Az 1990es évek tv-sorozatai
Oh, azok a csodálatos '90-es évek, amikre senki nem emlékezik, de olyan"csodálatos" dolgok történtek benne mint a BeverlyHills 90210! Ami egy sorozatvolt, amiben 25-30 évesek játszottak asszem középiskolásokat, és nálunk inkább a Szívtipró Gimi (becenevén Szívtipró Gumi, amivel a mindenki kavar mindenkivel vajon használnak-e gumit aspektusra utaltunk) ment, valahogy nem ment az azonosulás a kőgazdag amerikaiak problémáival. Gyerekként, mert a Dalllasban már felnőttek voltak ('78-tól '91-ig futott,így leginkább a 70-es évek koncepciója illene rá, de kap itt is egy vigaszdíjat) és akkor azt úgy már néztük.
Az évtized azonban sokkal híresebb volt a paranormális elemekkel tarkított cuccokról. Legalábbis kéne hogy legyen, ha törődne vele bárki. Mármint a rajzfilmeket most hagyjuk, azok külön kategória.
Érdekes vonás egyébként hogy az USA-ban inkább a vígjáték-sitcomokat emlegetik, amiket errefelé rühelltünk mint a szart. A teljesség igénye nélkül:
- Kaliforniába jöttem (Will Smith egy csóró tahó akit egy rakás gazdag tahó veszmagához, akik vér szerinti családja. Szintén szerepel még a kőgettó haverkaraktere is, de őt is gazdag hólivúdi fickók írták, szóval ne reménykedje)
- Seinfeld (olyan mint a Jóarátok, csak 40-es karakterekkel)
- Jóbarátok (ami visszanézve elég rettenetes)
- Dawson és a haverok (amiben Dawsonnak 1 haverja volt - aki folyton arról beszélt hogy Spielberg E.T-je a világ legjobb filmje -, és mindkettőjüknek 1-1 barátnője,és mindenki megdugott mindenkit)
- Saved by the Bell (ami ilyen iskolában játszódó MTV/Disney Chanel hülyeségnek látszik)
- Frasier (amiben egy bunkó parasztnak szurkolhattunk)
- Cheers (amiben egy lecsúszó munkanélküli alkoholista piál egy bárban)
- A dadus (ami véletlen elég jól sikerült, mint egy női központi szereplős Egy Rém Rendes Család)
- Egy Rém Rendes Család (jó volt, de úgy a 8. évadnál kapott egy stábcserélt és totálisan széthullott)
Ezeket a sorozatokat egy dolog tartotta egyben, máskülönben tökéletesen epizódikusak voltak (értsd: az epizódok nem függtek össze, még az is különleges pillanat volt ha gyártottak egy kétrészes epizódot - csak semmi cliffhanger! lehetett volna ez is szlogen), csak semmi központi szál kérem. Ami volt, az a tökéletesen klisés és üres karakterek ~karakterépítése. Jobb szó híján. Minden karakternek volt valami nagyjábóli viselkedési indexe, irányultsága, izéje - jellemnek nevezni messze túlzás lenne, és szándékaik epizódról epizódra a történet igényei szerint változgattak. De mégis nagyjából volt egy trend ami körül imbolyogtak, vissza-vissza tértek, és nem távolodtak el tőle túlságosan.
Sajnos a gyártási minőség már erősen megkérdőjelezhetővé vált mára, úgy az effektek mint a koncepció és a kivitelezés terén.
A legtovább az ekkor indult sorozatok közül szerintem a Csillagkapu-franchise tartott, de annyira kínossá vált hogy az utolsó sorozatát levették a történet befejezése előtt. No igen.
Azt mindenesetre jól csinálták ezek a szériák, hogy VOLT, legalább említés szintjén mindig mégis valami ~központi szál. Bár azt mondtam nem volt, ez ne zavarjon meg senkit. Arról van szó hogy az aktuális történésekben SOSEM játszott a dolog SEMMIFÉLE szerepet. Néha kaptunk hozzá egy említést a lore-ban, de ennyi. A Csillagkapu alapsorozatának (SG1) az első évadjában pl. az "állandó rejtély" az asgardiak voltak, akik a goauldok mellett akik a gonosz idegenek volt a jó idegenek szerepét kapták. A többi faj a "köznép", "csicska", "úgysem látjuk többet" kategória voltak bizonyos értelemben. Azaz a parasztok a sakktáblán.
