Az Idő Kereke 1/1

 Nos, fene tudja hogy fog ez menni, menet közben írom le a tapasztalataimat.

Prológus:

Hú, ez nem hangzott valami jól. Isten és a Sátán (szó szerint ez a neve a két entitásnak) időnként összeakaszkodnak, és akkor vége egy Kornak, mintha Michael Moorcockot olvasnám.

Csakhogy Moorcock sose hívta volna a karaktereit Sátánnak.

Ez így úgy hangzik, hogy ez nem fantasy lesz, hanem egy "keresztény irodalom", mint a Narnia Krónikái. Ami úgy a 6. kötetnél elviselhetetlenné vált.

Akarom én ezt?

Körbekérdeztem és válasz, na az nem érkezett. Úgy tűnik, senki nem is gondolkodott ezen a kérdésen, eszükbe sem jutott hogy ilyet kérdezni lehetne, kellene. De ha az ember nem figyel, minek olvas egyáltalán?

A reakció amit kaptam a kérdésre:

Hát ez nem jelent túl jót, megerősíti a feltételezést, hogy a könyv(ek) közönsége vallásos, a műfaj a vallásos irodalom, és így fölösleges erőlködnie akinek van egy csepp esze.

-------------------------------

3. fejezet (k. 100. oldal, a kötet kb. egytizede):

Hm. Bármilyen borzalmas is volt a prológus, legalább tudtam hol állok vele. Itt ezt sikerült elvenni/lerombolni.

Tudjátok, a prológusban arról volt szó, hogy Isten Kiválasztottja és a Sátán Kiválasztottja kicsit csatáztak egymással, és SK éppen nyert, de ez szinte mindegy is volt, mert IK eddigre megőrült, ámokfutásba kezdett. Ha csak a prológot veszem, akkor bizti SK keze volt a dologban.

Ez elég egyszerű szitu, tudjuk ki a Jó, ki a Rossz, még ha okunk nincs is rá, legalább meg van ez mondva.

JK a Sárkány, SK az Áruló néven/címen ismert.

Csakhogy az első három fejezetben, amellett hogy megmutatják nekünk Nyilvánvalóan Főszereplőt, újramesélik a prológusban történteket - de egészen másként mint ahogy láttuk megtörténni.

A Sárkány itt a Sátán Követe. És nem egyszerűen megőrült anno, hanem valahogy megmérgezte a Mágiát magát, emiatt ffiak nem tudnak varázsolni, ha megpróbálják, megőrülnek.

De akkor most ki a jó? Ki a rossz? Igazából mi történt? A Sárkány elvégre kiírtotta a saját embereit, és Bánt bocsátott a világra - akkor most ő a rossz?

 

Ha nem lett volna a prológus, még oké is lenne, sőt, el van itt potenciálisan rejtve egy csavar, hogy bár a Sárkány látszólag a Rossz, valójában ő a jó (ilyen alternatív legendák/jóslatok terjengenek). Csakhogy mi LÁTTUK a prológusban, hogy a Sárkány, aki elismerte magát Isten Katonájának, megőrült, lemészárolt mindenkit, és megmérgezte a mágiát. Tehát cselekedetei szerint ő igenis a gonosz, nem tudjuk elhinni hogy ő a Jó. Viszont ismerjük a keresztény mitológiát, ami akkor is azt zsoloszmázza, hogy ő a Jó.

 

Viszont így, a sok kavar miatt kialakul egy Megbízhatatlan Narrátor Szindróma, azaz nem tudjuk ki mond igazat, csak abban lehetünk biztosak, amit "látunk" megtörténni. Ami viszont nem sok, ami matt nem érdekel ami történik, márpedig 15,000 oldal várja hogy elolvassák.

Igazából annyira nem tudjuk ki mit miért és tényleg-e, hogy az egész alapja kérdőjeleződik meg: létezik-e tényleg Isten és Sátán, vagy ezek csak metaforák?

És ha nem léteznek, akkor itt dolgok csak történnek, az meg kit érdekel? Véletlenszerű dolgok ok nélkül. Az unalmas.

 

-------------------------------

5. fejezet:

Hm. Sokat adnék egy expozícióért. Ugyanis az, hogy rámömleszt valaki egy rakás ismeretlen szót, az majdnem tökéletesen értéktelen. Ha regényírásról van szó, akkor pedig tökéletesen értéktelen.

Van 30-40 karakter a színen, és gyakorlatilag mind díszletnek tűnik. Persze ott van Nyilvánvaló Főszereplő is, akin pihen a reflektor - de minek?

