Choose Cthulhu #1 - Cthulhu hívása
Technikai problémák miatt exportálom ide ennek a játékkönyvsorozatnak a részeinek a gyors bemutatását.
A kiadvány spanyol, de van angol verzió is.
Szóval:
No, ez egy jó beruházás volt.
Oké, némileg túlárazott, lévén magánkiadás, meg jó messziről hozták, de annyi baj legyen, most épp tellett rá.
A kötés... Van puhafedeles, de ha már lúd, legyen kövér, annyival nem volt drágább a keményfedeles, és szerintem az ár/érték arányt így jobban fedezi.
A kötés sajna occsó papír, így a gerinc nagyon könnyen leválik, de hát mit lehet csinálni. Mert amúgy szép.
A sorozatborítói (az előlapok) közül némelyik összepasszol, de nem sikerült mindegyiket összeillesztenem. Ha jöttök a talira, lehet próbálkozni.
A szériát hárman írták/készítették, és ezt érezni is. Majd szépen végigmegyek rajtuk, bár még nem olvastam mindet.
Mindegyik elvben Lovecraft egy-egy történetét hivatott interaktívvá tenni, de ez inkább a főszálra lett igaz, az alkalmankénti elágazások hol fanfic (de marad a sztori az eredeti történet nyomvonalán), hol más történetekből merítenek.
A Cthulhu hívása (ktulhu? kszulu? Miért mondják az angol nyelvűek katulunak?) eddig szerintem a legjobb, mert egyértelműen megtartja H.P. ósdi szavakkal terhelt nyelvezetét, és tök jól visszaadja a '920-as éveket.
Ugyanakkor interaktív is, és érezni, hogy itt még az egész Choose Cthulhu ötletnem volt teljesen kiforrott, így kerültek be elemek amik a szerepjátékból jöttek (pl. Cthulhu fajának főpapja, aki egyedül ébren maradva őrzi a többiek álmát), vagy van pár utalás rá hogy eredetileg lett volna kalandlap, meg tárgyhasználat, meg minden.
De a legjobb, hogy a kötet valójában úgy 3 történetet tartalmaz, mindegyik Lovecrafté. A különböző választások (az elején) lehetővé teszik hogy ezekből járjuk be egyet (vagy részben többet is). Így nem válik kiszámíthatóvá az egész.
Én például elsőre egy CharlesDarwin-szerű felfedező lettem 😉
Plusz mivel borítószöveg alapján a hetedik, nem-lovecraft-írta történet szerint az összes többi könyv főszereplője az Arkhami Elmegyógyintézetben végezte, kifejezetten jól jön le, hogy a könyv Nagy Befejezése (hagyományosan az utolsó fejezetpont) pont oda rak minket. És a legtöbb alternatív befejezés is. Már amikor nem Kalandod Itt Véget Ér a szokásos értelemben.
Tök jó, hogy bár a döntések és kimenetelük nem teljesen kiszámíthatóak, de a hangulat végig dögös, és sose érzed átvertnek magad, és mivel nem a szokásos Egy Igaz Út van, nem kell egy-ujj-két-ujj-huszonegy-ujjazni, hanem tényleg Válassz Kalandot Magadnak, és ha belesülsz, hát belesülsz, legfeljebb előlről kezded.
Szóval én kifejezetten élveztem, és nem bántam az "Időgép Regények"-szerű felépítést és terjedelmet, plusz a nyelvvel is jól boldogultam. Feltételezem az író maga is tud angolul, és egy csomót copy&paste-elt Lovecraft eredetijéből hogy tartsa az omázst. Mivel eddig csak magyarul olvastam Howardtól, itt se fulladtam "ezt már ismerem" érzésbe.
Igen, az olvasónak probléma lehet a nyelvezet, de azért talán nem megoldhatatlan egy stabil középfokkal. Viszont egyértelműen nem gyerekeknek készült, hanem egy felnőttebb olvasórétegnek.
PS: a különbség a puha és keményfedeles között az eltérő borítón kívül, hogy a lexikon/függelék/bestiárium (beastiary, bár több mint egy sima lénysorolás) a könyv végén szintén illusztrált.
Nem hatalmas extra, de kellemes volt a tudat hogy ennyivel is többet tud.
PPS: a papírfedeles kiadás: https://www.youtube.com/watch?v=UeHp4UIp9Xk
PPPS: vicces, hogy ha feltérképezem a könyvet, összesen 35 fejezetpontból áll. Az illusztráció-oldalakkal együtt van számozva, úgy 111 pontnak mutatja magát, tehát hasonlóan a Válassz Kalandot Magadnak,vagy Időgép Könyvekhez gyakori hogy a fejezetpont végén nincs választás. Ennek ellenére nem érződik rövidnek, sem egyszerűnek, nyilvánvaló hogy nem gyerekeknek (PG, 8-12-es korosztály) készült, hanem felnőttebbeknek.
