem valami bizalomgerjesztő.
6. rész (Hazatérés):
Sokkal gyengébb megvalósítás mint az eddigi részek. C-kategóriás színészek C-kategóriás látványvilággal - egyedül az alapötlet jó, hogy a feltámadó zombik alapvetően nem agyat enni jönnek, hanem elmennek szavazni :)
7. rész (Szarvasasszony):
Egy önparodizáló alkotás.
A rész saját bevallás szerint is értelmetlen. Csak van egy szörny, ami jön és öl. Neked meg meg kell próbálni megölni hogy megszabadulj tőle.
Mégis mi a frászt akarsz még?
8. rész (Cigarette Burns):
Ja, ja, John Carpenter hú-de-nagy rendező, és végülis jó kis gore meg látvány van itten, és hallhatjuk illető ars poeticáját, miszerint egy horrorfilm akkor a legdöfibb, ha a néző úgy érzi, a dolog vele is megtörténhet.
Sajna azonban az egész elég összefüggéstelen, és valójában egy régebbi filmje (Az Őrület Torkában) reprója :(
9. rész (Szőke gyermek):
Na ez meg mi a fasz. Semmiképpen nem horror, mert bár van benne valami lény (aki ráadásul mindenkit megesz), és tipikusan horro-alapfelállással van dolgunk, de mégis mi a fasz ez?
Összefüggéstelen, logikátlan, rossz látványvilággal megvert, pocsék rendezésű és alakítású tucatsztori.
10. rész (A beteg lány):
Mivel is kezdjük? A rossz címadással? Attal, hogy ez egy feldolgozás? (Ha jót akarsz látni, nézd meg inkább a Frankeinstein játékait, még a főszereplő és karaktere is ugyanaz) Azzal hogy pocsék és értelmetlen? Azzal hogy hiteltelen (suspense of disbelief)? Hogy túlontúl vontatott, hogy nem igazán hozza az alapkoncepciót (a leszbikusság mint el nem fogadott jelenség), hogy a mellékszereplők csak dísznek/időhúzásnak vannak, hogy a végső nagy csavar kiszámítható, ízléstelen és fölösleges?
11. rész (Elviszel?):
Volt egyszer egy tv-novella, amiben szintén volt egy stoppoló gyilkos, és egy stopposokat felvevő gyilkos.
Ez annak a reprója.
Az jó volt.
Ez nem az, csak valalmi kiherélt, értelmétől megfosztott erőszakorgia. Gyakorlatilag ez nem is horror, hanem valami olyan perverz állatság, ami azknak való, akik attól izgulnak fel, ha bánthatnak, csonkíthatnak, megölhetnek másokat, mert a szex a legkevésbé sem érdekli őket.
12. rész (Haeckel meséje):
Egy horrortörténet, ami úgy indul mintha egy H.P. Lovecraft novella tökéletes megfilmesítése lenne (elszánt tudós titokzatos tudományba nyer beavatást, amibe beleőrül), majd váratlanul átcsap egy olyan horror-történetbe, ami a nekrofiliáról szól.
Szerintem kifejezetten jól eltalálták mondjuk, eléggé mentős rész - ha nem keseredsz el nagyon a váltáson a film közepén.
13. rész (Rémkép):
Tökéletesen szar lezáráa egy tökéletesen elrontott sorozatnak.
Ez még csak nem is horror. Egyáltalán.
A történet alapvetőn sokkal inkább egyszerű dráma: van egy (vagy több) prosti, és ezek élik a prostik mindennapi életét, amiben a viág megveti őket, egymást is útálják, már az apjuk is útálta őket...
Sajna még szex sincs.
Ja, és az egész kombinálva van egy Agatha Christi-krimi végső nagy megfejtés-monológjával, amiben jól felfedik ki a gyilkos (természetesen olyan adatokkal amik bár kulcsfontosságúak, korábban sosem hallottunk róluk).
