A Káosz Tánca 1/2 (Ifjú Skandar Graun 1/2)

Har, har, mert van 7 kötet is, ami -tánc címmel Skandar Graunozik, sőt, még egy meg sem jelent 8. kötet is érkezik, ha érkezik.

A bölcsőtáncon kívül azonban mindegyik abszolut filler.

Bölcsődal

Jó, ez nem "-tánc". De lehetne, ha már Ifjú Skandar Gruan. Bár ez IDG-köteteknél nem látom a létjogosultságot mint egy Ifjú Indiana Jones-nál.

Na jó, ezt mondjuk pont más írta, és ez a rész pont érdekel...het, viszont tuti prequelként olvassuk a Káosz Szava után valamikor, NE nulladik részként. Hiszen nyilván egy olyan dolgot tisztáz, ami az olvasót ugyan érdekelhet, de amiről a sorozat főszereplője (Skandar Graun) sose fog bizonyosságot szerezni (legalábbis gondolom).

Valami prológus után (az Átkomezsgye leírása elég dögös, még ha kissé sok is a lett a név) váltunk Peltárra,  aki egy lecsúszott nemesi család egyetlen fia és reménysége pénzre és hatalomra, mivel alkalmasnak találtatik varázslásra. Vele küldik a család bérgyilkosát is.

És hogy legyen valamivel agyoncsapni az oldalakat, vmi rivális család is copy&paste ugyanezt teszi. A különbség hogy ők nem le, hanem felcsúszottak. Merthogy kereskedők.

Valamiért váltunk vmi faluba, ahol vmi Yvorl-próféta megrontja a valóságot - ad egy, nem tudom ez hogy jön a történethez, ad kettő, nem tudom miért nem mennek a falusiak a földesúrhoz, hogy intézkedjen.

Hm. "Baurost roppant szórakoztatta a nálánál alig egy esztendővel idősebb fiú atyáskodó hangneme és fölös okoskodása. Még akkor is, ha Peltár tényleg okos volt." - csakhogy B 13, P pedig 8+9 éves, ami nálam 17, ami 4 év különbség.

No, a hajóút során kereskedőfiú "testőrei" úgy gondolják, kalóznak  lenni jó, yoho, és nekiállnak megölni mindenkit. Denemes úrfi testőre egykor ilyen légiós volt, mint Glen Cooktól a Fekete Sereg, és az egyik martalóc szintén ott szolgált, és ezért haverok, és ezért figyelmezteti és titokban átáll (különösebben figyelni rá nem érdemes, mindjárt meg is hal), és akkor ezt megússzák egy akciójelenettel. Jó kis békebeli akciójelenet ez, még a Kincses sziget, Moby Dick idejéből.

Ni, itt van Netar, SG nevelője. De nem pap. Még nem.

Az 5. fejeztben 4 évet ugrunk előre.

Aztán újabb év telik el. És valahol máshol Yvorl testet ölt.

Két varázslójelöltünk 2 évig tanul a nyolc mester egyikének keze alatt - csak nem Szigetvilág Varázslóját olvasott valaki?

Elkön a tanulás 6. éve is. Fura, hogy a kalandkönyvbe illő hajóút utón javarészt globális nagypolitikát kaptunk.

Netar pappá lett, és ott él a Lendori Mágusiskolában, aminek legnagyobb mestere, bizonyos Tar, azonos a Káosz fő-fő papjával. Nemesúrfi testőre pedig Tar gyerekkori jóbarátja. Meg is van a lebukás, de eddigre kereskedőfiút, beceneve Gaun, elvitték (mind tudjuk: orknézőbe).

Persze lesz egy rajtaütés - de Netar addigra lelépett a gyerekkel.

Megjegyzés: Araes (Árész, lol) magiszter is meghótt? Hö. #KameránKívül

Lélektánc

Graun és nevelőapja valami guami víztározó körül vacakolnak. Igazából egy ork törzshöz tartanak, hogy ott lepasszolja Netar, had tanuljon a kölyök ork módit. Persze azzal a figyelmeztetéssel, hogy csak semmi Grooms-hívés!

Az ork törzs nem jön össze, így mennek tovább, és kb. minden oldalon szíjjal veri a pali a félork gyereket. Aki egyszercsak varázsol végre.

A legnagyobb történetszál ebben az izében, hogy Graunnak nincs csizmája, pedig nagyon akar egyet. Sőt, igazából ez az egész hóbelevanc csak a Káosz szava bevezető-fejezetének bő lére eresztett változata. Az a jelenet egyébként itt is konkrétan ugyanúgy zajlik, úgy a regény felénél, a 4. fejezet legvégén. Ám ennek eredőjeként fejpénz kerül kitűzésre rájuk.

