Amikor filozófusok írónak álcázzák magukat

 Nem tudom olvasátoták-e mondjuk a Solaris-t (az eredeti regényt, mert fogadok a Geroge Clooney-s verziónak van könyvesített változata - egyébként szerintem az a film adja vissza a legjobban a történet alapötletét), vagy Geroge Orwell 1984-ét.

A Solaris egészen az utolsó ~ötödéig még elmenne, akkor bukik le a szerző.

Az 1984-nél viszont már az első oldalon világos hogy ez NEM egy regény, hanem egy filozófiai mű, ami piszkosul más műfaj.

De kapcsolataikat kihasználva, ezek a szerzők híressé tesznek egy-egy könyvet - teljesen alaptalanul. Viszont mert híres lesz, mindenki piedesztálra emeli ezeket a műveket, mintha jó irodalom lennének.

Pedig nem azok. A cselekmény szar, a mondatszerkesztés fosh, a karakterek igazából nemlétezők, csak sablonok a gondolathoz vagy eszmefuttatáshoz amin a filozófus végig akar menni.

Szar olvasni őket, és mivel nem regények, teljesen más eszköztárral operálnak mint egy regény.

Az 1984 első oldaláról:

"A lakásban egy öblös hang valami számjegyzéket olvasott fel, amely az öntöttvastermeléssel volt összefüggésben. A hang egy homályos tükörhöz hasonló, téglalap alakú fémlemezből áradt, amely a jobb kéz felőli falba volt beépítve. Winston elfordított egy kapcsolót, mire a hang valamivel halkabb lett, a szavakat azonban még mindig tisztán lehetett érteni. A készüléket (teleképnek nevezték) le lehetett halkítani, de teljesen kikapcsolni sohasem lehetett.Winston az ablakhoz lépett: alacsony, törékeny alak, soványságát csak még jobban hangsúlyozta a kék overall, a Párt egyenruhája. Haja erősen szőke volt, arca természettől piros. Bőrét amúgy is kicserzette a durva szappan és a rossz borotvapengék használata, a tél hidege éppencsak betetőzte ezt a munkát rajta.

...

Winston háta mögött a teleképből áradó hang még mindig az öntöttvasról és a KilencedikHároméves Terv túlteljesítéséről fecsegett."

 

Mivel találkozunk ebben a bevezető szövegben?

Először is apró részleteken piszmog, amik SENKIT  nem érdekelnek. Igazából más sincsen, csak összefüggéstelen (szak)szavak tengere. Dolgokat bekapcsol, kikapcsol, és a leghangsúlyosabb részlet hogy X kütyüt, amiben amúgy ráismerünk a tévére, "teleképnek nevezték el".

Hát had ne dobjak hátast.

A mai olvasónak már nincs meg hozzá a kultúrális kontextusa, de én még flismerem ezt is: az "öntöttvas", a "túlteljesítés", az egész szöveg gépies világa, a "munka" mind egy irányba mutat: keleti-blokkos tervgazdálkodás.

Tehát a könyv alaphelyzete nem X karakter és Y esemény mint egy regényben, hanem a tervgazdálkodás kritikája. Ez később finomodik hogy a totalitarianizmus kritikája, ami egyébként előállította a tervgazdálkodást is, de tiszta sor, hogy itt nem lesz cselekmény, vagy ha lesz, az nem fontos. Ami fontos, hogy a filozófus mit gondol a totalitarianizmus azojn formájáról, amivel ő ismerős Hogy ez most Orwell esetében a kommunizmus, a fasizmus, valami britt populista nacionalizmus - az jóformán mindegy.

A lényeg, hogy se az 1984, se a Solaris nem regény. Ne kezeljük úgy őket, a filozófusok legyenek szívesek leszokni az ilyen bújtatott marketingről!