Az Idő Kereke 5, Mennyei tűz 1/1

 0. fejezet (prológus):

Áh, Padan Fain, alias Ordeth, most éppen Mordeth néven fut, alias Őrült Koldús. Az előző kötet végén megint jól eltűnt a semmibe, most kiderül hogy átteleportált a varázslóiskolába. Ami rosszabb: mi lett az áttérített embereivel? Áh, felejtsük el, RJ-nek éppen nincs kedve ilyesmivel foglalkozni! Végülis miért akarnánk számonkérni egy írótól, mit ír össze, hát nem?!

Hah, a 13 Kitaszítottból megvan a TIZENNEGYEDIK!

És ugyan mondják hogy 4 Kitaszított rajtavesztett, de nem vagyok biztos mi van igazából Ishamaellel, vagy mi folyik a könyv végi összecsapásokban egyáltalán.

1. fejezet:

A fejezet tulajdonképpen jól van megírva - csakhogy a fele egy teljesen indokolatlan POV-karakter, Gareth Bryne. Ő egy visszavonult hadvezér vmi országból - de ez is csak nagysokára derül ki. Emellett abban az országban jártunk, többször is, és semmi jele nem volt hogy vissza készülne vonulni. Következő probléma, hogy ha egyszer őkelme VISSZAVONULT, akkor ki a rákot érdekel a továbbiakban, miért pöcsölünk vele 20 oldalt, ami miatt ez a könyv leghosszabb fejezete! Mi értelme van ennek?

Az utolsó 10 oldal meg... Te jó ég. Ha nem csináltam volna jegyzeteket, alaposat, most fogalmam se lenne mi történik.

Ez az állat Robert Jordan a fejébe vehette, hogy márpedig ő nemzetállamokkal is foglalkozni akar, nem elég a frakciók, nem elég a tucatnyi-másféltucatnyi főbb karakter, ezt ... minimum a duplájára, de izomból akár ötvenre is növelheti.

Ez beteges.

Aztán ott van hogy az írás már egyáltalán nem hatékony. A leírások sima szófosás. Érdektelen, jellegtelen, jelentés nélküli listák olyasmi helyett ami valami használható lenne. Például:

"Néhány dolog azért megváltozott. Nem is kevés. Morgase, a Fény kegyelméből Andor királynője, a Birodalom Védelmezője, a Nép Védnöke, a Trakand ház úrnője, aki egykor olyan méltóságteljes és szűzies volt, most vakítóan fehér selyemköntöst viselt, ami annyit engedett kebléből látni, hogy attól még a piros lámpás negyed pincérnői is elsápadtak volna. Csípőben és a combokon olyan szűk volt, hogy akár egy taraboni ribancra is illett volna. A szóbeszéd tehát valóságnak bizonyult. Az pedig, hogy ilyen erősen megváltozott, egyértelműen megmutatott valamit: a nő tetszeni akart ennek a bizonyos Gaebrilnek, és nem a férfit akarta rávenni arra, hogy elnyerje a tetszését. Morgase még mindig hatalmat sugárzott magából, és jelenléte minden mást elhomályosított a teremben, ám a ruha lealacsonyította megjelenését."

 

Ugyanezt a hatás el lehett volna érni ennyivel is:

 

"Néhány dolog azért megváltozott. Nem is kevés. Morgase, a Fény kegyelméből Andor királynője, a Birodalom Védelmezője, a Nép Védnöke, a Trakand ház úrnője, aki egykor olyan méltóságteljes és szűzies volt, most selyemköntöst viselt, ami annyit engedett kebléből látni, hogy attól még a piros lámpás negyed pincérnői is elsápadtak volna. Morgase még mindig hatalmat sugárzott magából, és jelenléte minden mást elhomályosított a teremben, ám a ruha lealacsonyította megjelenését."

 

Azaz kb. a FELÉT ki lehetett volna hagyni, és akkor nemúgy éreznéd mintha kurblival tekernéd az olvasnivalót, hanem egyszerűen olvasnád! Mutatom mit vágtam ki:

"Néhány dolog azért megváltozott. Nem is kevés. Morgase, a Fény kegyelméből Andor királynője, a Birodalom Védelmezője, a Nép Védnöke, a Trakand ház úrnője, aki egykor olyan méltóságteljes és szűzies volt, most vakítóan fehér selyemköntöst viselt, ami annyit engedett kebléből látni, hogy attól még a piros lámpás negyed pincérnői is elsápadtak volna. Csípőben és a combokon olyan szűk volt, hogy akár egy taraboni ribancra is illett volna. A szóbeszéd tehát valóságnak bizonyult. Az pedig, hogy ilyen erősen megváltozott, egyértelműen megmutatott valamit: a nő tetszeni akart ennek a bizonyos Gaebrilnek, és nem a férfit akarta rávenni arra, hogy elnyerje a tetszését. Morgase még mindig hatalmat sugárzott magából, és jelenléte minden mást elhomályosított a teremben, ám a ruha lealacsonyította megjelenését."