És elhiszem én azt hogy elcserélt gyerek (changling, titokban elf, vagy akárminek hívják azt itt), meg varázskard - de ki is ő azon kívül hogy egy Random Parasztfiú?

Senki, leginkább, amennyire itt tudjuk.

Ez kérem vicc.

Azért van amit jól csinál. Bár azt se csinálja jól.

Tulajdonképpen tetszik, hogy a közemberek nézőpontjából látjuk ami történik. Jó, 100-150 oldalban tolja amit a Gyűrűk Ura letudott 30-ban, de mondjuk hogy ettől egyedi. És szerencsére könnyen olvasható. Olyan középszerű az egész. Semmi érdekes, de szerencsére bántó, zavaró sincsen benne. El lehet olvasni, de...

A gond az egésszel, hogy tulajdonképpen mi is történik? Mi lesz a történet? Nem tudjuk. Tehát nem tudjuk, hogy bármi fontos-e abból amit olvasunk. Hogy miért fontos. Hogy kinek fontos. És ami még fontosabb, hogy kinek szurkoljunk?

Jó, "nyilvánvalónak" tetszik, hogy Randnek, aki a Nyilvánvaló Főszereplő, de miért is? Csak mert őa főszereplő? Mert ő Isten oldalán áll? Mert a másik oldal a Sátán?

Hát én meg ezt így nem eszem meg. Nem fogom Isten dicsőíteni csak azért mert ő Isten. Ha egyáltalán létezik ebben az univerzumban, mert ugye abban sem lehetünk ezen a ponton biztosak.

"Amit jól csinál, azt sem csinálja jól", ahogy mondtam.

10. fejezet: Ez itt egy "trallok". Bizony, ebben a könyvben vannak trallokok. Hogy ezek most trollok akartak lenni, thrallok, vagy orkok ki tudja, de leírásból tök úgy néznek ki mint Shadowrun-szökevények. Az egy ilyen hülye szerepjáték, amiben mindenkinek egycsillió dollárja van, amiből levágatja a kezét, és lézergépágyút építtet a helyére, ami szexjátékként is működik!

 

Na, lényeg: előfordulnak expozíciók. Mármint olyasmik, amiknek expozíciónak kellene lenniük. És már az expozíció is a Kerülendő Dolgok listáján szerepel, szóval.

Szóval ezek az "expozíciók" szart se jelentenek nekünk, mert kuirvára nem szólnak arról, ami történik. Nem töltik be a funkciójukat mint információhordozó, mert ami információt hordoznak, az nem kötődik a történethez. Csak így betosszák talicskával "wörldbilding" cédulát ragasztva rá, de csak úgy lebasszák mint útszélén a sittet, oszt "valaki csak elviszi". Vagy nem.

Meg (ismét) meghallgatjuk, hogy Mr. Sátán hogy megrontotta a ffiak mágiáját. Csakhogy ez nem igaz. LÁTTUK hogy nem igaz. Szóval miért is érdekel engem ami történik, ha mindenki csak össze-vissza beszél hülyeségeket?

Amúgy meg elindulnak Valamerre. Időnként be tudom azonosítani melyik Gyűrűk Ura részt lopják éppn (folyón átkelés tutajon, előtte lovas üldözés), és igazából nem is lenne gondom az egésszel, ellennék, csak a kurva prológus nem hagy nyugodni, hogy akkor most mi a szar van?

22. fejezet: No, ahogy a Második Prológusban (amit csak egy kiadásban adtak ki), itt is elmondhatjuk, hogy az író hajlamos sarokba írni önmagát, majd ezt fel is ismeri, és el is ismeri. A gond? Hogy a problémát meg kéne oldania, az hogy beszél róla még nem teszi semmissé.

Itt konkrétan arról van szó, hogy eddig valahogy elhittük neki, hogy 100 troll, meg a fura vezérük, meg egy denevér-ember valahogy elsettenkedett főszereplőink falujába, és azt jól megtámadták miattuk. Most meg, hogy fokozza a veszélyt, már 500 troll van, 5-6 vezér, ki tudja hány denevér-ember, a tetejébe még ördögök is, meg ki tudja - és ez így már tökéletesen hihetetlen, az egyetlen amit ki tud találni hogy biztos odateleportáltak valahogy - ám azt is felismeri hogy amit eddig világépített, az ezt sem teszi lehetővé!

Szóval az első könyv első kötete (legalábbis ahogy a magyarok szétbontották) így ér véget: szar van a palacsintában, és ki kéne vakarni onnan.

De hát 500 oldal, mi az már, nem várhatja el senki, hogy legalább a történet/világ alapjait lerakja benne egy író, ugye? Még hogy 500 oldal már két teljes regény is lehetne - azok az írók biztos csalnak!