filmek amikről nem is hallottál
Tök véletlenül találtam pár olyan filmet, amiknek még a műfajáról sem hallottam ezelőtt.
Mindenki ismeri az olyan műfajokat mint a sci-fi (a technikai fejlődés, vagy egy társadalmmi változás extrapolálása a jövőbe, és annak hatásainak elképzelt bemutatása), fantasy (elfek, törpék, varázslat, középkori környezet), akciófilm (minden a látvány és a történés), vagy a krimi.
A thriller mondjuk azok közé a műfajok közé tartozik ami manapság eléggé kihalófélben van, de sebaj.
Ezek a műfajok természetesen nem egységesek. A krimiből például a klasszikus változat a "találjuk ki ki a gyilkos" (Agahta Christi Tíz kicsi négerje, amiben még csak nem is csal azzal hogy létfontosságú információkat hallgat el amiket csak a végső okfejtésben ad elő) helyett sokkal népszerűbb a "hogyan derül ki ki a tettes" irányzat Colombo hadnagy karakterével az élen. És persze Leslie L. Lawrence "ki kit ölt meg" változata (l. pl. Huan-ti átka) is elég érdekes.
De ezek jól ismertek. Ha viszont olyat mondok hogy Űropera (legismertebb képviselője a 2001 Űrodüsszeia), már nem feltétlenül rezeg mindenkinél a hangvilla, no meg már inkább réteghez szól, nem feltétlenül a tlejes nézőközönséghez, vagy másként szólva nem a minél szélesebb nézőközönséghez, hanem önmaga iránt igyekszik egyenlő módon is hűséges lenni.
És persze van aminél a saját zsáner ami meghatározó, aztán vagy szereti valaki, vagy nem.
Vegyük például a horrorkat.
Az alapvető "sorozatban gyilkolászunk lehetőleg sötétből előugorva" képezi az egész műfaj alapját. De korántsem jelenti hogy ettől a klisétől ne lehetne elszakadni.
Elvégre első lépés hogy a halál forrása nem egy elmebeteg ember vagy idegen lény, akiket valami normálistól idegen, de nagyon is tudatos értelem vezérel, hanem egy egyszerű állat tép szét lépten-nyomon ezt-azt.
Aztán ott van amikor az ijesztgetés helyett konkrétan a mészárlás, gyakran minden kifinomultság nélküli öldöklés áll a középpontban, mint a Texasi Láncfűrészes Mészárlásban, ami ha ez nem jön be, a néző (köztük én) kifejezettn unalmasnak találja az egészet. Ezt hívják slasher-nek.
Ám ez nem az ami miatt ez a bejegyzés megszületett, hanem például a távolkeleti filmek között talált splasher. Először a Terrorbolygó c. Grindhouse-prodiukcióra hajazó The Machine Girl-t említeném. Nagyon hasonló, de az amúgyis bevallottan (l. Tarantino interjúk) ázsiai filmterméshez nyúló Terrorbolygóra még egy lapáttal rátesz, és teljesen átmegy az abszurd és kegyetlen fekete humorba. Megjegyzem pár évvel ezelőttről még emlékszem hogy trailer szinten bemutatásra került Agyarországon is, csak aztán nem lett belőle semmi. Mondjuk amikor a szakács megeszi a saját ujjaiból készült szushit, hát nem biztos hogy az itteni mozikba csődület volna érte a népek... Bár talán mégis.
Ám a fenti film igencsak magán viseli a szokásos ázsiai filmek esetlenségét az "egy-két-há" kardvágások és szamurájbecsületkódex, no meg a röpködő ninják feelingját (amellett viszont simán megüti egy holywoodi produkció szintjét.
Ami már tényleg egyedi, ásziai és "problémamentes", az a Meatball Machine. Emeberek mechákká (nagy, sci-fi fegyverekkel ellátott robotok) változnak, és ott beleznek (= gore) jobbra-balra, csak legyünk elég türelmesek kivárni hogy miért. A film kellően lendületes, és bár lassan engedi csak meglátni a hátteret, de lássuk be: Holywoodnak az a szokása hogy minden film elején elnarrálja dióhélyban a történetet, aztán csak a látványt tuszakolja a torkunkon már kezdett unalmassá válni.