Emiatt a felállás miatt viszont ezek a sorozatok mai szemmel észrevehetően hajlamosak sehová nem tartani,azt is égbekiáltó lassúsággal. Az SG1 pl. 22 részen keresztül lövi a jaffákat (akik goauldok, csak csicskák), hogy végül tök véletlenül kilencszázhuszonráhomezermillióvégtelen bolygóból pont belebotoljanak közben abba a háromba amikbe kell hogy kapcsolatba léphessenek az asgardokkal. Wooh! Hogy mégis eladható volt a dolog ahhoz az kellett hogy AKTUÁLIS legyen - mint a Jóbarátok -, és akkoriban mindenki úgy TUDTA hogy a VALÓDI idegenek (akik embereket rabolnak, marhákat csonkítanak, és anális szondákat ültetnek be -de az egész megéri mert meg is dugnak amit az asszony/férj nem tesz meg) pontosan úgy néz ki mint az asgardok, tökre mintha a híradót néznék, woah!
Ha nem számítjuk a Walker a Texasi kopót, és a Baywatchot, Babylon 5-öt, Star Trek: Voyagert, Quantum Leapet, Twin Peakset, Miért éppen Alaszkát - várj, ez tulajdonképpen sitcom, és amúgyis inkább felejtsük el - akkor végre rátérhetünk a Nagy Fogásra. Jó, előtte még: a Vészhelyzet is itt indult, de sikeresen meglépte félúton az ezredfordulót, ezért nem számítanám ide. Szóval.
- Herkules/Xéna (testvérsorozatok)
- Sabrina, a tini boszorkány
- Buffy, a vámpírok réme
- X-akták
- Bűbájos Boszorkák.
Azaz a "természetfelettis" sorozatok. Nem összekeverendő a felettük említett számos "scifis" sorozattal, amikben minden abszolut a sorozat természeti törvényeinek keretei között működött, tehát technikával minden elérhető volt bárki számára, tehát nem voltak benne nagybetűs Kiválasztottak.
A Herkules és Xéne némileg kakukktojás, mert bár a leküzdendő erők természetfelettiek voltak,de azok nem démoniak hanem isteniek voltak, a címadókarakterek meg igyekeztek "mindennapi hősként" eladni magukat. Jobbára. Persze az emberi teljesítőképesség és a szupererő határán ingadzova. Inkább szóltak az egyén sorsalakításáról, mégpedig nyíltan, mint a világmegváltó szörnyvadászatról. Ami persze nem jelenti ők ne mentették volna meg a világot alkalomadtán a végpusztulástól.
Sabrina jobbára sitcom volt, a szobájából/lakásából varázsolgatott a kitömött macskája segítségével.
Szóval afféle Buyy light volt. A Buffyban "a szörnyek allegóriái voltak a tinik problémáinak" bullshit volt a szlogen, mert a faszom nem analizálgat a célcsoportból. Aki igen, az sürgősen menjen egyetemre, vagy orvoshoz. Ott minden évadban volt egy főszörny akire lehetett szarni az utolsó részig mert addig úgyse csinált semmit és minden részben úgyis volt más akit le kellett gyakni. Ahol mégis erőteljesre sikerült a "központi szál", pl. ahol a pasija kormányzati kísérleteknek vetette alá magát és Gonosz Kiborg lett (mi más, heh), vagy a Mágikusan Beírt Utólagos Testvére volt a Kulcs
na azoknál nem kellett fejtegetni a subtextet, viszont fájdalmasan szarok is voltak.