A túl sok szó lerombolja a hangulatot, mert munkává teszi az olvasást, listaszerű lesz a leírás, és ismétli a jelentését a szöveg újra és újra - bármi funkció nélkül.

Ja, és mielőtt elfelejtem: kezdem unni, hogy egy középkori világban, ahol 20-30 km-nél életében nem megy messzebb az átlagember, és ugye feudális államok vannak, rentgeteg karakter egyszerűen és rendszerességgel fél kontinensnyit arrébbutazgat! Nem reális, kicsit sem!!

2. fejezet:

Ki kell mondjuk, ezekben a könyvekben MINDENKI DOHÁNYZIK.

De tényleg. Idd le magad, vagy lőj be heroint mint egy tisztességes drogos, ne mint egy rühös dohányos aki a környezetét is tönkreteszi!

Btw, észrevettem hogy a 13 Kitaszítottból megvan 14! Az egyiket nem is tudom honnan szedtem, de minden stimmel, ő az! Visszakeresgélés közben meg csak rámentem a szószedetre is a függelékben, és találtam egy TIZENÖTÖDIKET!

5. fejezet:

Kurvára unalmas már az álom-tanulása Elayne-nek. Mindig csak azt halljuk az egész ilyen veszélyes, meg olyan veszélyes - három könyv óta járnak át az Álomvilágba, és eddig szar se történt velük, egyikükkel sem, zéró képzés mellett!!!

8. fejezet:

Gratulálok, ezek szerint az előző kötetben történt Ninive jellemfejlődése ment a levesbe. Ott a karakter ugyanis azon küszködött hogy ne rántgassa végre a haját, nyilván azt jelezve hogy a düh-szükségességét a varázsláshoz lassan kikúrálja.

Erre most megint izomból és lelkesen rántgatja a copfját.😑

Ja, és ezek ugye jönnek Tanchicobol végig az úton, szekéren. A szekér azért fontos, mert akkor nem tudnak lemenni az útról. És mondja, hogy feltűnés nélkül mentek, csak pár falun mentek át. No, ezzel csak az a baj, hogy akkor írókám szépen elfelejtette, hogy egy kibaszott nagy város (Elmora) ott fekszik keresztbe ezen az úton!

Emellett a sorozat most egyértelműen, és most már tagadhatatlanul szappanoperába fullad. Ki kivel dug a téma minden fronton, közben persze ott a közös vállalkozás ürügynek, amire ezt az egészet fel lehet fűzni. Brrr.

 

 10 fejezet:

Annyira átmentünk szappanoperába, hogy Elayne beleszeretett a saját apjába. Holott az előző könyvben kiderült neki hogy Thom az apja, és persze semmiféle vonzódás nem volt a kettő között.

 

Amim eg állandó, az sem jó dolog: a karakterek továbbra is agykárosodottak. Mikor megtudják hogy "az amírlin trón", azaz a fővarázslónő el akarja fogatni őket, egyik se kérdi meg hogy "Siuan Sanche miért tenne ilyet", se azt hogy "ki most az amyrlin trón". Erre azon kívül hogy szelektív ostobasággal küzdenek amit a történet követel meg, nincs egyéb kifogásuk.

12. fejezet:

Esküszöm ezt a Gareth Bryne & Co POV-t csak azért írta bele RJ hogy kibasszon velünk. Értelme ugyanis nincs, ráadásul gyanítom hogy retkon is, mert korábban őfőhadvezérsége simán ott volt a királynője mellett, és azóta bizony Sanchez kisasszony nem járt arra hogy kirúgassa!

14. fejezet:

Kezd zavarni, mert már elkerülhetetlen szóvá tenni, hogy az ÖSSZES nő gyakorlatilag folyamatosan pucérkodik.

Alapvetően ugye nem ellenkeznék, de 5,000 oldalon át azt nézni hogy az ÖSSZES nő szinte folyamatosan meztelen, vagy majdnem-meztelen, ÉS közben a férfiak SOHA, a dolog kifejezetten kényelmetlenné válik.

Nincs szex sem, hogy indokolná a dolgokat, ez nem pornó. Pontosabban mintha valamiféle softpornó lenne. De nem próbálja úgy eladni magát, így viszont olyan, mintha az utcán melletted menne egy vadidegen pucér nő. Fura, és mert fura kényelmetlen is, és itt még kabátot se adhatsz rá.

Ja, azt még: álomjárás. Stimmt, ott nincsenek élőlények, úgy nagy általánosságban. DE! Az is igaz, ogy a tárgyak ott vannak amik az álom pillanatában ott vannak. Ezt nem kell firtatni mit jelent, medzsick és kész. A lényeg, hogy a tárgyakat nem mozgatják mondjuk láthatatlan emberek, de fel lehet venni őket, át lehet pakolni, miegymás - utóbbinak nincs hatása azébren-világra -, és mindenekfelett ott vannak ahol az ébren-világban.

