Lapozgatós könyv franchise-ok 11. - Diceman

 Diceman egy 5 számot megért képregény-sorozat, afféle Warlock Magazine-szerűség, minikalandokkal.

Mindegyik 3 kalandot tartalmazott, változó minőséggel, stílussal, szabályrendszerrel.

Az első számból igazán a Dredd Bírósat ajánlom, mert ennyire tesztonszteron-szagú macsóságot tolni egyszerűen zseniális. Pörög, nincs vele gond, és hozza amit Dredd Bírótól várunk (Én Vagyok A Törvény, Ratatatata, Ka-Bumm!). A történet úgymond lineáris, de akad pár választási lehetőség, és akikkel és ahogy megharcolunk, az badass. A sebesülések és a fejezetpontok számát nézve elég soknak tűnik a sebzéskocka, de valójában rengeteg az életerőnk, a célszámok se alacsonyak (theát az ellen nehezen dobja meg hogy eltaláljon), egyedül egy "ha nem jön ki a kocka automatikusan buktad" kényelmetlenség néz be, meg egy 33%-os újradobás 2 kockányi sebesülésre. De szerintem igazi keményfiúként fogunk átmenni ezen a tisztítótüzön.

A második történet szabályai komplikáltak, és a scifi-kalandoknak errefelé nincs jó híre, hála a Kaland Játék Kockázat kiadványainak. A harmadik egy B-szintű gyakós-fantasy, amivel alapvetően nincs más baj, mint hogy teli vele a padlás, és nem tud kiemelkedni semmi különlegessel.

A második szám első kalandja remekül van megrajzolva, és hát ki ne akarna óriásrobotokat. Sajna az egész egyetlen csata, a szabályrendszer mérhetetlenül komplikált, ráadásul arra hagyatkozik, hogy a játékos nem fog kicsit se csalni (minden választás ELŐTT kéne sebességet váltani, amiről egyébként nem esik több szó a szabályismertetésen kívül, de a sebességen dől el nyerünk vagy veszítünk, így...)

A második történetnél nem is érdekel mennyire működőképes az egész, annyira zseniálisan van megírva a stílus. Pl. "Egy sírban ébredsz. Érted, hogy Gazdasági Visszaesés van, de nem áldoztak koporsóra az már tényleg frusztrál." A történetvezetés brutálisan jó, bár nem minden képesség van kihasználva, konkrétan a Lightning és a Guardian között nincs különbség. De a dolgok ráérzésre elég jól vannak kiegyensúlyozva, bár a Fist (Ököl) mégis a legjobb, mert minden más képességnél van egy pont ahol 50% eséllyel egyszerűen meghalunk. Az igazi hiányérzetet viszont az adja, hogy ha a megfelelő (vagy épp nem megfelelő) képességgel bírunk, akkor ráeszmélünk hogy van itt vhol egy portál, amit be kéne zárnunk - aztán ezt a dolgot dobja a kaland. Szintén lebegteti hogy Astragal valamiben töri a fejét - de az majd egy következő történet? Az 4. számban lehet próbálkozni. És azzal együtt már egy 250+ fejezetpontos kalandunk van, ami azért kellemes.

A harmadik történet iszonyú kommersz, és a betűtípus rögtön elárulja hogy a Dragon's Lair számítógépes játékra próbál nyúlni. Sose jó ötlet a plágium. A szövegezés nehézkes, a grafikák olcsó tucatfantasy. A választási lehetőségek: 1-es járat, 2-es járat, 3-as járat. Ezek után max. egy B-kategóriás hülyéskedésben tudunk reménykedni. Egy átlagos FF szintjét hozza a Találd Meg Az Egy Igaz Utat módszerrel, klisé-fantasy sztorival, indokolatlan labirintuslakó szörnyekkel, miegymás. Szóval tényleg mint egy FF-kaland.

A harmadik füzet borítója igen ígéretes. A maffiafőnök még hagyján, de a zombi-vietnámi-katona, és a náci zászlóba tekert Kuk Lux Klán tag letagadhatatlan.

Az első történet bevezetője igen megragadó ismét:

Pechemre eléggé Találd Meg Az Egy Igaz Utat dologgal van dolgunk, de ha a Vietnámi Tombolás béna megoldására gondolok kvázi ugyanerről a szituról (keljünk át a dzsungelen A pontból B pontba), akkor tulajdonképpen annyira nincs ok panaszra. És ha szereted a GI-Joe-t, vagy a hasonló "szombat délelőtti rajzfilmeket", akkor a képek még mindig meg tudnak fogni.

A második történet sajna klisés. Nézd meg inkább a Frigyláda Fosztogatóit, illetve olvasd el a Titkos Övezet Rejtélye c. képregény. Ráadásul hiába zagyvál DiceMan-ről (l. 2. füzet), de se a stílus, se a karakter nem ugyanaz, de még a korszak se ahogy nézem! A helyszín pláne.

Sajna a harmadik történetben sem bukkan fel a maffiatag, és az a KKK-figura is le van konyítva, nem kicsit, nem is KKK, stb., egyszóval csalódás. De még mindig volt egy jó kaland füzetenként, szóval annyira nincs okunk panaszra.

A negyedik egy noir-ral indít - sose rajongtam a stílusért. Viszont komoly folytatása, sőt, lezárása a 2. füzetben indított történetnek, szóval mégis megérhet egy menetet. Hiányolom viszont hogy nem mondták meg, mi a Denevér.

A második sztori... Olyan, amit én nem szoktam szeretni, és nem tartok jónak. Ugrok. Ismét. A következő számra, mert ebben ennyi volt.

Ez elvben a 3. füzet "vietnámi katona" sztorijának karakterét hozza ismét, de egyértelmű hogy a rajzokat valaki bénább rajzolta.

A második történet egy politikai szatíra, felteszem. Te vagy Ronald Reagen, és... És a politikát inkább haggyuk. Pedig amúgy ritka ígéretes.

A harmadik történet ismét noir :(