Vampire klánregények - Tzimisce

 A sorozat második kötete a Sabvathba való klánt vette címéül, és egy napot visszaugrunk az időben az előző kötethez képest. Igazából nem fontos hogy egy nap, vagy akármennyi - de az nyilvánvaló hogy korábban, és nyilvánvaló mihez képest. A bál megtámadásának tervezését látjuk a támadók, az ellenség szemszögéből.

Ami fontos. Kezdhették volna itt is a sztorit az időrendre hivatkozva, de a sabbath bár akciósabb, de egyben kaotikusabb is, szóval jobb ez így. Nem csak az események átláthatóságát és a megfelelő karakterekkel való azonosulást segíti ez, de nincs útjában a lendületnek a világbemutatás. A lassúság inkább a Kamarilla terepe.

Caldwell és Costello ?= Cabbot&Costello?

A kamarilla kapcsán láttuk, hogy alig átalakult, és évezredes vámpírok is vannak Atlantában, most arról kapunk tudomást, hogy a város lerohanása olyan fontosságú, hogy valamiért még az európai lakosokat is érdekli, és hasznot húzhatnak belőle.

Btw, sosem értettem igazán a Sabbathban rejlő alapvető ellentmondást. "Eresszük szabadon a bennünk lévő Bestiát!", mondják, de ugyanakkor komoly egyházi szerkezetbe tagozódnak.

Az ördög a részletekben rejlik, mint mindig. Berzenkednek a 13 "Ősapa" (Pátriárka, biblikus utalás Káin kapcsán) irányítása ellen, de Istent imádják (egyházi nevek a hierarchiájukra)? Hol itt a logika? A kérdés amit nem tettem fel: micsoda Isten? Ha a Sabbath istene Káin, akkor minden a helyére kerül.

És mi van akkor - tekintve hogy a Sabbath klánjainak is van ŐsVámpírja, ha ennek a koalíciónak a mélyebb célja felkelteni Káin figyelmét, előcsalogatni az Isten, és látni színről színre...?

A Prágai Kis Szabó, a tzimisce harci-ghoul-készítő legalább olyan egyedi figura, mint a malkáv Tábornok a másik oldalon.

Ezek a szereplők nem pusztán az ellenség, de személyiségek saját motivációval - mindamellett sikerül elérni hogy továbbra is a Sötét Oldalként tekintsünk rájuk, mert látjuk amit tesznek, és amit tesznek az borzalmas.

A név megint számos - hiába no, ez is egy seregszemle, csak a másik oldalon. A leghatalmasabbak jövőbeli fontossága nyilvánvaló, és az is, hogy később úgyis foglalkozunk velük. A többiek meg - ők úgyis tömegével fognak halni, majd megnézzük a végén, ki marad állva :D

Az általános képet viszont tovább építik olyanokkal, hogy hány klán van a Kamarillában, ezek közül melyik képvisel fizikai erőt, ilyesmi.

Megjegyzés: szóval a "Vérátok" valami járvány volt a vámpírok között, nem polgárháború. Vettem.

Megjegyzés II: ah, megvan honnan került az előző kötet végére az a plusz fél fejezet: ennek a kötetnek a 45. oldaláról.

Mindig nagyra értékelem mikor sikerül egy regénybe másfajta dokumentumformátumokat is beilleszteni: újságcikkeket, naplóbejegyzéseket, SMS/chat-üzeneteket - vagy mint itt, összejegyzetelet aktaoldalt.

Jelentős része van annak, hogy ugyanazt az eseményt/periódust gond nélkül meséli el a kötet mint az előző, hogy a bál elleni támadás igazából nem tett ki nagy részt. így van mit elmesélni.

És meg is éri, mert ugye az előző kötetben felmerült a gyanú a nosferatukkal kapcsolatban. Megmarad ugyan az árulás koncepciója (Lucius), de nem a nosfik követték el. Látjuk, hol került homok a gépbe. A nosferatuk információi pontosak voltak, a támadást éjfélkor tervezték megindítani. De az egyik sabbatista vezér nekiállt pattogni, így minden csúszott pár percet - de a settita Vegel az eredeti terv szerint indult el, és máris kész a probléma.

Egyébként vegyük észre, mennyira nem érdekli a nosfikat a Camarilla. Simán hagyták megtámadni a gyűlést, hagyták elesni Atlantát, csak hogy lepasszolják a Szemet.

Bizonyos erők nem kapnak ugyanolyan hangsúlyt mint mások. De bassza meg, annak a malkávnak a megtestesülő őrülete, az odabasz.

A következő hétben az ostrom maradékát követhetjük nyomon, ami egészen Washingtonig elér. Közben két fogoly a fő POV: Victoria és "Parmenides" az assamita, akit eladott a klánja Vykosnak.

Epilógusként a rejtélyes föld alatti valami tönkreteszi a - ha jól emlékszem - nosferatuk nyomdagépeit.

Most ötletem nincs mire kellett a nosfiknak egy akkora nyomdagép...