És mivel ez egyáltalán nem horror, belecsempészünk egy kis torture-pornt (azaz meztelen emberek kínzását, bár sajna itt szex az nincs, még mell is alig), és mivel ez MÉG MINDIG NEM horror, így miért ne nőjön ki valami gusztustalanság (egy meg nem született ikertestvér) a mesélő-narrátor-kurva fejéből. Ami amúgy nem csinál semmit. És mivel elég unalmas lenne azt bámulni egy egész órán keresztül, nyomassunk még néhány elvetélt magzatot csakis a polgárpukkasztás jegyében.
Ez a recept az egyszeri embernél talán bejön (állítólag az USA-ban ezt a részt le sem adták, amit mondjuk kétlek, elvégre náluk forgatták az egész hóbelevancot), de egy horrorrajongót már nem lehet átverni vele.
1. rész (A hegyi út titka):
Ez egy jó kis sorozatgyilkosos horror érdekes csavarral a végén.
A látványterv is jó, az alakítások is korrektek, van még némi szimbolika és ütős benyögés is - tehát minden megvan ami beindítja a horrorrajongó nyálelválasztását.
2. rész (Rémálmok a boszorkányházan):
Egy Lovecraft-novella feldolgozása, és ha ismered az eredetit, akkor rá kell jönnöd, hogy kiváló alkotás.
Ha nem, akkor is legalább közepesen jó lesz a véleményed.
A történet korrekt, a horrorelemek a helyükön vannak, és a patkány-ember maszkja nem késztet rögtön röhögésre, azaz megérdemli az elismerést.
H.P. Lovecraft novellái amúgy midnen esetben súlyos átdolgozást igényelnek hogy filmre lehessen vinni őket, mivel vagy terjengősek, vagy kifejezetten röhelyesen hatnának, így szerintem nem felróható ha akár erőteljersebb változtatások is megjelennek az eredetihez képest - mindaddig, míg megőrzik az eredeti történetet, és igyekeznek színvonalasat nyújtani.
3. rész (A holtak tánca):
Na, ez lehetett volna klasszikus.
A látványvilág úgyszólván tökéletes, a hangulatot is elkapták - éppen csak a történet hiányzik.
Mert oké, van valami nyugis falu, meg van valami lecsúszott város a zombishowjával - de aztán nem történik semmi.
Azért ha nem a történet miatt ülünk le rá, tényleg élvezetes élményt ad, valami egyedit. Sajna ennél azonban nem többet.
4. rész (Jenifer):
Na, ez az, amilyen irányzatot a horrorban nem kedvelek. Van némi cici, van némi para, de igazábl az egész csak egy popkulturális műanyag amit pénzt hoz az alkotónak.
Oké, mint reprezentatív példa van helye egy ilyen sorozatban, de messze nem a legjobb. A maszkot különösen megoldhaták volna jobban.
5. rész (Csokoládé):
Ezt kivételesen nem láttam, de állítólag ritka gyenge. Azt mondják arról szól, X pasi Y nő szemével lát, ám amikor már nem szex van hanem gyilkosság nekilát felkeresni a nőt - hogy megdugja? Aztán a végén mindenki meghal.
Hát... Nem valami bizalomgerjesztő.
6. rész (Hazatérés):
Sokkal gyengébb megvalósítás mint az eddigi részek. C-kategóriás színészek C-kategóriás látványvilággal - egyedül az alapötlet jó, hogy a feltámadó zombik alapvetően nem agyat enni jönnek, hanem elmennek szavazni :)
7. rész (Szarvasasszony):
Egy önparodizáló alkotás.
A rész saját bevallás szerint is értelmetlen. Csak van egy szörny, ami jön és öl. Neked meg meg kell próbálni megölni hogy megszabadulj tőle.
Mégis mi a frászt akarsz még?
8. rész (Cigarette Burns):
Ja, ja, John Carpenter hú-de-nagy rendező, és végülis jó kis gore meg látvány van itten, és hallhatjuk illető ars poeticáját, miszerint egy horrorfilm akkor a legdöfibb, ha a néző úgy érzi, a dolog vele is megtörténhet.
