JCVD életműve

Azaz Jean-Claude van Damme filmjei.

Igazából nem érdemes egyenként végigmennem a harcművész-színész filmjein, a puszta felsorolás is megteszi. A fickó nem rossz, és lelkiismeretesen dolgozik, és bár volt egy nagy mélypontja kokainból kifojólag, de nem sértett vérig senkit közben, így vissza tudott jönni.

A karrierje igazából a Véres Játék (1988) c. filmmel vette kezdetét, és attól lett olyan megbízható, hogy gyakorlatilag ugyanezt a filmet megcsinálta ismét és ismét és imsét időnként, de attól nem lett unalmas az egész, hogy közben bevállalt egy két érdekesebb szerepet is, aminek volt film-forgatókönyve.

Így a Véres Játék után jött a Cyborg - a robotnő (1989), amiről beszéltem, a lényeg, hogy a bunyó és akció mögött van egy high-concept kibernetizálás, poszt-apokalipszis, meg az emberi civilizáció megmentése.

Aztán még ugyanabban az évben jött a Kickbocer, majd a következőben az Oroszlánszív - mindkettő egy-egy Véres Játék variáns. Ja, hogy az mi: illegális küzdőmérkőzés van vmi városban, ami során sokan meg is fognak halni. Persze mindig egy izomhegy a végső ellenfél, aki Nagyon Gonosz. És Van Damme nyer. Mert hát persze. Ő a főszereplő. És legalább egyszer spárgázik a film során.

Aztán jött a Börtöncsapda, ami ilyen börtönben-verekedős verzió, aztán a dupla Dinamit, aminél én úgy emlékszem, már kiszerettem JCVD-ből, és úgy hallottam a pletykákból, azért szerepel önmaga társaként a filmben, mert már senki nem akar vele dolgozni, annyi drogot szed. De hát mit tudok én.

 

'92-ben aztán jött a Tökéletes Katona, amiben nem csak bunyózott, de már lövöldözött is, és ugye voltak high-concept szinten ezek a feltámasztott, szuperré tett katonák, akik folyton jégen kellett legyenek. Ez akkora baromság, hogy persze hogy működött. Pár másik keménylegény szerepeltetése se vált a hátrányára.

'93-ban a Tökéletes Célpont a Játssz a Túlélésért (1994) harmatosabb verziója, bár vlaóban nagyobb nevekkel. Gazdag emberek nekilátnak emberre vadászni, JCVD lesz a célpont, aki aztán mindenkit levadász. Orgazmikusan hosszú hajjal.

'94-ben jött az Időzsaru, ami egyértelműen filmesebb filmnek számít ebben a karrierben, már-már alig verekednek benne.

Ugyanebben az évben viszont a Street Fighter filmen már mindenki halálra röhögte magát, többek között azon, hogy JCVD a legegyszerűbb mondatokat se tudta normálisan felmondani, annyira úszott a kokainban.

A '95-ös Hirtelen Halált egyértelműen nem neki szánták, ebben vmi terroristák egy hokistadiont akarnak felrobbantani. Elég gyatra film.

'96-ban ismét kaptunk egy Véres Játék-verziót, most A Kalandor címen.

'97-ben pedig jött a Nyerő Páros, Van Damme első Nagy Visszatérése, és bárki bármit mond ma, az akkor, Dennis Rodmannel és Mickey Rourkkal fasza film volt.

'98-ban azonban csak A Légiós jött, ami biztonsági játéknak bizonyult, '99-ben a Tökéletes Katona: A Visszatérés pláne.Az Inferno viszont valahol vicces volt (ebben egy kisvárost zaklató bandát nyom le).

2001-ben jött a Replikáns, amit szinte minden más lemosott, és a high-concept része is zavaros volt.

Aztán hosszú ideig ilyen egyenesen-DVD-re dolgokat gyártott, aztán 2012-ben meghívták az Expandables-franchise-ba, de az igazi (második9 Nagy Visszatérés egy rövid reklám volt, amiben két kamion között spárgázott. CGI nélkül.

Ebből Chuck Norrisszal cisnáltak egy pariódiát is:

Innen képes volt viszonylag nézhető filmeket hozni a közönségének. A Kidobó (2018) volt talán még ami valamennyire felkapott lett, de a lényeg, hogy nem hagyta el magát, mint egy Steven Seagal.

Hah, majdnem elsiklottam felette, mert sose tudtam a címét, semmilyen nyelven, csak hogy Rob Schneiderrel szerepel benne, és RS se volt szar benne, a film akciódús és még mulatságosra is sikerült: Rajtaütés (1998). Az egy jó film, és úgy összegzi JCVD karrierjét. Mondjuk.