Ekkor visszatérünk oda,  amit a könyv elején is akartunk: lepasszolni Skandart egy ork törzsbe.

De persze a fejvadászok (pontosabban a kinyírt pali ismerősei) megtalálják a félorkot. Aztán jól beverik az arcukat az orkok, de ebbe még nem nagyon halnak bele.

Közben visszakerülünk a víztározóhoz - kár is lett volna elpazarolni egy ilyen érdekes helyszínt. Na ebbe már elkezdenek belehalni az emberek.

Az egész végén pedig kapunk egy jó nagy "jóslatot", nyilván a guami gép működésének eredménye ez is:

"Kopasz, félfülű harcost látott, daliás, izmos félvér orkot, láncos buzogánnyal, csatapáncélban.
Sörgőzös tivornyákat, vad mulatozásokat, még vadabb csetepatékat, véres harcokat. Lángokat, pusztulást, füstölgő romokat, megcsonkított tetemeket. Kegyetlen vérontást egy tengeri hajó fedélzetén. sötét teremtmények valami tárnában. manók özönében. csetepaté egy óriási manószörnnyel. repülés, fejjel lefelé. egy varacskos troll, aminek a hátán egy hájas ork lovagol. egy sárkány. egy macska, egymás kezét fogó, éneklő druidák. szédítő menekülés a semmibe. vasra verve egy tömlöcben. ismét egy hajó fedélzetén. hódítóként a szárazon. aztán egy vár ostroma, leomló falak, dörgő varázslatok. egy legyőzhetetlen óriásork. ismét menekülés, ezúttal egy másik vár udvarán, hömpölygő, lila folyam. mhyori. aztán tivornyázás. Ködös, hömpölygő álomképek, még tovább és még tovább.
...

Szürke köd áradt a falakból, s körülölelte őt. S ebből a ködből egy diadalmas alak bontakozott ki. Ugyanaz a félork harcos volt, aki a főszerepet játszotta korábbi látomásaiban, ám immár zordabban, megtörtebben, kegyetlenebb képpel. A ködből jött félork rámeredt a kölyökre, és merőn bámulta.
- Ki vagy te, jó uram? - suttogta a fiúcska, és olyan kicsire húzta össze magát, amilyenre csak tudta.
A daliás félork helyett egy apró alak felelt. Ő a nagydarab harcos mögül bukkant elő. Valami manóféle volt.
- Első Skandar Graun, Drénia Királya áll előtted, fiú! - vartyogta diadalmasan az apróság. - Borulj
térdre, és adj hálát istenednek, hogy láthattad őt!
A kölyök nem borult térdre, mivelhogy a guanótalajon kuporgott, és mozdulni sem bírt, de a név hallatán tágra nyílt a szeme. Most, hogy jobban megnézte „Drénia Királyá"-t, roppantmód ismerősnek találta az ábrázatát. Vagy legalábbis a tekintetét.
- Az én nevem is Skandar Graun - motyogta. - Lehet, hogy a te királyod után neveztek el? A félork
király rámeredt, és brutális arca döbbenetbe merevedett. Szólásra nyitotta száját, de aztán becsukta.
A homlokát ráncolta, majd komoran odabiccentett a fiúnak.
- Nem lesz könnyű dolgod - dörmögte. Sóhajtott. - Yvorl áldása kísérjen utadon!
- Mi. mi ez?
- Nyugi, fiú! - harsogta az apróság. - Csak egy kósza időgép! A múltból jövünk, hogy meghódítsuk a
jövőt! Hahaaa. kölyök! A nevem Haimfliddi, s lefogadom, hallod te még ezt a dicsőséges nevet!"

Szóval ezen  a ponton elkezdték átformálni SG-t egy Conan-ripoffá.

Meg még azt is kitalálják, hogy DG ősei közt valahol volt egy guarni/guami, vagy akárhogy is írják.

Aztán nevelőapja megpróbálja kinyírni. Vagy azt is mondhatjuk, ki akarja provokálni, hogy a kölyök nyírja ki. És végül ki is nyírja.

Skandar meg beáll az ork törzsbe végre.

Orktánc

Ugynaz a szájmenés zajlik ebben is, csak itt vmi ork sámán és Skandar között. Ez az új nevelő másként, de egyformán bántalmazó. Bár ő legalább logikus, tehát kiismerhető. Lenne, ha SG-nek megjönne az esze.

