valódi munka-e a közfoglalkoztatás?
Alapcikk: link
Nem igazán tudom mire használta az illető a "közfoglalkoztatás" szót, de mielőtt rátérnék a lényegre, nézzük meg mi az, ami munkának számít.
Mellesleg lesz olyan amit nem tudok, így ott nyugodtan adjon aki tud segítséget.
1) Van a határozatlan idejű szerződéssel, alkalmazottként való foglalkoztatottság. Ez munka.
Hogy megvilágítsam mi az ami szerintem MUNKA, lássuk a definíciót:
- pénzt keresel vele
- törvényes és elszámolt (~adóköteles) működés
- beleszámít a nyugdíj meglétéhez szükséges munkaviszony-időtartamba
- legalább a minimálbért megeresed vele.
Így ez a pont egyértelműen munka.
2) Hasonló lehetőség a határzott idejű munkavégzés.
3) Az alkalmi mukavégzés megszűnt, de említsük meg. Ott volt pár körülményes kitétel mindenféle körülményre, de végeredményben munka volt.
4) Diákmunka: nagy rejtély számomra, mert bár a legtöbb feltétel teljesül, és ha közvetítőszerven keresztül dolgozol gyakorlatilag nem bukhatsz vele, de nem tudom jár-e utána nyugdíj. Mert van amikor pár nap is fontos lehet.
5) közmunka. Csupa kisebtűvel, bizony. Ez szerintem beszámít a nyugdíjba, de ott bukik el, hogy nem kapod meg rá a minimálbért. Namost ha közben éhenhalsz, akkor ez nem rabszolgaság?
6) Közösségi, avagy karitítv tevékenység, másnéven jótékonykodás pl. hajléktalanok ingyenkonyháján. "Más országokban" (értsd: nyugatabbra, ahol a fizetés ötször magasabb, és az adó feleakkora - az árak meg azonosak) mondhatni 'népszerű' (népszerű a faszt, de megéri csinálni többek között mindenéle adóalapcsökkentés meg hasonló miatt), ám nálunk nem. Ugyanis nincs pénzem hogy elmenjek jótékonykodni, legalábbis akik nem "49,000-ből" élnek, azoknak nincs. Ráadásul ez csak "fizetett időtöltés", mert a nyugdíjba nem számít bele (és nagyon keveset fizet, ha egyáltalán. Jó pont, hogy néha adnak szállást és ételt).
7) Megbízási szeződéssel való foglakoztatottság. Ez ismét csak "fizetett időtöltés", ráadásul szintén csak minimálbért fizet, azt sem garantálja. Legroszabb benne hogy "nyóc általánossal" gyakran csak ilyeneknél lehet elhelyezkedni (tipikus példa: szórólaposztás, kérdőívezés), ami csak tovább rontja a lakosság életszínvonaltalanságát.
Ha vállalkozó vagy, akkor rajtad áll ki tudod-e termelni a ifzetésed, de mindenesetre munkának számít.
Na és most a lényeg, és egy másik szempontból való felosztás:
- van a privát szektor
- és van a közszféra.
A magánszektor, vállalkozói szektor, vagy épp hogyan divatos hívni abból áll, hogy a magánszemély, vagy magánszemély tulajdonában lévő társaság vállalkozik. Azaz kitalál valamit, azt "gyártja" (legyen az termék vagy szolgáltatás), aztán megpróbálja eladni, és így újdonságot állít elő, azaz pénzt állít elő. (Ez persze ennél kicsit összetettebb és nem is igaz ebben a formában, de az messzire vezetne.)
Erre példa mondjuk az AGIP olajcég, vagy Marinéne cipzárjavító műhelye.
A közszféra alapja, hogy a közösség által befizetett pénzből (azaz adóból) felállítunk a közösség céljait szolgáló szervezetet (legyen ez egy bankrendszer - ilyen ma nincs -, energiahálózat - ez sincs ma egy se állami kézben -, vagy az Országház benne a megválasztott politikusokkal).
Namost a cikkben is felvázolt tévhit szerint (ami szégyen, mivel vezető politikus hiszi hogy így van) fogjuk az adópénzt, elköltjük, és teljes egészében abból fizetjük a teljes közszférát, ami önmagában nem képes hasznot termelni.
Csakhogy ez óriási tévedés. Illető legalább TV-t nézhetne ha már az alapvető szakmai ismereteivel (politikai, közgazdasági, kereskedelmi) nem rendelkezik, mert remek példát láthatunk a dolog működésére pl. a Silla királyság ékköve c. koreai sorozatban. Ebben a nemesek (a kor fogalmaival élve a meghatározó civil szféra) kihasználva a terméselőrejelzést, felhalmozást és politikai körülményeket (gyakorlatilag tőzsdézésről van szó) elkezdenek nyerészkedni a gabonán. Erre föl, hogy elkerülje az éhínséget, lázongásokat és hatalma meggyengülését, a királynő (mai fogalommal: a központi közigazgatás) felhasználva forrásait tovább erősíti a megkezdett folymatokat, majd annak végletességét kihasználva óriási nyereséghez jut. Azaz bár a kezdőtőke valóban az adóforintokból származott, azt mégis piaci folyamatokban felhasználva tudott nyereséget elérni, azaz mint a magánszféra résztvevője tudott működni és pénzt teremteni!
Persze lehetséges hogy a cikk a közFOGLALKOZTATÁSból eredő látszólagos munkahelybővülésről beszél... De akkor választékosabban kellett volna fogalmazni.