Tehát pl. adott egy problémánk: az Amyrlin Trón ránk vadászik, pedig tudtunkkal segíteni kéne. És mondjuk elfelejtettük megkérdezni attól aki tudta, hogy na és ezt vajon miért. Legyen. DE! Miért is nem megyünk el álomvilágba, és megyünk be AT irodájába? Stimmel, nem fogjuk ott találni AT-t. DE! A jelentéseit igen. Amiket nyilván aláírt. És ha nem Siuan Sanchez írta alá, akkor máris megvan mi a gondunk forrása!

De ezek hülyék. Mármint nem okosak ott, ahol a forgatókönyv megtiltja/nem engedi.

15. fejezet:

RJ végül megpróbálja megmutatni, mi veszély van az Álmjárásban. Lévén szar író, ez nem jön össze neki.

Szóval két szereplő találkozik Álomföldön, és egyik elkezdi basholni a másikat hogy hát Álomország veszélyes. Ezt hallgatjuk mióta, szóval ki nem szarja le. De most legalább konkrétan halljuk, hogy a veszélyt az esetleges rémálmok jelentik.

És ekkor a másik szereplőt jól meg is támadja egy rémálom. Ami tök olcsó, de legalább valami - lenne.

Ám azon nyomban kiderül, hogy ez nem rémálom volt, hanem első szereplő.

Azaz megint nem látjuk hogy az álomjárás veszélyes lenne, SŐT, azt látjuk hogy a szereplő aki erősködik hogy a dolog veszélyes, kénytelen HAZUDNI hogy ezt a koncepciót elhitesse.

17. fejezet:

Egy tipp: ha elcsesztél egy történetszálat, mint itt, hogy Thom az nem az apja hanem a szerelme Elayne-nek - hagyd a picsába, ne nyúlj hozzá, és reméld hogy elfelejtik!

De nem, RJ "doubles down on it", azaz kb. "ráduplázik", és kifejti (persze ez is visz vagy 3 oldalt), hogy Elayne az előző könyvben arra jött rá mindössze, hogy Thom az anyja szeretője volt.

Namost itt a nagy kérdés: KI A FASZT ÉRDEKEL EZ ÍGY? Senkit, természetesen. Nincs jelentősége, hót fölöslegesen baszott el vele ki tudja hány oldalt.

19. fejezet:

Az inkompetens író rájött a hibájára, és menet közben próbálja kijavítani. Most Thom kapcsán azt találta ki, hogy az lesz a rejtély aminek a megfejtésére várhatunk, hogy miért lépett le Morgese-királynőtől. Eddig teljesen tiszta volt: Thom a királynő szeretője lett, megnemzette Elayne-t, ez kezdett kideürlni, mire megölte az amúgyis csak terhet jelentő, rossz kapcsolat királyt, ezért viszont a Házak Játéka miatt inkább lelépett, nehogy kiderüljön és elvesszen minden.

Az új forgatókönyv szerint Thom juttatta egyáltalán hatalomra a királynőt, tehát márelőbb volt meg a szerető mint a férj, majd egyszercsak (amúgy a férj kényelmes de véletlen halála után) titokzatos módon jól lelépett.

Na az egész fenti kavarhoz vegyük most azt, hogy ez a királynő, aki megnyerte a Házak Játékát (a Trónok Harcából is biztos ismerős a koncepció), annyira HÜLYE, hogy képtelen rájönni, hogy érthetetlen viselkedését, sorozatos emlékezetkieséseit mágia okozza - egy világban, ahol a mágia léte közismert.

És nem, nem fogadom el hogy "de hát a férfiak nem tudnak varázsolni", két okból.

Egy: aki képes volt megnyerni a Házak Játékát, akár eljuthat a következtetésig, hogy akkor az a pali akit szó szerint és érthetetlen módon imád, az egy Kitaszított.

Kettő: Oké, ennyire ne legyen okos. Ki mondta hogy a pali varázsol? Ki mondta hogy nem bérelt fel egy varázslónőt?

Szóval folyamatos a retkon, ezért nem érdekel semmi ami eddig történt.

Másik oldalról meg azt sem tudom mondani hogy akkor dobjuk félre az előző köteteket, maradjunk csak ennél, egy rövid előszóban összefoglalva a legalapvetőbb információkat, mert a karakterek KÉNYTELENSÉGBŐL HÜLYÉK, mert az író képtelen egy normális történetvezetésre, így a karakterei rendszeresen kénytelenek hülyék lenni, hogy a dolgok megtörténhessenek.

Ez meg így nem oké.

És ehhez elárulom, hogy olvastam valami mást, amit eleve nem kellett volna mert tudtam hogy veszélyesen fos-szar, és az annyira feldühített, hogy fogom ezt a szart is, és egyszerűen elbaszom a sarokba hogy ott rohadjon meg, mert azt érdemli.

Esetleg még megnézem a prequelt, hogy az milyen, meg az utolsó kötetet még felcsaphatom, mert azt más írta. közben úgysem történik semmi, és a kalandok a következetlen történetvezetés miatt sem kötnek le. Karakterek meg ugye eleve nem is voltak.