Az írás 10%-ánál Graun megkapja második varázslatát. Amúgy ez nem illik a Káosz szerepjátékba, amiben nincs memorizálás, sem az AD&D-be, aminél a memorizálható varázslatok mennyisége szintfüggő, és nincs olyan, hogy 1 varázslat után 2 jön (se olyan, mint a Káosz Szavában, hogy a szinten 4 varázslatot tudsz per nap).

Az iromány legfőbb mondanivalója, hogy ebben a világban mindenki más istenséget követ, és ezért útálja a többieket. Egyébként a dologban nem mélyedünk el.

13%-nál (29% lesz a 100%, után a többi írás következik az antológiában) a sámán közli, hogy Rentzal-ba viszi a kölyköt, hogy beadja matróznak. De ahogy az előzőben is már tapasztaltuk, az író csak azért dob be egy új dolgot, hogy azt majd 2-3 belebegtetés után a legvégén valósítsa csak meg.

PS: útálom PC-n az ebook-olvasót, hogy nincs oldalszámozás, se fix oldalméret, meg úgy általában kényelmetlen az egész.

Graun megszökik nevelőjétől, belefut a Vöröskéz ork törzsbe akikbe már korábban is belefutottak, Nevelő jön és kiszabadítja, vagy csak jött kiírtani a máshitűeket, yadda, yadda, yadda.

No de legalább a sámánnak van egy törzse. Mármint most ő egyszemélyben sámán és törzsfő? Ki tudja.

A vége-nagyjelenet elismerem hatásos. Legalább 10, lehet 20 oldallal hosszabb mint kellene, de majdnem nem sjanálom olvasni.

Haláltánc

Na akkor ez lesz, ahol SG az ork törzsben tölt egy kis időt, majd beadják matróznak. Vagy beáll magától. Nem fontos.

Hm, Bruvdahar nem halt meg az előző végén?

Na mindegy, másfél éve van SG a faluban. Azóta is Skandar végig nyafog.

Az Aktuális Problémát az fogja okozni, hogy van a falunak a Titkos Grooms Oltára (nem tudni miért titkos), amiben van egy rakás kacat, Graun persze lebukik vmi csajnál hogy oda jár, és az meg persze lenyúl egy izémizét.

Persze az egész mögött megint a vallás van, a Csaj az előző sámán lánya, yadda, yadda, yadda.

Sg nekiáll elszökni, aztán visszaszökni, de végül eltéved. És ha jól értem, másfél év kiesik a gurani víztározóban tévelyegve.

Hogy az eltűnt pikkellyel mi van? Mi lenne: nyilvánvalóan nem érdekel senkit a dolog, amíg a végére nem érünk az írásnak, addig biztosan nem keveredhetünk konfliktusba, az a formula. Bitang unalmas formula, elismerem, de legalább felismerem. És hát végülis az se tűnt fel snekinek, hogy vagy huszan űznek a faluban szervezetten tiltott rítusokat az előző sámán vallásából...

Igazi, igénytelen Skandar Grun-regény ez.

Amúgy van itt vmi mellékszál vmi ork nősténnyel, aki vmi anyakomplexus-nővér-igazszerelem dolog, akinek tök egyértelműen átkozott gyűrűje van attól beteg...

Ja. a Groomos pikkelyek a varázslatokat erősítik, mint kiderül. Tuti hogy a Csajnál lévő pikkely így nem kerül vissza, tuti a kis sámánpalánta elhasználta rég.

Btw, arról, hogy a pikkelyek a varázsló testébe olvadnak, úgy látom nagyvonalúan elfeledkeztünk..

Viszont az író kitalálta, hogy Yvorl gyógyító mágiája 50% eséllyel nem gyógyít, hanem sebez. Skandi nője-vagy-kije jól bele is hal.

Kapunk a végére pár hajánál fogva előrángatott csavart, magyarázatot semmire, és a pikkelyek okozta elváltozást se hozzuk többé szóba.

Graun lelép, hogy beálljon matróznak. Innentől kezdve erősen Conan-utánérzés már teljesen.

----------------

----------------

"– Liiiing! – A kétségbeesés megsokszorozta a fiú erejét. Lerúgta magáról ellenfelét, és próbált talpra állni.
Az óriásbagolynak öltözött ork azonban utána kapott, és épen maradt jobb karmával a fiú bal halántékát karcolta fel. A karom beleakadt Skandar Graun fülébe, és gyakorlatilag leszakította azt. A cimpa ott fityegett a fekete karmok között.
– Megmondtam, hogy egyszer letépem a füled! – csikorogta az ork, és karomtalan bal kezével torkon akarta ragadni a fiút. – Mindkettőt letépem…"