Vampire klánregények - Toreador

 Szóval a 13 klánregény.

Ha valaki kérné, átnyálaznám a +1. kötet Antológiát is, de egyszer olvastam, és biztosíthatok mindenkit, totál fölösleges. A sztori 13 köteten át, rengeteg karakterrel halad egy olyan tetőpont irányába, amihez nem igazán lehet hozzátenni, és az Antológiának nem sikerül, kb. lebutítva ismét végigzongorázza az egész regényfolyamot, de azt meg minek. Minden egyes kötet hozzátesz valamit a nagy történethez, ugyanakkor nem érdemes szétválogatni az időpontokat a különböző kötetekből és úgy olvasni, mert minden kötet indokoltan saját maga, és nem egyetlen dolog részletekben.

Az első kötetről azt el kell mondani mindenekelőtt, hogy silány kiadvány volt, mármint a magyar változat. A fordítás még csak-csak elment, de elütések mindenhol, szerkesztési problémák, silány tipográfia... Szerencsére a cucc fogyott (felteszem), mert a következő kötettől összekapták magukat, és nem ordítóan silány az egész már ránézésre.

De a történet, az szvsz ügyesen lett összerakva, kompetens írók, hozzáértő sorozatszerkesztő bábáskodott mellette, és az ötletek eredetiek voltak és működtek.

Legalábbis 13 kötet két-háromszori olvasása után is így vagyok vele. Meglátjuk most hogy érzek.

A kötet bizonyos Leopolddal kezd. A könyv címe a Toreádor klán, őművészsége tehát nyilván toreádor. Itt megkapjuk a franchise alapelemeit: embervért ivó vámpírok végtelen élőholt létük során küzdenek emberségük elvesztésével.

A második "fejezet" bizonyos Benito Giovannit szerepelteti - valaki felhívja, mire lemondja az útját Atlantába, és megkettőzi az őrséget ott, ahol van. A Giovanni-klánról annyit tudunk meg, hogy ők ténylegesen egy család, nem pusztán vámpírklán.

Aztán megkapjuk Leopold ürügyén az alapinfókat: a vámpírklánok tagjai tulajdonságaikban hasonlítanak egymáshoz, és egyetlen ősi vámpírra vezetik vissza mindegyiküket, azok az ősi vámpírok pedig a legendák szerint Káin "unokái". Vér átadásával terjed a vámpírság, és anno, az Inkvizíció korában jól legyalulták őket a "muglik". De persze azóta ők az Árnyékhatalom.

Leopold életében egyébként titok lappang: azt gyanítja, valami vámpír-szuperképesség kimosta az agyát, így nem emlékszik múltjára - és talán ezért nem tud olyasvalakit megmintázni, akiről tudja hogy vértestvér (vámpír). De valami nagyot kíván alkotni - gondolom mint minden művész.

Amíg várunk hogy a dolgok elkezdődjenek, bizonyos Thelonius nevű brujah vezetgeti a kis anarchjait. Ezek ilyen anarchista vámpírok, akiknek nem teccik a rendszer (a White Wolf kiadó vámpírjai afféle neofeudális világban élnek, ahol lakosságarányosan fel vannak osztva a területek, szigorú népességszabályozás működik, és időnként mindenki köteles megjelenni a város ura, a herceg/nő színe előtt), de azért a Maszkabál (Masqurade) ellen csöppnyi kifogásuk sincs. Nyíltan megtámadja őket a város Hercege. Egy venture meg felkéri, hogy segítsen neki megpuccsolni azt - tán a másnapi összejövetelen. Btw, kellemes agytornához vezet hogy a naptár éjfélkor ugye dátumot vált...

A vámpírok társadalma erősen paranoid és irányításmániás, de ezen túl ott vannak az olyan apróságok, mint hogy ha egy vámpír túl sokszor iszik egy másik vámpír véréből, akkor annak rabszolgája lesz, vagy a ghoulok, akik itt nem élőholtak, hanem halandók akik vámpírvért isznak, és ettől megnő fizikai teljesítőképességük, és lassabban öregszenek.

A könyv folyton emleget valami "Vérátok"-ot, ami úgy tűnik, valamiféle "kiátkozás" címszó alatt futó helyi kis népírtás lehetett, aminek következtében a Brujahk haragszanak a többiekre.

Henri de Triqueti, Tízparancsolat:

Rodin, A Pokol Kapuja:

 

Látszólag nem sok történik, de Victoria karakterén keresztül remekül bele tudjuk élni magunkat ebbe a világba, és a Sötétség Világának újabb aspektusát is sikerült megragadni: az állandó rettegést az ismeretlen Ősatyáktól, a Harmadik Generációs vámpírok felmérhetetlen erejétől, és befolyásától az eseményekre.

Benito Giovannin árnyékot manipuláló vámpírok ütnek rajta.

Az ötlet, hogy a könyv nagyja egy fogadás, meg az arra való készülődés, kifejezetten jó ötlet volt. Egy fogadáson mindig az általános kép a fontos, az arcok közül meg akit megjegyzel, megjegyzel, aki fontos, azzal úgyis találkozol még később, és ismét bemutatnak neki.

A társadalmi élet mellett a fő történetszál, hogy a nosferatuk átadják Vecna Hazimel Szemét egy settita - bizonyos Hesha - alárendeltjének (Vegel ?= vigil?).

A szerencsétlent elsőként kapja el a Sabbath, vámpírok, akik nyíltan akarják uralni a Csordát, illetve akik büszkék arra, hogy többé nem emberek, még rá is játszanak. Végül megpróbálja használni a Szemet, de már nincs hozzá elég ereje. Ám véletlenül(?) Leopold pont oda esik a felhőkarcoló akárhányadik emeletéről.

1999.07.22. 01:37 - na ennél a minifejezetnél fogjál gyanút, hogy itt Ősi Vámpírkodás zajlik.

PS: megtaláltam a neten a spanyol változatot, és most így meg nem mondom mi történt, de a magyar változat végén, ahol az assamita találkozik a tzimiscevel, no az a spanyolban nincs. Azért néztem nagyot, mert a jelenet kurtán-furcsán, mondhatni a csattanó előtt ér véget.

A kötetnek felróható hogy rengeteg mindent át kell adnia, így nem marad sok helye sztorit gyártani még mellé, inkább előszó-jellege lett az egésznek, de könnyű olvasni, nem erőszakolják ránk a szereplőket, összesen kettő aki komolyabb POV (a Giovannikat hanyagoljuk, nincs igazi ötletem miért voltak a sztoriban - ha a cél a mindent-bele volt, akkor viszont kimaradt a Ravnos, a cigányok klánja), meg még ott a Szem-szál. Szerintem ez így korrekt.