Sajna azonban az egész elég összefüggéstelen, és valójában egy régebbi filmje (Az Őrület Torkában) reprója :(
9. rész (Szőke gyermek):
Na ez meg mi a fasz. Semmiképpen nem horror, mert bár van benne valami lény (aki ráadásul mindenkit megesz), és tipikusan horro-alapfelállással van dolgunk, de mégis mi a fasz ez?
Összefüggéstelen, logikátlan, rossz látványvilággal megvert, pocsék rendezésű és alakítású tucatsztori.
10. rész (A beteg lány):
Mivel is kezdjük? A rossz címadással? Attal, hogy ez egy feldolgozás? (Ha jót akarsz látni, nézd meg inkább a Frankeinstein játékait, még a főszereplő és karaktere is ugyanaz) Azzal hogy pocsék és értelmetlen? Azzal hogy hiteltelen (suspense of disbelief)? Hogy túlontúl vontatott, hogy nem igazán hozza az alapkoncepciót (a leszbikusság mint el nem fogadott jelenség), hogy a mellékszereplők csak dísznek/időhúzásnak vannak, hogy a végső nagy csavar kiszámítható, ízléstelen és fölösleges?
11. rész (Elviszel?):
Volt egyszer egy tv-novella, amiben szintén volt egy stoppoló gyilkos, és egy stopposokat felvevő gyilkos.
Ez annak a reprója.
Az jó volt.
Ez nem az, csak valalmi kiherélt, értelmétől megfosztott erőszakorgia. Gyakorlatilag ez nem is horror, hanem valami olyan perverz állatság, ami azknak való, akik attól izgulnak fel, ha bánthatnak, csonkíthatnak, megölhetnek másokat, mert a szex a legkevésbé sem érdekli őket.
12. rész (Haeckel meséje):
Egy horrortörténet, ami úgy indul mintha egy H.P. Lovecraft novella tökéletes megfilmesítése lenne (elszánt tudós titokzatos tudományba nyer beavatást, amibe beleőrül), majd váratlanul átcsap egy olyan horror-történetbe, ami a nekrofiliáról szól.
Szerintem kifejezetten jól eltalálták mondjuk, eléggé mentős rész - ha nem keseredsz el nagyon a váltáson a film közepén.
13. rész (Rémkép):
Tökéletesen szar lezáráa egy tökéletesen elrontott sorozatnak.
Ez még csak nem is horror. Egyáltalán.
A történet alapvetőn sokkal inkább egyszerű dráma: van egy (vagy több) prosti, és ezek élik a prostik mindennapi életét, amiben a viág megveti őket, egymást is útálják, már az apjuk is útálta őket...
Sajna még szex sincs.
Ja, és az egész kombinálva van egy Agatha Christi-krimi végső nagy megfejtés-monológjával, amiben jól felfedik ki a gyilkos (természetesen olyan adatokkal amik bár kulcsfontosságúak, korábban sosem hallottunk róluk).
És mivel ez egyáltalán nem horror, belecsempészünk egy kis torture-pornt (azaz meztelen emberek kínzását, bár sajna itt szex az nincs, még mell is alig), és mivel ez MÉG MINDIG NEM horror, így miért ne nőjön ki valami gusztustalanság (egy meg nem született ikertestvér) a mesélő-narrátor-kurva fejéből. Ami amúgy nem csinál semmit. És mivel elég unalmas lenne azt bámulni egy egész órán keresztül, nyomassunk még néhány elvetélt magzatot csakis a polgárpukkasztás jegyében.
Ez a recept az egyszeri embernél talán bejön (állítólag az USA-ban ezt a részt le sem adták, amit mondjuk kétlek, elvégre náluk forgatták az egész hóbelevancot), de egy horrorrajongót már nem lehet átverni vele.
Comments
Post a Comment