Kaland, Játék, Kockázat könyvek 1-3

65 könyv csak a törzssorozatban egy bejegyzésnek sok - viszont a Rakéta-kiadó által forgalmazott kötetek közül sok mára unalomig ismert. Tehát legyen egyszerre 3 könyv egy bejezésben.

Mostanában játszottam végig (újra) az összeset, tehát friss az élmény. Az eredeti (britt) kiadás sorrendjében írok róluk, tehát később külön érdemes lesz olvasni, mert az már nem nosztalgia, hanem egyre több magyarul legfeljebb a zagor.hu által házifordított móka.

Először is elmondható hogy 3 féle játékkönyvvan a sorozatban ha felépítésüket tekintjük. Mármint ha kitérképezzük az összeset (eme "flow-chart"-ok fent vannak a neten ha vkit érdekel).
Az első a tökéletesen lineáris történetvezetésű könyv, ami azzal próbálja ellensúlyozni eme hiányosságot, hogy ha "balra" mész"jobbra" (pun intended) helyett, akkor egy hatalmasat ugrasz a történetben. Ekkor persze gyakran kulcstárgyakat hagysz ki. Roppant nehezen térképezhetőek házilag, viszont ha már megvan a térkép, akkor nagyon könnyenvégignyomhatóak.
A fenti variációja a második, amiben nem lehet rosszfelé menni - mindaddig amíg a helyes úton mész. Mert ha letérsz az Egy Igaz Útról, akkor meghalsz legkésőbb a könyv végén. Hiába vannak esetenként megannyi táppal hintve az "alternatív" utak ugyebár ha a kulcstárgyakat ott lehetetlen megszerezni.
A harmadik pedig ahol jószerével oda-vissza bolyonghatunk a helyszínek között, de legalábbis több olyan csomópont van, ahonnan bejárhatjuk a teljes terepet (bár ezeknél ahol már voltunk általában nem mehetünk vissza).

#1
A Tűzhegy Varázslója elcsépelt, nem túl erőteljes kaland, de annyira jólfelépítették hozzá egyéb források Zagor történetét hogy könnyű szeretni nyilvánvaló hibái ellenére is.
A fejezetpontok rövidek, és a folyótól eltekintve  sima labirintusvánszorgás, jobban mondva vannak egyenes folyosók, amikről szobák nyílnak. Minden szobába bemehetünk, és ott találunk is majd valamit, plusz a labirintus szörnyei jól láthatóan laknak, és nem csak az arra járó karakterekre várnak hogy rájukvethessék magukat.
Az első fele a dolognak egy válaszd-ki-a-megfelelőt-a-három-folyosóból történet, ami közül az egyik betrollkodik egy jó kis sisakot, míg a "helyes út" trollkodik az Y-alakú fapálcikákkal, amiknek egyetlen célja hogy hátizsákunkban összetörjenek és ne legyenek többé Y-alakúak. De a folyón való számos átkelési próbálkozás tényleg eredeti.
A második szakasz roppant nagy csalódás. Bár kezdőknek jó hogy megrajzolják életük első fejezetpont-térképét, de valójában üres semmiről van szó összesen 3 minimál-helyszínnel, amik közül az egyik ráadásul elég nagy szörny (10-es ügyesség a 12 maximumból).
A kulcsokkal való szivatás se jó másra csak az idegeink tépésére, de a kincsesláda látványa tényleg nem semmi.

#2
A Káosz Fellegvárát kisgyerekként nemszerettem - a szörnyei túlontúl egyediek a Tűzhegy orkjai és vérlényei után. Később megkedveltem, mert kellemesen bejárható 1-2 központi csomópontból, és több alternatív megoldás is létezik feladatokra.
Sajna a magyar hivatalos fordítás ordenáré módon sikeredett, szinte olvashatatlanul szarrá teszik a fordítási hibák - bár maga a fordítás fogalmazása és ilyesmije amúgy az egészsorozatnál végig tetszett. De ezt mikor lett zsebpénzem és megjelentek az angol könyvesboltok inkább megvettem angolul is.
Viszonylag rövid kaland, aminél be lehetszívni ha idő előtt beesünk a Calacormhoz a dutyiba, és roppant nehéz az alternatíva nélküli könyvtárba eljutni a kódért - anno nekem nem is sikerült, egyszerűen azt mndtam hogy "márpedig én tudom", és addig olvasgattam a fejezetpontokat míg meg nem találtam ahova amúgy lapozni kellett.
Ami miatt viszont a mai napig fúj a kötetre a bennem lakó PowerGamer az a +4-es Napkard, a Titán világának legerősebb standardfegyvere. Ugyanis ha megszerzed - akkor KALANDOD ITT VÉGET ÉR.

#3
A Végzet Erdeje egy roppant érdekes könyv ha azt vesszük.
Alapvető felépítése szerint simán történhetne egy Tűzhegy-féle labirintusban, csakhogy a számtalan lehetőség az oldalra mozgásban a történetnél nálam elég volt hogy erdőben érezzem magam nem sziklafalak között.
Amúgy a dolog hót lapos, nincs egyetlen komolyabb ellenfél sem, és ha felírjuk mikor merre fordultunk előbb-utóbb biztosan sikerül, hiszen a könyv végéhez érve ha nincs meg a kulcstárgy nem halunk meg, csak előről kezdjük. Nekem okés.
A kalapács fejét azért elég jól elrejtették hogy ne legyen egyszerű megszerezni, de ami a legfőbb később írtak hozzű prequelt (A Hóboszorkány Barlangjai) és egy sequelt (folytatást) is A Rémület Útvesztője címmel.

Ami még érdekes a könyvben az nem is az Alice Csodaországban pipázó hernyójáról mintázott gnóm (akit az amúgy következetesen béna rajzoló rasszista karikatúrák zsidójaként rajzolt meg, és még így is a kötet egyik legsikerültebb rajza) és társai (mint azélelemedre hajtó boszorkány, akia tett után simán lelép hogy kifoszthasd a házát), hanem például a "bábúk", amik eredetileg "klónok" voltak. Igazából nem csinálnak semmit, a saját dolgukkal foglalkoznak, és simán kikerülhetőek, de ezek a vak, agyatlan penészgombatermesztő micsodák mindig is a frászt hozták rám.
Ja, és van benne sávhkány,amit elaltathatunk a sárkányfurulyával mint anno a szegnylegény a népmesében :P

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Swamp Attack Wiki (episode 1-8)

Fegyverek házilag - krumplipuska

Star Trek, Enterprise, 4. évad