A kiadvány spanyol, de van angol verzió is.
Szóval:
No, ez egy jó beruházás volt.
Oké, némileg túlárazott, lévén magánkiadás, meg jó messziről hozták, de annyi baj legyen, most épp tellett rá.
A kötés... Van puhafedeles, de ha már lúd, legyen kövér, annyival nem volt drágább a keményfedeles, és szerintem az ár/érték arányt így jobban fedezi.
A kötés sajna occsó papír, így a gerinc nagyon könnyen leválik, de hát mit lehet csinálni. Mert amúgy szép.
A sorozatborítói (az előlapok) közül némelyik összepasszol, de nem sikerült mindegyiket összeillesztenem. Ha jöttök a talira, lehet próbálkozni.
A szériát hárman írták/készítették, és ezt érezni is. Majd szépen végigmegyek rajtuk, bár még nem olvastam mindet.
Mindegyik elvben Lovecraft egy-egy történetét hivatott interaktívvá tenni, de ez inkább a főszálra lett igaz, az alkalmankénti elágazások hol fanfic (de marad a sztori az eredeti történet nyomvonalán), hol más történetekből merítenek.
A Cthulhu hívása (ktulhu? kszulu? Miért mondják az angol nyelvűek katulunak?) eddig szerintem a legjobb, mert egyértelműen megtartja H.P. ósdi szavakkal terhelt nyelvezetét, és tök jól visszaadja a '920-as éveket.
Ugyanakkor interaktív is, és érezni, hogy itt még az egész Choose Cthulhu ötletnem volt teljesen kiforrott, így kerültek be elemek amik a szerepjátékból jöttek (pl. Cthulhu fajának főpapja, aki egyedül ébren maradva őrzi a többiek álmát), vagy van pár utalás rá hogy eredetileg lett volna kalandlap, meg tárgyhasználat, meg minden.
De a legjobb, hogy a kötet valójában úgy 3 történetet tartalmaz, mindegyik Lovecrafté. A különböző választások (az elején) lehetővé teszik hogy ezekből járjuk be egyet (vagy részben többet is). Így nem válik kiszámíthatóvá az egész.
Én például elsőre egy CharlesDarwin-szerű felfedező lettem 😉
Plusz mivel borítószöveg alapján a hetedik, nem-lovecraft-írta történet szerint az összes többi könyv főszereplője az Arkhami Elmegyógyintézetben végezte, kifejezetten jól jön le, hogy a könyv Nagy Befejezése (hagyományosan az utolsó fejezetpont) pont oda rak minket. És a legtöbb alternatív befejezés is. Már amikor nem Kalandod Itt Véget Ér a szokásos értelemben.
Tök jó, hogy bár a döntések és kimenetelük nem teljesen kiszámíthatóak, de a hangulat végig dögös, és sose érzed átvertnek magad, és mivel nem a szokásos Egy Igaz Út van, nem kell egy-ujj-két-ujj-huszonegy-ujjazni, hanem tényleg Válassz Kalandot Magadnak, és ha belesülsz, hát belesülsz, legfeljebb előlről kezded.
Szóval én kifejezetten élveztem, és nem bántam az "Időgép Regények"-szerű felépítést és terjedelmet, plusz a nyelvvel is jól boldogultam. Feltételezem az író maga is tud angolul, és egy csomót copy&paste-elt Lovecraft eredetijéből hogy tartsa az omázst. Mivel eddig csak magyarul olvastam Howardtól, itt se fulladtam "ezt már ismerem" érzésbe.
Igen, az olvasónak probléma lehet a nyelvezet, de azért talán nem megoldhatatlan egy stabil középfokkal. Viszont egyértelműen nem gyerekeknek készült, hanem egy felnőttebb olvasórétegnek.
PS: a különbség a puha és keményfedeles között az eltérő borítón kívül, hogy a lexikon/függelék/bestiárium (beastiary, bár több mint egy sima lénysorolás) a könyv végén szintén illusztrált.
Nem hatalmas extra, de kellemes volt a tudat hogy ennyivel is többet tud.
PPS: a papírfedeles kiadás: https://www.youtube.com/watch?v=UeHp4UIp9Xk
PPPS: vicces, hogy ha feltérképezem a könyvet, összesen 35 fejezetpontból áll. Az illusztráció-oldalakkal együtt van számozva, úgy 111 pontnak mutatja magát, tehát hasonlóan a Válassz Kalandot Magadnak,vagy Időgép Könyvekhez gyakori hogy a fejezetpont végén nincs választás. Ennek ellenére nem érződik rövidnek, sem egyszerűnek, nyilvánvaló hogy nem gyerekeknek (PG, 8-12-es korosztály) készült, hanem felnőttebbeknek.
Comments
Post a Comment