anarchy-online

Megtudjuk, hogy Írisz analfabéta.

Írisz hazamegy, és találkozik a barinőjével, aki tenyésztőnek készül. Bár érdekelne minket Írisz...

 Ez egy érdekes próbálkozás volt!   A mai napig nem tudni biztosan ki követte el ezeket, de szerepjátélk-újságokban (Bíborhold, stb.) megjelent információk szerint az USA nagy kampányit másolta volna, hogy ki viszi végig előbb, meg minden. Az egészből persze semmi nem lett, pl. mert Agyarország nagyon pici az USA-hoz képest, így a felajánlott díjak köszönőviszonyban nem voltak a várható bevételhez képest. Ha népszerű blogger lennék, aki tudja hogy kell pénzt termelni ezekből a posztokból, jól le is vadásznám a ovnatkozó cikkeket, meg ígért címeket, meg hány darabra tervezték a folytatást, de mivel ez mind nem áll fenn, mindössze a megjelent könyvekről fogok beszélni. Amiknek első hibája volt, hogy matricákkal működtek. Azaz maximum egyszer lehetett végigmenni rajtuk hivatalosan. Aztán ha elszúrtad, hát egyszer sem. Ehhez jött még hogy Egy Igaz Út alapon működtek, azaz jó esély volt rá hogy elsőre nem fog menni. A rendszere mindazonáltal különleges volt, mert nem használt kocká...

Vigyázzunk ennél, mert eredetileg a szinkronos változat 5 perccel rövidebb mint a japán. A pokeflix-tv úgy tűnik újraszinkronizált, vagy valami. Porygon z! A tömegben egy mont még nem látok: Genesectet. Ez a digitális-celluloid hulladék a Három Testőr alaptörténetét próbálná lopni, csak tehetségtelen szar, és nem megy neki. "Dartagnan" megy egy ellenszenves kis csipaszar, akinek nem szurkolsz. Történet zéró, akciójelenetekből próbálnának megélni, csak nem értenek ehhez sem. Ja,Ash&Co? Hát ők léteznek. Ennyi. Jessie és James... is vannak. Segítene, ha bármennyire is érdekelne minket Irisz - de nem érdekel. És végülis mit csinál a Négy Testőr? Mit csinál Kyurem? Mi ez az egész? Semmi. A válasz hogy ez egy semmi.

 Ahogy mondják "hajnal előtt legsötétebb az ég", így mielőtt felszállóágba kezdenénk, még lássuk a lapozgatós könyvek legalját, az Atlan Fiait. Ez az izé inkább Interaktív Regény, nem játékkönyv, mivel talán ha egy tucatszor ha van lehetőségünk "választani". Amiről kiderül később (úgy a könyv felénél), hogy nem is igazi választás, mert egy meta-fordulattal kiderül, hogy ez ilyen kvantum, azaz ha "meghalunk", akkor csak visszalapozunk, és átváltunk egy másik idősíkra. Ennek megfelelően statjaink sincsenek. És jó Nemere-módra kiderül, hogy az emberiséget a Föld belsejében lakó ősi UFO-k fogják megmenteni térenergiával, meg az összes többi bullshit. Ha szereted UFO-s Nemerét, akkor persze ezt is szeretni fogod, ha elérsz odáig, mert a könyv feléig-kétharmadáig ez egy fantasy ponyva, annak is elég lapos. Az igazán gyenge pontja azonban az egésznek, ami miatt még a kuriózum-volta miatt se nagyon tudom ajánlani, az mikor a fő vonalon bukjuk a lovunkat, a Game Ov...

Akkor keseregjünk: hol vannak Ash monjai? Miért nem fejlődik Írisz Ax-U-ja? Mi a faszt akar Cián? Miért cserélték le Cameronra Biancát? Nem igazán értem az intrók és a címkártyák változtatását az évadtagolással összeszedve, de miért pont ezen ragadjunk le? Btw, ha valaki arra vár hogy a Pikachu-shortokat Meloettával sorra vesszük, felejtsétek el, nem kánon, Jessie Wobbuffettje miatt, ami a BW alatt nincs jelen.

Ez a sztori amúgy gyanúsan hasonlít a Manaphy-filmhez... Pff, megint a három színes djinn. Uncsi.

Hű, Giovanni személyesen eljött! Ő nem tudom ki, de őket tudom! Bison? (Street Fighter)

Megemlítik az éves Wallace-Kupát. Ez tisztáz egy idő-kérdést.