Az X-akták különleges állatfaj volt, mert ott voltak a "hét szörnye/jelensége" epizódok, és voltak a "központi szál" epizódok, amiktől aztán a néző jól összezavarodott mert a)nem tudta visszanézni a dolgokat b) legfeljebb minden 3. részt látott és ő volt az "állandó néző", szóval amikor már nem csak arról volt szó hogy az Árnyékkormány Összeesküvés van és időnként ügyködik, hanem konkrétan kihatással voltak a dolgokra ezért fontos volt mit ügyködnek- na ott megállt az ész. Ráadásul nem lehetett tudni - mert nem volt internet ahol meg lehetett volna vitatni, a készítők meg a "majd kitalálja a néző" álltak hozzá - hogy mi is volt a készítői szándék, így előbb-utóbb mindenki kezdte elveszíteni a fonalat, beleértve a rendezőket is. És ha mindenki arra gyanakszik hogy a készítők menet közben találnak ki bármit, és megfontolás nélkül rakják a sorozatba... Lényeg, hogy az X-akták még az előtt véget ért hogy a legmegrögzöttebb konteósok is feladták volna.
Az új részeket hagyjuk. Azok nem történtek meg. Ahogy a Dr Who (Ki vagy Doki) 5-9 évada (amiben Moffat volt a főszervező) se történtek meg.
De a legmókásabb hogy a Bűbájos Boszorkák gyakorlatilag MINDEN HIBÁT elkövetett ami lehetséges, mégis, ha egy sorozattal akarnám ráirányítani a korszakra a figyelmet, ez lenne az.
A sorozat annyira sóher volt hogy minimális effekteléssel dolgoztak - azaz nem nagyon volt minek elavulnia.
Főszál az első évadban úgy az évad feléig tartott - csak nem mert eredetileg nem 22, hanem csak13 részt terveztek egy évadra?
A medzsik-dolgok kezelése is elég következetlen volt, de legalább nem mentek akkora bakikba mint a Csillagkapu, ahol még arra sem voltak képesek vigyázni hogy mi a tárcsakódja az adott bolygónak.
A heti formátum nagyban segítette hogy a nagyobb bakugrások ne tűnjenek fel, mert azoktól a sorozat még úgy-ahogy konzekvens maradt. Most kit érdekel hogy hirtelen ugrottunk pár hetet-hónapot, vagy a munkában 180 fokos fordulatot vett adott karakter, ha attól még ugyanazt csinálta, és hát elvileg a sorozat úgyis a természetfelettiről szól, szóval ami azon kívül történik kit érdekel? Robbantsák már fel a heti "warlockot"! fanvideo:
és magában a sorozatban:
A sorozat valójában nem a varázsolástól lett/maradt élvezhető, hanem mert nőregény az egész. Folyamatos és állandó benne a pasizás, munka (persze csakis sikerek), a gecinagy ház ahol laknak akkor is ha semmi pénzük
a még több pasizás, és azt is rózsaszín pónikkal.
A ffiak/fiúk a teljesen klónszerű, személyiséggel szerencsére nem rendelkező ffiak izompólójába képzelhették magukat, a lányok/nők meg elcsábíthatták őket.A sorozat mindenkinek adott valamit, és az egészet a varázslat függönye mögé rejtette, és ettől lett zseniális a középszer.
Az első évadról szólva:
Azt ugye megszokhattuk hogy az 1. rész, aka. pilot után akár jelentős változások is jöhetnek a koncepcióban. De ekkorát még nem láttál.
Az alapvetés az lett volna hogy Phoebe (ejtsd: fíbí) látomást kap az adott ügyről, kinyomozzák ki a megmentendő "ártatlan", Piper megfagyasztja az ellent hogy ne tudjon elszaladni, Prue(dence) pedig a telekinézisével elintézi. Persze nem megöli, vagy mégis,vagy valami. Általában a saját tűzgolyójukat vágja a démonokhoz, warlockokhoz, más sorozatbeli gonoszokhoz. Mert van itt minden az Őrült Tudóstól a varázslókig minden. És azegyszeri nézőnek ezek mind simán "warlockok"voltak :D
Szóval a koncepcióból nem lett semmi. 1, talán 2 részben vannak segítségükre a látomások, egyébként jobbára pasizik velük Phoebe, ha egyáltalán használja valamire.
Az "ártatlanokba" jobbára pusztán mellékesen belebotlanak, gyakran mert az aktuális részben a pasijuk a legyőzendő ellenség, még gyakrabban mert pasizás közben meglátják a gondot vagy ilyesmi.
