Digimon - időrend
Válkogatás szintjén belenéztem a különböző sorozatainak az epizódjaiba (főleg első részek), és addig pötyögtem fél napig a netet, míg sikerült átlátnom a főbb részleteket.
Először is leszögezném hogy bár az egyes sorzatok önmagukban zárt történetek, nem teljesen koherensek önmagukban, pláne bizonytalan hogy ezek most alternatív világok, vagy valami össze-vissza időrend rájukhúzható esetleg.
A játék kedvéért feltételezzük hogy felhúzható egy időrend, ebből induljunk ki.
Az hamar kiderül bárkinek, hogy egy adott monból több példány létezhet párhuzamosan, ráadásul folyton újászületnek, tehát csak azért mert az itt szerepelt és "meghalt", az nem jelenti hogy egy másik sorozatban ugyanannak a lénynek ugyanazon életét látjuk, pláne nem hogy ugyanazt a lényt.
Az emberi szereplők mindössze 3 cameoval szerepelnek másik évadban/sorozatban:
- az Adventures egyik szereplője szerepel a Tamersben
- az Adventrues 1-2. évad mint fikció (tv-sorozat szerepel a Tamersben
- az Xros utolsó részeiben feltűnik az összes évad főszereplője, így az Adventures szereplői is.
A legtöbben elkövetik azt az alapvető hibát, hogy az Adventures évadaiból indulnak ki pusztán azért mert azt alkották meg a valóságban először. Ez hiba.
A sorozatok szerint az Adventure 1-2 legfeljebb "írói szabadsággal" dúsított verziója a "valóságnak", azaz a kanonikus történéseknek - amikről valójában semmit nem tudunk. Azt is csak az Xrosból tudjuk hogy a szereplők valóban (kanonikusan) léteztek.
Amiből építeni lehet egy "theory"-t, az a "való világ" tudása és hozzáállása a digimonokhoz.
Ez alapján pedig történetileg az első az Xros, amit 3 fejezetre lehet bontani történetileg:
- az első 25 rész tényleg szép, és mind 10-12 éveseknek íródott történet egészen jó. A csaták nem hatnak túl eredetinek egy pokemonhoz képest, mivel - és ez érvényes a teljes Xrosra - a monok jönnek és mennek nagy számban, nehéz megjegyezni őket. Továbbá a "mozdulatok" ugyan el vannak nevezve, de nincsenek központba állítva, nincs elmagyarázva miért kreatíva a használatuk, leginkább csak lőnek mint a GI-Joeban. Ezért egy idő után némileg unalmassá, de legalábbis átpörgethetővé válnak a csaták ha nem tv-ben nézzük heti/napi 1 résszel.
- a második kb. 25 rész nagyjából ugyanazzal az alapfelállással dolgozik mint az első, azaz zónákon slattyognak keresztül, bár itt midnen zónának bossa van. Ami kevesebb változatosság mint a "valamilyen változó feladatot teljesítani kell".
A színek is sötétebbek, szürkébbek, a lények alalktalanok - még nehezebb megjegyezni őket, annyira nem érdekel minket. A főszereplők pedig önmagukban nem fontosak, inkább maga a világ lenne a lényeg - de amikor minden összemosódik, nehéz érdeklődni.
- az utolsó részek pedig egy rakás véletlenszerű, "a hét szörnye" epizód, amire az utolsó 1-2 részben dobnak egy "magyarázatot".
Témánk szempontjából az a fontos, hogy a digimonok először csak egymást felfalva / egymással összeolvadva képesek új alakot ölteni, de később már a szokásos "digivolúcióval", azaz sima alakváltással tudnak erősebbé válni.
Az emberek gyakorlatilag semmit nem tudnak a "digivilágról".
---
Mivel a Tamers-ben tv-sorozat készült az Adventures-ből, így az nyilván annél korábban történik. Azonban az Adventuresben több alkalommal történik a Föld teljes elözönlése (összefoglalók alapján mondom), illetve a végén azt mondja a narrátor "már mindenkinek van digimonja", ami nyilvánvalóan nem igaz a többi évadban, tehát itt erős a nem-kanonikus történetmondás.