A csúcs viszont a Tokyo Gore Police volt számomra, ami már tényleg valami felejthetetlenre sikerült. De tényleg. Ehhez csak a trailet linkeltem, mert annyira zseniális, hogy ebből láthatod miről van szó akkor is ha csak 5 perced van.
Van viszont egy, a Vampire Girl vs. Frankeistein Girl, ami viszont már annyira elszállt, hogy tulajdonképpen átcsúszik műfajparódiába. FIGYEMEZTETÉS: a linken a film spileres, egész tartalmát bemutató, csak a "lényegi" epizódokat összevágva tartamazó, BRUTÁLIS KÉPSOROK vannak, érzékeny gyomrúak és 12 (16?) év alattiak NE KATTINTSANAK RÁ!
Akinek kell még, az a videok melletti ajánlatok alapján tovább keresgélhet szája íze szerint valót.
A másik "műfaj", ami hivatalosan sokkal tábabb értelmű, az exploitation filmek. A wikipediás meghatározás szerint minden film ami meglátja a kínálkozó piaci lehetőséget és kifejezetten arra épít "exploitation"-nek számít, én viszont egy sokkal szűkebb értelmet kapcsolnék hozzá.
Lehet hogy ez nem feltétlenül járja, de lássuk be, csak erős szubkultúrának, és pult alatt terjedő dolgokat olyan blockbusterekkel összemosni mint a Mad Max, vagy az Élőholtak Éjszakája (Night of the Living Dead) talán mégsem ad kellően szűk keresztmetszetet a szó használatára. Persze én nem hivatásos filmkritikus vagyok, így tőlem talán elmegy.
És a rétegfimeket sem érdemes az exploitation temrinus alá IS bevonni (pl. a wikipedia a kanadai életformáról készült kanadaiaknak készült filmeket említi, én mondanám mondjuk ha készülne egy tetoválásokról szóló film amit annyira telezsúfolnak szakszavakkal és híres tetoválók neveivel hogy csak a tetovlálás-szubkultúrában mozgók tudják értékelni lenne ilyen). Oh, mellesleg a Miami Ink (és ízlés szerint a Los Angeles Ink) a DOQ csatornán bárki általá élvezhető reality-dokuk egy-egy tetovláószalonnal a fókuszban.
Szóval szerintem az "exploitation", avagy szó szerinti fordításban "kihasználás" filmek azok, amik a nézőközönség olyan igényét elégítik ki, amiket nyilvánosan nem vállalnának fel, de igényük van rá, és a törvény sem tiltja (bár felteszem a határokat súrolja ezen filmek elkészítése). Így elsősorban szex és erőszak, erőszak és szex lesznek ezekben, bár a wkipediás szócikk alapján úgy nézem az idők során a jelentéstartalma a dolognak megváltozott, mert 1930-1960 közé teszi az ilyen bélyeg alatt futó nudista filmeket, amik azért kifejezetten a szexuális fantáziák kielégítése céljából készültek. Tehát nem pornót vásárolnod, de mégis - a látszat ellenére, ami egy alternatív életmód dokumentumszerű bemutatása - valódi virtuális szexhez juthattál.
Nos, viszont ma inkább a BDSM-filmekre hasonlít a máshova gyakorlailag besorolhatatlan filmtermékek azon része ami "exploitation". A "BDSM" jelentése a szadomazochista játékok bemutatása, aminek a lényege nem feltétlenül a tényleges szexualitás, hanem a kiszolgáltatottság és az alázat, valamint a kismértékű fájdalom keltette élvezet. Természetesen a dolog kölcsönös beleegyezésen alapul, anélkül a dolog ugyanis erőszak lenne.
Na, további szájtépés helyett legyen itt egy, a Kill Bill-re némileg hajazó történetű, és az Alkonyattól Pirkadatig feelingjével rezonáló produkció trailere, amivel így kikerüljük a nyílt szexuális tartalom problémáját, meg aztán a trailer talán úgyis jobb mint maga a film. Nem mintha aki kíváncs ne keríthetné elő a teljes anyagot 5 percen belül.
Egy dolog viszont valószínű: a pornóipar tanulhatna az ilyen filmektől, amik rákényszerülnek egy legalább alapszintű történet összeálmodására (Holywood az álmok városa ;) ), így legalább tényleg filmek (még ha erkölcsi megítélésük legalábbis kétséges), nem úgy mint az általban tlejesen öncélú (és legtöbbször fantáziátlan és kicsit sem erotikus) pornóalkotások.