Nem igazán tudom mire használta az illető a "közfoglalkoztatás" szót, de mielőtt rátérnék a lényegre, nézzük meg mi az, ami munkának számít.
Mellesleg lesz olyan amit nem tudok, így ott nyugodtan adjon aki tud segítséget.
1) Van a határozatlan idejű szerződéssel, alkalmazottként való foglalkoztatottság. Ez munka.
Hogy megvilágítsam mi az ami szerintem MUNKA, lássuk a definíciót:
- pénzt keresel vele
- törvényes és elszámolt (~adóköteles) működés
- beleszámít a nyugdíj meglétéhez szükséges munkaviszony-időtartamba
- legalább a minimálbért megeresed vele.
Így ez a pont egyértelműen munka.
2) Hasonló lehetőség a határzott idejű munkavégzés.
3) Az alkalmi mukavégzés megszűnt, de említsük meg. Ott volt pár körülményes kitétel mindenféle körülményre, de végeredményben munka volt.
4) Diákmunka: nagy rejtély számomra, mert bár a legtöbb feltétel teljesül, és ha közvetítőszerven keresztül dolgozol gyakorlatilag nem bukhatsz vele, de nem tudom jár-e utána nyugdíj. Mert van amikor pár nap is fontos lehet.
5) közmunka. Csupa kisebtűvel, bizony. Ez szerintem beszámít a nyugdíjba, de ott bukik el, hogy nem kapod meg rá a minimálbért. Namost ha közben éhenhalsz, akkor ez nem rabszolgaság?
6) Közösségi, avagy karitítv tevékenység, másnéven jótékonykodás pl. hajléktalanok ingyenkonyháján. "Más országokban" (értsd: nyugatabbra, ahol a fizetés ötször magasabb, és az adó feleakkora - az árak meg azonosak) mondhatni 'népszerű' (népszerű a faszt, de megéri csinálni többek között mindenéle adóalapcsökkentés meg hasonló miatt), ám nálunk nem. Ugyanis nincs pénzem hogy elmenjek jótékonykodni, legalábbis akik nem "49,000-ből" élnek, azoknak nincs. Ráadásul ez csak "fizetett időtöltés", mert a nyugdíjba nem számít bele (és nagyon keveset fizet, ha egyáltalán. Jó pont, hogy néha adnak szállást és ételt).
7) Megbízási szeződéssel való foglakoztatottság. Ez ismét csak "fizetett időtöltés", ráadásul szintén csak minimálbért fizet, azt sem garantálja. Legroszabb benne hogy "nyóc általánossal" gyakran csak ilyeneknél lehet elhelyezkedni (tipikus példa: szórólaposztás, kérdőívezés), ami csak tovább rontja a lakosság életszínvonaltalanságát.
Ha vállalkozó vagy, akkor rajtad áll ki tudod-e termelni a ifzetésed, de mindenesetre munkának számít.
Na és most a lényeg, és egy másik szempontból való felosztás:
- van a privát szektor
- és van a közszféra.
A magánszektor, vállalkozói szektor, vagy épp hogyan divatos hívni abból áll, hogy a magánszemély, vagy magánszemély tulajdonában lévő társaság vállalkozik. Azaz kitalál valamit, azt "gyártja" (legyen az termék vagy szolgáltatás), aztán megpróbálja eladni, és így újdonságot állít elő, azaz pénzt állít elő. (Ez persze ennél kicsit összetettebb és nem is igaz ebben a formában, de az messzire vezetne.)
Erre példa mondjuk az AGIP olajcég, vagy Marinéne cipzárjavító műhelye.
A közszféra alapja, hogy a közösség által befizetett pénzből (azaz adóból) felállítunk a közösség céljait szolgáló szervezetet (legyen ez egy bankrendszer - ilyen ma nincs -, energiahálózat - ez sincs ma egy se állami kézben -, vagy az Országház benne a megválasztott politikusokkal).
Namost a cikkben is felvázolt tévhit szerint (ami szégyen, mivel vezető politikus hiszi hogy így van) fogjuk az adópénzt, elköltjük, és teljes egészében abból fizetjük a teljes közszférát, ami önmagában nem képes hasznot termelni.
Csakhogy ez óriási tévedés. Illető legalább TV-t nézhetne ha már az alapvető szakmai ismereteivel (politikai, közgazdasági, kereskedelmi) nem rendelkezik, mert remek példát láthatunk a dolog működésére pl. a Silla királyság ékköve c. koreai sorozatban. Ebben a nemesek (a kor fogalmaival élve a meghatározó civil szféra) kihasználva a terméselőrejelzést, felhalmozást és politikai körülményeket (gyakorlatilag tőzsdézésről van szó) elkezdenek nyerészkedni a gabonán. Erre föl, hogy elkerülje az éhínséget, lázongásokat és hatalma meggyengülését, a királynő (mai fogalommal: a központi közigazgatás) felhasználva forrásait tovább erősíti a megkezdett folymatokat, majd annak végletességét kihasználva óriási nyereséghez jut. Azaz bár a kezdőtőke valóban az adóforintokból származott, azt mégis piaci folyamatokban felhasználva tudott nyereséget elérni, azaz mint a magánszféra résztvevője tudott működni és pénzt teremteni!
Persze lehetséges hogy a cikk a közFOGLALKOZTATÁSból eredő látszólagos munkahelybővülésről beszél... De akkor választékosabban kellett volna fogalmazni.
Comments
Post a Comment