Vampire klánregények - Settita

 Érdekesség, hogy úgy nézem, ez a kötet a leghosszabb a maga ~300 oldalával. De utána már 3 naponta egyet könnyűszerrel letolok, azok maradnak a 200+ oldalnál.

 

 No, a kezdés most egy "ez lesz később", és aki kellően figyelmes volt, akár ki is találhatja mi jön most.

Szóval eddig láttuk a Kamarilla és a Szombat Sabbat vámpírjait, ezredéves vámpírok csodás képességeit, majd egy újoncot - és most akkor lesz egy friss vámpírunk, akinek a beavatási szertatása a történet eleje és vége.

No é persze találkozunk a másik véglettel is, a 13 kötetes Nagy Történés egyik fő mozgatójával, Heshával, akinek bonyulult a neve, és mindig Ruadeznek mondom magamban, shame on me, a fickó nem spanyol, hanem egyiptomi. De ez ugye nem mindig probléma.

 

 Naszóval visszaugrunk az Atlantai Bál napjára, és Vegel nyomába eredünk.

Mellesleg említésre kerül Ázsia - a Sötétség Világának magjáról tudni érdemes, hogy kizárólag a Nyugati Világban játszódik, Ázsia egy másik csomag. Ott nincsenek vámpírok. Legalábbis a 13 Klán nincs. Hogy akkor mi van Káinnal, és ami ott van az honnan ered - lehet találgatni. Vagyis, igazából: írd meg a magad elképzelése szerint. A WoD nálam a tökéletes light-RPG rendszer.

A legtöbb kötete a sorozatnak tagadhatatlanul misztikus akcióregény. Ez a könyv eléggé kivétel, sokkal inkább a vámpírok mindennapjait mutatja be, és nem egy utcán kódorgó gangrelét, hanem egy üzleti- és emberi erőforrásokban dúskáló Vámpírét. Ugyanakkor a franchise itt is elkerüli azt, hogy egyszerűen valaminek a szimbóluma legyen bármely eleme. A sabbath vallásos - de technocrata, így republikánus és demokrata egyaránt bele tudja élni magát. A kamarilla civilizált - ugyanakkor sokhelyütt sznob, elitista, ariszttokratikus - tehát éppen eléggé liberális és ugyanakkor konzervatív hogy mindenki jól érezze magát benne. És ugyanígy, a kiépült szervezettel bíró vámpít, aki már egy ideje pozícióban van minden értelemben, sem válik azonossá pusztán a gazdagok életével, sem egy gangster/maffiafőnök életével. Valószínűleg a nüanszok teszik.

A ... "pacing", a sztori ütemezése  ami ennél a kötetnél ... nálam gond. A Gangrel is elég ... soványan vitte tovább az eseményeket, de itt az első harmada (az összes kötet három "könyv"-ből, áll) egy szobor egy alkatrészének megvásárlásának ügymenete. Oké, a szobor Hesha tulajdonában Hazimelt ábrázolja, de ez miért is fontos? És nem elég nekünka tereme kő mint mcguffin? Kicsit kizökkent hogy "mindenkinek" van egy, a Szemet érzékelő müyűrje, úgy érezni.

Ilyen gondokkal kell megküzdeni ha a könyved egy sorozat része ;)

A második "könyv" ebben a kötetben Elizabeth 'beszoktatása' Hesha életritmusába. És egyetértek, nem igazán a finom, agymosás szintű manipulációkért vettük meg ezt a sorozatot, így ez itt, mondjuk ki, unalmas. Értékelhető, jól megírt - de ehhez képest még az Interjú a Vámpírral is egy Tom Cruise Mission Impossible!

Aztán ott az aggasztó tendencia, hogy az elütések visszatértek. Ej-ej Delta Vision!

A "harmadik könyv", hogy Hesha&Co elutaznak Kalkuttába, mert ott van a Szem erejének forrása - bármit is jelentsen ez. És itt, a 4. kötet utolsó harmadában említik meg egyáltalán a ravnost, ami ... hát, etnikum alapján szerveződik, főként cigányok, na.

Másik meg, Seth Gyermekei mindigis furák voltak nekem. Ők egyiptomi mitológia, egy kígyótól származtatják magukat, ami ugyan beilleszthető a biblikus sztoriba, de nem illeszkednek a darabok. Ez egy olyan rejtély, amiről valószínűleg sose tudjuk meg mi a megoldása.

Kezd kirajzolódni egy minta, de legalábbis egy kérdés: miért vannak ott mindenhol az assamiták?

Kalkuttában Hesha megtudja, hogyan hatástalanítsa a szemet. Bár mi is tudhatnánk. Mert az a nagy helyzet, hogy mire Hesha&Co odaér Leopoldhoz, valaki már elvette tőle a szemet. És H&Co amúgyse látszik sok spéci előkészületet tenni, csak odamentek, hogy akkor őt viszik a szajrét. Ez lehangoló.