Piper szart se csinál azon kívül hogy szakács egy étteremben, és bár az ereje "aktív", azaz konkértan csinál is valamit az adott rész összecsapásánál, legtöbbször a használata kimerül abban hogy ne fröccsenjen rá egy pohár víz/ne törjön el egy halom tányér. Ez később komolyabb szintre lép, mert kezdetben a "személyes haszon" tilalmát még komolyan veszik, és bizony emiatt hagyja végül összetörni azokat a tányérokat. Amúgyis milyen erő ez már, önmagában nem lehet győzni vele, szóval nem is annyira aktív ez mint mondják. Holy Mary Combs amúgy szerintem ezenkívül máshol nem is szerepelt, nincs is karakteres arca bár biztos bálkirálynő volt még a gimiben, de amúgy... Amúgy eltespedt ebben a szerepben. Ő az állandó dolgozó/anyuka, aki jobbára a kanapén ücsörög amikor nem munkában van és amiatt nem jöhet segíteni.
Elvileg amúgy az "anya" Prue lett volna (minden papírján, névtábláján stb. "Prue"szerepel, bár a teljes neve Pruedence), mint aki a legtöbbet keresi, és ultrakomoly. Valójában meglehetősen erőszakos karakter lett, inkább a Szűz, az Anya, és a Banya felállást mondanám, ahol Prue a Banya, Phoebe meg a szűzkurva. Shanon Doerthy amúgy elég nagy seggfejnek tűnik ha ~napi szinten nézed a szériát, már csaka 2. évadban megjelenő erejére gondolva is.
Történt ugyanis hogy Alyssa Milan megelégelte hogy a karaktere hasznavehetetlen a főtémában (amúgy egyébként elég jó történéseket írtak neki), ezért egyszercsak kitalálta hogy a szörnyű divatérzékén kívül legyen neki harcművészeti tudása is, így már nem a kispadról kell feltétlen néznie hogy a nővérei zúznak. Ez elég kreatív, és a "legkisebb testvér" koncepcióval is összhangban maradt.
Erre viszont Dhoerthy kitalálta hogy neki is kell új erő, legyen az az "asztrális kivetítés", ami olyan cucc amivel megkettőzi önmagát. '91-ben Van Dam egy egész nyavajás filmet eladott ezzel az ötlettel (hogy önmaga társát alakította egyetlen képernyőn akár). Ezzel sikerült még jobban kitúrnia a többieket. Az eredmény ismert, l. 3. évad vége. Akkor is ha amúgy fasza képesség volt.
Az évtized azonban sokkal híresebb volt a paranormális elemekkel tarkított cuccokról. Legalábbis kéne hogy legyen, ha törődne vele bárki. Mármint a rajzfilmeket most hagyjuk, azok külön kategória.
Érdekes vonás egyébként hogy az USA-ban inkább a vígjáték-sitcomokat emlegetik, amiket errefelé rühelltünk mint a szart. A teljesség igénye nélkül:
- Kaliforniába jöttem (Will Smith egy csóró tahó akit egy rakás gazdag tahó veszmagához, akik vér szerinti családja. Szintén szerepel még a kőgettó haverkaraktere is, de őt is gazdag hólivúdi fickók írták, szóval ne reménykedje)
- Seinfeld (olyan mint a Jóarátok, csak 40-es karakterekkel)
- Jóbarátok (ami visszanézve elég rettenetes)
- Dawson és a haverok (amiben Dawsonnak 1 haverja volt - aki folyton arról beszélt hogy Spielberg E.T-je a világ legjobb filmje -, és mindkettőjüknek 1-1 barátnője,és mindenki megdugott mindenkit)
- Saved by the Bell (ami ilyen iskolában játszódó MTV/Disney Chanel hülyeségnek látszik)
- Frasier (amiben egy bunkó parasztnak szurkolhattunk)
- Cheers (amiben egy lecsúszó munkanélküli alkoholista piál egy bárban)
- A dadus (ami véletlen elég jól sikerült, mint egy női központi szereplős Egy Rém Rendes Család)
- Egy Rém Rendes Család (jó volt, de úgy a 8. évadnál kapott egy stábcserélt és totálisan széthullott)
Ezeket a sorozatokat egy dolog tartotta egyben, máskülönben tökéletesen epizódikusak voltak (értsd: az epizódok nem függtek össze, még az is különleges pillanat volt ha gyártottak egy kétrészes epizódot - csak semmi cliffhanger! lehetett volna ez is szlogen), csak semmi központi szál kérem. Ami volt, az a tökéletesen klisés és üres karakterek ~karakterépítése. Jobb szó híján. Minden karakternek volt valami nagyjábóli viselkedési indexe, irányultsága, izéje - jellemnek nevezni messze túlzás lenne, és szándékaik epizódról epizódra a történet igényei szerint változgattak. De mégis nagyjából volt egy trend ami körül imbolyogtak, vissza-vissza tértek, és nem távolodtak el tőle túlságosan.