Mindenki ismeri az olyan műfajokat mint a sci-fi (a technikai fejlődés, vagy egy társadalmmi változás extrapolálása a jövőbe, és annak hatásainak elképzelt bemutatása), fantasy (elfek, törpék, varázslat, középkori környezet), akciófilm (minden a látvány és a történés), vagy a krimi.
A thriller mondjuk azok közé a műfajok közé tartozik ami manapság eléggé kihalófélben van, de sebaj.
Ezek a műfajok természetesen nem egységesek. A krimiből például a klasszikus változat a "találjuk ki ki a gyilkos" (Agahta Christi Tíz kicsi négerje, amiben még csak nem is csal azzal hogy létfontosságú információkat hallgat el amiket csak a végső okfejtésben ad elő) helyett sokkal népszerűbb a "hogyan derül ki ki a tettes" irányzat Colombo hadnagy karakterével az élen. És persze Leslie L. Lawrence "ki kit ölt meg" változata (l. pl. Huan-ti átka) is elég érdekes.
De ezek jól ismertek. Ha viszont olyat mondok hogy Űropera (legismertebb képviselője a 2001 Űrodüsszeia), már nem feltétlenül rezeg mindenkinél a hangvilla, no meg már inkább réteghez szól, nem feltétlenül a tlejes nézőközönséghez, vagy másként szólva nem a minél szélesebb nézőközönséghez, hanem önmaga iránt igyekszik egyenlő módon is hűséges lenni.
És persze van aminél a saját zsáner ami meghatározó, aztán vagy szereti valaki, vagy nem.
Vegyük például a horrorkat.
Az alapvető "sorozatban gyilkolászunk lehetőleg sötétből előugorva" képezi az egész műfaj alapját. De korántsem jelenti hogy ettől a klisétől ne lehetne elszakadni.
Elvégre első lépés hogy a halál forrása nem egy elmebeteg ember vagy idegen lény, akiket valami normálistól idegen, de nagyon is tudatos értelem vezérel, hanem egy egyszerű állat tép szét lépten-nyomon ezt-azt.
Aztán ott van amikor az ijesztgetés helyett konkrétan a mészárlás, gyakran minden kifinomultság nélküli öldöklés áll a középpontban, mint a Texasi Láncfűrészes Mészárlásban, ami ha ez nem jön be, a néző (köztük én) kifejezettn unalmasnak találja az egészet. Ezt hívják slasher-nek.
Ám ez nem az ami miatt ez a bejegyzés megszületett, hanem például a távolkeleti filmek között talált splasher. Először a Terrorbolygó c. Grindhouse-prodiukcióra hajazó The Machine Girl-t említeném. Nagyon hasonló, de az amúgyis bevallottan (l. Tarantino interjúk) ázsiai filmterméshez nyúló Terrorbolygóra még egy lapáttal rátesz, és teljesen átmegy az abszurd és kegyetlen fekete humorba. Megjegyzem pár évvel ezelőttről még emlékszem hogy trailer szinten bemutatásra került Agyarországon is, csak aztán nem lett belőle semmi. Mondjuk amikor a szakács megeszi a saját ujjaiból készült szushit, hát nem biztos hogy az itteni mozikba csődület volna érte a népek... Bár talán mégis.
Ám a fenti film igencsak magán viseli a szokásos ázsiai filmek esetlenségét az "egy-két-há" kardvágások és szamurájbecsületkódex, no meg a röpködő ninják feelingját (amellett viszont simán megüti egy holywoodi produkció szintjét.
Ami már tényleg egyedi, ásziai és "problémamentes", az a Meatball Machine. Emeberek mechákká (nagy, sci-fi fegyverekkel ellátott robotok) változnak, és ott beleznek (= gore) jobbra-balra, csak legyünk elég türelmesek kivárni hogy miért. A film kellően lendületes, és bár lassan engedi csak meglátni a hátteret, de lássuk be: Holywoodnak az a szokása hogy minden film elején elnarrálja dióhélyban a történetet, aztán csak a látványt tuszakolja a torkunkon már kezdett unalmassá válni.
A csúcs viszont a Tokyo Gore Police volt számomra, ami már tényleg valami felejthetetlenre sikerült. De tényleg. Ehhez csak a trailet linkeltem, mert annyira zseniális, hogy ebből láthatod miről van szó akkor is ha csak 5 perced van.