Grafikailag a két széria kidolgozatlan, a hátterek összecsapották, a történet sebessége is álmosító. Rendben, a hard-techno "digimon, digital monster" klasszius betétdal felébreszt rendszeresen, de...
A monok szimplán alakváltanak.
A Tamers-ben a grafika nem sokkal jobb. Még mindig olyan mintha a ceruzűval készített (bár végre befejezett) vázlatokat hasznűálnák. Túl sok a pasztelszín, nem elég erőteljesek a kontúrok, szálkásak a vonalak.
A történet szerint a digi-lények kávzi ismeretlenek még mindig, ám a kormányzat már lesben áll, és igyekszik a digimonokat eltávolítani a világból. Ez eléggé rthető az Xros fényében, aminek a végén egy digimon-kéz átnyúlt egy portálon, akkora volt mint fél New York, és elég sok galibát okozott.
Az átlagembereknek a fenti esemény nem feltétlenül tűnt föl, mert volt egy ~digitális helyreállítás, de mindegy.
A főszereplők egyé tudnak válni a monjaikkal.
A Savers-ben a kormány még mindig tagadja a digimonokat, de már nem küzd ellenük, a figyelőintézet egyenesen együtt dolgozik a kezelhetőbb digimonokkal.
A alakváltás valami fura módon történik, amiben az emberek közvetlen digitális kódot töltenek át magukból a monjaikba, sőt: képesek átváltozni egyes részekben digimonná. A sorozat saját szavai szerint ez valamiféle egyesülése a digimonnak és az embernek, ahol mintha a kütyüben tárolt digimont olvasztanák az emberbe.
A bajom a szériával hogy "furán" néz ki, mondhatni ocsmány a szemnek. Nem tudom mi van, mintha rosszul rajzolták volna meg. Mindenesetre nekem nem tetszik.
És végül a Frontier az, amiben már nincsenek is digimonok, csak digimonná változó emberek.
Persze hozzá kell tenni hogy az egész kerete egy haldokló kisfiú képzelete.
Először is leszögezném hogy bár az egyes sorzatok önmagukban zárt történetek, nem teljesen koherensek önmagukban, pláne bizonytalan hogy ezek most alternatív világok, vagy valami össze-vissza időrend rájukhúzható esetleg.
A játék kedvéért feltételezzük hogy felhúzható egy időrend, ebből induljunk ki.
Az hamar kiderül bárkinek, hogy egy adott monból több példány létezhet párhuzamosan, ráadásul folyton újászületnek, tehát csak azért mert az itt szerepelt és "meghalt", az nem jelenti hogy egy másik sorozatban ugyanannak a lénynek ugyanazon életét látjuk, pláne nem hogy ugyanazt a lényt.
Az emberi szereplők mindössze 3 cameoval szerepelnek másik évadban/sorozatban:
- az Adventures egyik szereplője szerepel a Tamersben
- az Adventrues 1-2. évad mint fikció (tv-sorozat szerepel a Tamersben
- az Xros utolsó részeiben feltűnik az összes évad főszereplője, így az Adventures szereplői is.
A legtöbben elkövetik azt az alapvető hibát, hogy az Adventures évadaiból indulnak ki pusztán azért mert azt alkották meg a valóságban először. Ez hiba.
A sorozatok szerint az Adventure 1-2 legfeljebb "írói szabadsággal" dúsított verziója a "valóságnak", azaz a kanonikus történéseknek - amikről valójában semmit nem tudunk. Azt is csak az Xrosból tudjuk hogy a szereplők valóban (kanonikusan) léteztek.
Amiből építeni lehet egy "theory"-t, az a "való világ" tudása és hozzáállása a digimonokhoz.