Sajnos a gyártási minőség már erősen megkérdőjelezhetővé vált mára, úgy az effektek mint a koncepció és a kivitelezés terén.
A legtovább az ekkor indult sorozatok közül szerintem a Csillagkapu-franchise tartott, de annyira kínossá vált hogy az utolsó sorozatát levették a történet befejezése előtt. No igen.
Azt mindenesetre jól csinálták ezek a szériák, hogy VOLT, legalább említés szintjén mindig mégis valami ~központi szál. Bár azt mondtam nem volt, ez ne zavarjon meg senkit. Arról van szó hogy az aktuális történésekben SOSEM játszott a dolog SEMMIFÉLE szerepet. Néha kaptunk hozzá egy említést a lore-ban, de ennyi. A Csillagkapu alapsorozatának (SG1) az első évadjában pl. az "állandó rejtély" az asgardiak voltak, akik a goauldok mellett akik a gonosz idegenek volt a jó idegenek szerepét kapták. A többi faj a "köznép", "csicska", "úgysem látjuk többet" kategória voltak bizonyos értelemben. Azaz a parasztok a sakktáblán.
Emiatt a felállás miatt viszont ezek a sorozatok mai szemmel észrevehetően hajlamosak sehová nem tartani,azt is égbekiáltó lassúsággal. Az SG1 pl. 22 részen keresztül lövi a jaffákat (akik goauldok, csak csicskák), hogy végül tök véletlenül kilencszázhuszonráhomezermillióvégtelen bolygóból pont belebotoljanak közben abba a háromba amikbe kell hogy kapcsolatba léphessenek az asgardokkal. Wooh! Hogy mégis eladható volt a dolog ahhoz az kellett hogy AKTUÁLIS legyen - mint a Jóbarátok -, és akkoriban mindenki úgy TUDTA hogy a VALÓDI idegenek (akik embereket rabolnak, marhákat csonkítanak, és anális szondákat ültetnek be -de az egész megéri mert meg is dugnak amit az asszony/férj nem tesz meg) pontosan úgy néz ki mint az asgardok, tökre mintha a híradót néznék, woah!
Ha nem számítjuk a Walker a Texasi kopót, és a Baywatchot, Babylon 5-öt, Star Trek: Voyagert, Quantum Leapet, Twin Peakset, Miért éppen Alaszkát - várj, ez tulajdonképpen sitcom, és amúgyis inkább felejtsük el - akkor végre rátérhetünk a Nagy Fogásra. Jó, előtte még: a Vészhelyzet is itt indult, de sikeresen meglépte félúton az ezredfordulót, ezért nem számítanám ide. Szóval.
- Herkules/Xéna (testvérsorozatok)
- Sabrina, a tini boszorkány
- Buffy, a vámpírok réme
- X-akták
- Bűbájos Boszorkák.
Azaz a "természetfelettis" sorozatok. Nem összekeverendő a felettük említett számos "scifis" sorozattal, amikben minden abszolut a sorozat természeti törvényeinek keretei között működött, tehát technikával minden elérhető volt bárki számára, tehát nem voltak benne nagybetűs Kiválasztottak.