Ash veszít.

Ez a hányadik fesztiválozás a sorban?

A rész nem enne rossz, csak Írisznek hiányzik a karaktere, így nem érdekel semmi vele kapcsolatos, és egyébként hiányzik bármi indok hogy itt szerepeljen.

 Ezek ilyen kisebb jelentőségű, elsősorban gyerekekenek szóló franchise-ok, de azért nem a 6- karika, inkább a 8-12, és az 100 veszély esetén akár 16-ig is felkúszik az ajánlás, sőt, elvileg azt a franchise-t arra találták ki, hogy a megállóban kipörgesd, aztán "eldobd". Sajna az ára nem teszi lehetővé az ilyesfajta megélését a sorozatnak, pedig vannak benne ígéretes címek. A másik két franchise... Hát, nem ajánlható egy karika fölött, még nosztalgia miatt sem. Csak nézzétek meg a borítókat: Volt egyébként még hasonló "próbálkozás", abban az volt a "pláne", hogy az illusztrációkat is magadnak kellett megrajzolnod. Hogy ez most a kreativitás ösztönzése, vagy hogy nem voltk képesek megfizetni egy illusztrátort - mindenki maga döntse el. És ha azt hiszitek, ez a középszerű, kis-karikás marhaság a mélypont, csalódást kell okoznom. Nemere István nem csak a Csillagharcos-förmedvényt követte el, de egy másikat is, ami egyébként életpályája kimaxolása egyben ha úg...

Ezt a részt is betiltom, ugyanazért amiért a korábbit aminél ezt mondtam.

Újabb különleges onix. Meh.

 Szóval mint minden népszerűt, a lapozgatós könyvek világát is elérte a parodizálás. A fenti címek pedig megmutatták, hogy ezen paródiák tiszteletteljesek, legalábbis a formátummal szemben. Rendszert nyilván nem újítottak, egy paródiánál ugye az a jó ha minél jobban hasonlít az eredetire. Így a Tökéletlen katonában hőspontokat és érdemérmeket gyűjtögethetünk, mert mi vagyunk A Hős, a pokemonosban meg megvizsgálhatjuk a Nyilvánvalóan Kiírvó Kőhalmot, vagy csak úgy elkezdhetünk ásni a homokban, és tudjuk hogy a barlangok szörnyet jelentenek - pont mint a játékokban. A Gyofsp egy minikaland lett, a Tökéletlen... pedig teljes játékkönyv hosszúságú (400 fejezetpont környéke). És mindkettő minőségi poénokkal tele. Oké, a Tökéletlen... 2. része már folytatás-szagú volt, nem is adtak ki harmadikat, de ki tudná elfelejteni a könyvekből Toroknyaszajintó Fapomogácsot, hogy követelhetjük a Láthatatlan Szellemtől a Tizenkét Pontot (vagy egy varázskardot), hogy az irányjelzőtábla irányjelző a fö...

Jarvis, a komornyik (Marvel-képregények hatása?):

 Diceman egy 5 számot megért képregény-sorozat, afféle Warlock Magazine-szerűség, minikalandokkal. Mindegyik 3 kalandot tartalmazott, változó minőséggel, stílussal, szabályrendszerrel. Az első számból igazán a Dredd Bírósat ajánlom, mert ennyire tesztonszteron-szagú macsóságot tolni egyszerűen zseniális. Pörög, nincs vele gond, és hozza amit Dredd Bírótól várunk (Én Vagyok A Törvény, Ratatatata, Ka-Bumm!). A történet úgymond lineáris, de akad pár választási lehetőség, és akikkel és ahogy megharcolunk, az badass. A sebesülések és a fejezetpontok számát nézve elég soknak tűnik a sebzéskocka, de valójában rengeteg az életerőnk, a célszámok se alacsonyak (theát az ellen nehezen dobja meg hogy eltaláljon), egyedül egy "ha nem jön ki a kocka automatikusan buktad" kényelmetlenség néz be, meg egy 33%-os újradobás 2 kockányi sebesülésre. De szerintem igazi keményfiúként fogunk átmenni ezen a tisztítótüzön. A második történet szabályai komplikáltak, és a scifi-kalandoknak errefelé ninc...

Ash régi barát Cyntiával, a Sinnoh Championnal... Ha valaki nem vette volna észre ez még mindig ugyanaz az Ash, aki 8 éve 10 éves... Konklúzió: #IrisSzar

Kiber-garbodor!