Ez alapján pedig történetileg az első az Xros, amit 3 fejezetre lehet bontani történetileg:
- az első 25 rész tényleg szép, és mind 10-12 éveseknek íródott történet egészen jó. A csaták nem hatnak túl eredetinek egy pokemonhoz képest, mivel - és ez érvényes a teljes Xrosra - a monok jönnek és mennek nagy számban, nehéz megjegyezni őket. Továbbá a "mozdulatok" ugyan el vannak nevezve, de nincsenek központba állítva, nincs elmagyarázva miért kreatíva a használatuk, leginkább csak lőnek mint a GI-Joeban. Ezért egy idő után némileg unalmassá, de legalábbis átpörgethetővé válnak a csaták ha nem tv-ben nézzük heti/napi 1 résszel.
- a második kb. 25 rész nagyjából ugyanazzal az alapfelállással dolgozik mint az első, azaz zónákon slattyognak keresztül, bár itt midnen zónának bossa van. Ami kevesebb változatosság mint a "valamilyen változó feladatot teljesítani kell".
A színek is sötétebbek, szürkébbek, a lények alalktalanok - még nehezebb megjegyezni őket, annyira nem érdekel minket. A főszereplők pedig önmagukban nem fontosak, inkább maga a világ lenne a lényeg - de amikor minden összemosódik, nehéz érdeklődni.
- az utolsó részek pedig egy rakás véletlenszerű, "a hét szörnye" epizód, amire az utolsó 1-2 részben dobnak egy "magyarázatot".
Témánk szempontjából az a fontos, hogy a digimonok először csak egymást felfalva / egymással összeolvadva képesek új alakot ölteni, de később már a szokásos "digivolúcióval", azaz sima alakváltással tudnak erősebbé válni.
Az emberek gyakorlatilag semmit nem tudnak a "digivilágról".
---
Mivel a Tamers-ben tv-sorozat készült az Adventures-ből, így az nyilván annél korábban történik. Azonban az Adventuresben több alkalommal történik a Föld teljes elözönlése (összefoglalók alapján mondom), illetve a végén azt mondja a narrátor "már mindenkinek van digimonja", ami nyilvánvalóan nem igaz a többi évadban, tehát itt erős a nem-kanonikus történetmondás.
Grafikailag a két széria kidolgozatlan, a hátterek összecsapották, a történet sebessége is álmosító. Rendben, a hard-techno "digimon, digital monster" klasszius betétdal felébreszt rendszeresen, de...
A monok szimplán alakváltanak.
A Tamers-ben a grafika nem sokkal jobb. Még mindig olyan mintha a ceruzűval készített (bár végre befejezett) vázlatokat hasznűálnák. Túl sok a pasztelszín, nem elég erőteljesek a kontúrok, szálkásak a vonalak.
A történet szerint a digi-lények kávzi ismeretlenek még mindig, ám a kormányzat már lesben áll, és igyekszik a digimonokat eltávolítani a világból. Ez eléggé rthető az Xros fényében, aminek a végén egy digimon-kéz átnyúlt egy portálon, akkora volt mint fél New York, és elég sok galibát okozott.
Az átlagembereknek a fenti esemény nem feltétlenül tűnt föl, mert volt egy ~digitális helyreállítás, de mindegy.
A főszereplők egyé tudnak válni a monjaikkal.
A Savers-ben a kormány még mindig tagadja a digimonokat, de már nem küzd ellenük, a figyelőintézet egyenesen együtt dolgozik a kezelhetőbb digimonokkal.
A alakváltás valami fura módon történik, amiben az emberek közvetlen digitális kódot töltenek át magukból a monjaikba, sőt: képesek átváltozni egyes részekben digimonná. A sorozat saját szavai szerint ez valamiféle egyesülése a digimonnak és az embernek, ahol mintha a kütyüben tárolt digimont olvasztanák az emberbe.
A bajom a szériával hogy "furán" néz ki, mondhatni ocsmány a szemnek. Nem tudom mi van, mintha rosszul rajzolták volna meg. Mindenesetre nekem nem tetszik.
És végül a Frontier az, amiben már nincsenek is digimonok, csak digimonná változó emberek.
Persze hozzá kell tenni hogy az egész kerete egy haldokló kisfiú képzelete.
Comments
Post a Comment