A Herkules és Xéne némileg kakukktojás, mert bár a leküzdendő erők természetfelettiek voltak,de azok nem démoniak hanem isteniek voltak, a címadókarakterek meg igyekeztek "mindennapi hősként" eladni magukat. Jobbára. Persze az emberi teljesítőképesség és a szupererő határán ingadzova. Inkább szóltak az egyén sorsalakításáról, mégpedig nyíltan, mint a világmegváltó szörnyvadászatról. Ami persze nem jelenti ők ne mentették volna meg a világot alkalomadtán a végpusztulástól.
Sabrina jobbára sitcom volt, a szobájából/lakásából varázsolgatott a kitömött macskája segítségével.
Szóval afféle Buyy light volt. A Buffyban "a szörnyek allegóriái voltak a tinik problémáinak" bullshit volt a szlogen, mert a faszom nem analizálgat a célcsoportból. Aki igen, az sürgősen menjen egyetemre, vagy orvoshoz. Ott minden évadban volt egy főszörny akire lehetett szarni az utolsó részig mert addig úgyse csinált semmit és minden részben úgyis volt más akit le kellett gyakni. Ahol mégis erőteljesre sikerült a "központi szál", pl. ahol a pasija kormányzati kísérleteknek vetette alá magát és Gonosz Kiborg lett (mi más, heh), vagy a Mágikusan Beírt Utólagos Testvére volt a Kulcs
na azoknál nem kellett fejtegetni a subtextet, viszont fájdalmasan szarok is voltak.
Az X-akták különleges állatfaj volt, mert ott voltak a "hét szörnye/jelensége" epizódok, és voltak a "központi szál" epizódok, amiktől aztán a néző jól összezavarodott mert a)nem tudta visszanézni a dolgokat b) legfeljebb minden 3. részt látott és ő volt az "állandó néző", szóval amikor már nem csak arról volt szó hogy az Árnyékkormány Összeesküvés van és időnként ügyködik, hanem konkrétan kihatással voltak a dolgokra ezért fontos volt mit ügyködnek- na ott megállt az ész. Ráadásul nem lehetett tudni - mert nem volt internet ahol meg lehetett volna vitatni, a készítők meg a "majd kitalálja a néző" álltak hozzá - hogy mi is volt a készítői szándék, így előbb-utóbb mindenki kezdte elveszíteni a fonalat, beleértve a rendezőket is. És ha mindenki arra gyanakszik hogy a készítők menet közben találnak ki bármit, és megfontolás nélkül rakják a sorozatba... Lényeg, hogy az X-akták még az előtt véget ért hogy a legmegrögzöttebb konteósok is feladták volna.
Az új részeket hagyjuk. Azok nem történtek meg. Ahogy a Dr Who (Ki vagy Doki) 5-9 évada (amiben Moffat volt a főszervező) se történtek meg.
De a legmókásabb hogy a Bűbájos Boszorkák gyakorlatilag MINDEN HIBÁT elkövetett ami lehetséges, mégis, ha egy sorozattal akarnám ráirányítani a korszakra a figyelmet, ez lenne az.
A sorozat annyira sóher volt hogy minimális effekteléssel dolgoztak - azaz nem nagyon volt minek elavulnia.
Főszál az első évadban úgy az évad feléig tartott - csak nem mert eredetileg nem 22, hanem csak13 részt terveztek egy évadra?
A medzsik-dolgok kezelése is elég következetlen volt, de legalább nem mentek akkora bakikba mint a Csillagkapu, ahol még arra sem voltak képesek vigyázni hogy mi a tárcsakódja az adott bolygónak.
A heti formátum nagyban segítette hogy a nagyobb bakugrások ne tűnjenek fel, mert azoktól a sorozat még úgy-ahogy konzekvens maradt. Most kit érdekel hogy hirtelen ugrottunk pár hetet-hónapot, vagy a munkában 180 fokos fordulatot vett adott karakter, ha attól még ugyanazt csinálta, és hát elvileg a sorozat úgyis a természetfelettiről szól, szóval ami azon kívül történik kit érdekel? Robbantsák már fel a heti "warlockot"! fanvideo:
és magában a sorozatban:
A sorozat valójában nem a varázsolástól lett/maradt élvezhető, hanem mert nőregény az egész. Folyamatos és állandó benne a pasizás, munka (persze csakis sikerek), a gecinagy ház ahol laknak akkor is ha semmi pénzük
a még több pasizás, és azt is rózsaszín pónikkal.