Van viszont egy, a Vampire Girl vs. Frankeistein Girl, ami viszont már annyira elszállt, hogy tulajdonképpen átcsúszik műfajparódiába. FIGYEMEZTETÉS: a linken a film spileres, egész tartalmát bemutató, csak a "lényegi" epizódokat összevágva tartamazó, BRUTÁLIS KÉPSOROK vannak, érzékeny gyomrúak és 12 (16?) év alattiak NE KATTINTSANAK RÁ!
Akinek kell még, az a videok melletti ajánlatok alapján tovább keresgélhet szája íze szerint valót.
A másik "műfaj", ami hivatalosan sokkal tábabb értelmű, az exploitation filmek. A wikipediás meghatározás szerint minden film ami meglátja a kínálkozó piaci lehetőséget és kifejezetten arra épít "exploitation"-nek számít, én viszont egy sokkal szűkebb értelmet kapcsolnék hozzá.
Lehet hogy ez nem feltétlenül járja, de lássuk be, csak erős szubkultúrának, és pult alatt terjedő dolgokat olyan blockbusterekkel összemosni mint a Mad Max, vagy az Élőholtak Éjszakája (Night of the Living Dead) talán mégsem ad kellően szűk keresztmetszetet a szó használatára. Persze én nem hivatásos filmkritikus vagyok, így tőlem talán elmegy.
És a rétegfimeket sem érdemes az exploitation temrinus alá IS bevonni (pl. a wikipedia a kanadai életformáról készült kanadaiaknak készült filmeket említi, én mondanám mondjuk ha készülne egy tetoválásokról szóló film amit annyira telezsúfolnak szakszavakkal és híres tetoválók neveivel hogy csak a tetovlálás-szubkultúrában mozgók tudják értékelni lenne ilyen). Oh, mellesleg a Miami Ink (és ízlés szerint a Los Angeles Ink) a DOQ csatornán bárki általá élvezhető reality-dokuk egy-egy tetovláószalonnal a fókuszban.
Szóval szerintem az "exploitation", avagy szó szerinti fordításban "kihasználás" filmek azok, amik a nézőközönség olyan igényét elégítik ki, amiket nyilvánosan nem vállalnának fel, de igényük van rá, és a törvény sem tiltja (bár felteszem a határokat súrolja ezen filmek elkészítése). Így elsősorban szex és erőszak, erőszak és szex lesznek ezekben, bár a wkipediás szócikk alapján úgy nézem az idők során a jelentéstartalma a dolognak megváltozott, mert 1930-1960 közé teszi az ilyen bélyeg alatt futó nudista filmeket, amik azért kifejezetten a szexuális fantáziák kielégítése céljából készültek. Tehát nem pornót vásárolnod, de mégis - a látszat ellenére, ami egy alternatív életmód dokumentumszerű bemutatása - valódi virtuális szexhez juthattál.
Nos, viszont ma inkább a BDSM-filmekre hasonlít a máshova gyakorlailag besorolhatatlan filmtermékek azon része ami "exploitation". A "BDSM" jelentése a szadomazochista játékok bemutatása, aminek a lényege nem feltétlenül a tényleges szexualitás, hanem a kiszolgáltatottság és az alázat, valamint a kismértékű fájdalom keltette élvezet. Természetesen a dolog kölcsönös beleegyezésen alapul, anélkül a dolog ugyanis erőszak lenne.
Na, további szájtépés helyett legyen itt egy, a Kill Bill-re némileg hajazó történetű, és az Alkonyattól Pirkadatig feelingjével rezonáló produkció trailere, amivel így kikerüljük a nyílt szexuális tartalom problémáját, meg aztán a trailer talán úgyis jobb mint maga a film. Nem mintha aki kíváncs ne keríthetné elő a teljes anyagot 5 percen belül.
Egy dolog viszont valószínű: a pornóipar tanulhatna az ilyen filmektől, amik rákényszerülnek egy legalább alapszintű történet összeálmodására (Holywood az álmok városa ;) ), így legalább tényleg filmek (még ha erkölcsi megítélésük legalábbis kétséges), nem úgy mint az általban tlejesen öncélú (és legtöbbször fantáziátlan és kicsit sem erotikus) pornóalkotások.
Comments
Post a Comment