A ffiak/fiúk a teljesen klónszerű, személyiséggel szerencsére nem rendelkező ffiak izompólójába képzelhették magukat, a lányok/nők meg elcsábíthatták őket.A sorozat mindenkinek adott valamit, és az egészet a varázslat függönye mögé rejtette, és ettől lett zseniális a középszer.
Az első évadról szólva:
Azt ugye megszokhattuk hogy az 1. rész, aka. pilot után akár jelentős változások is jöhetnek a koncepcióban. De ekkorát még nem láttál.
Az alapvetés az lett volna hogy Phoebe (ejtsd: fíbí) látomást kap az adott ügyről, kinyomozzák ki a megmentendő "ártatlan", Piper megfagyasztja az ellent hogy ne tudjon elszaladni, Prue(dence) pedig a telekinézisével elintézi. Persze nem megöli, vagy mégis,vagy valami. Általában a saját tűzgolyójukat vágja a démonokhoz, warlockokhoz, más sorozatbeli gonoszokhoz. Mert van itt minden az Őrült Tudóstól a varázslókig minden. És azegyszeri nézőnek ezek mind simán "warlockok"voltak :D
Szóval a koncepcióból nem lett semmi. 1, talán 2 részben vannak segítségükre a látomások, egyébként jobbára pasizik velük Phoebe, ha egyáltalán használja valamire.
Az "ártatlanokba" jobbára pusztán mellékesen belebotlanak, gyakran mert az aktuális részben a pasijuk a legyőzendő ellenség, még gyakrabban mert pasizás közben meglátják a gondot vagy ilyesmi.
Piper szart se csinál azon kívül hogy szakács egy étteremben, és bár az ereje "aktív", azaz konkértan csinál is valamit az adott rész összecsapásánál, legtöbbször a használata kimerül abban hogy ne fröccsenjen rá egy pohár víz/ne törjön el egy halom tányér. Ez később komolyabb szintre lép, mert kezdetben a "személyes haszon" tilalmát még komolyan veszik, és bizony emiatt hagyja végül összetörni azokat a tányérokat. Amúgyis milyen erő ez már, önmagában nem lehet győzni vele, szóval nem is annyira aktív ez mint mondják. Holy Mary Combs amúgy szerintem ezenkívül máshol nem is szerepelt, nincs is karakteres arca bár biztos bálkirálynő volt még a gimiben, de amúgy... Amúgy eltespedt ebben a szerepben. Ő az állandó dolgozó/anyuka, aki jobbára a kanapén ücsörög amikor nem munkában van és amiatt nem jöhet segíteni.
Elvileg amúgy az "anya" Prue lett volna (minden papírján, névtábláján stb. "Prue"szerepel, bár a teljes neve Pruedence), mint aki a legtöbbet keresi, és ultrakomoly. Valójában meglehetősen erőszakos karakter lett, inkább a Szűz, az Anya, és a Banya felállást mondanám, ahol Prue a Banya, Phoebe meg a szűzkurva. Shanon Doerthy amúgy elég nagy seggfejnek tűnik ha ~napi szinten nézed a szériát, már csaka 2. évadban megjelenő erejére gondolva is.
Történt ugyanis hogy Alyssa Milan megelégelte hogy a karaktere hasznavehetetlen a főtémában (amúgy egyébként elég jó történéseket írtak neki), ezért egyszercsak kitalálta hogy a szörnyű divatérzékén kívül legyen neki harcművészeti tudása is, így már nem a kispadról kell feltétlen néznie hogy a nővérei zúznak. Ez elég kreatív, és a "legkisebb testvér" koncepcióval is összhangban maradt.
Erre viszont Dhoerthy kitalálta hogy neki is kell új erő, legyen az az "asztrális kivetítés", ami olyan cucc amivel megkettőzi önmagát. '91-ben Van Dam egy egész nyavajás filmet eladott ezzel az ötlettel (hogy önmaga társát alakította egyetlen képernyőn akár). Ezzel sikerült még jobban kitúrnia a többieket. Az eredmény ismert, l. 3. évad vége. Akkor is ha amúgy fasza képesség volt.
Comments
Post a Comment