Buffy
Mitől lesz jó egy sorozat?
Ha hosszabb ideig akarják futtatni, akkor szerintem attól, hogy stabilan jó színvonalat hoz, de nem kiválót.
Ha "kitűnő" sorozatot akarok mondani akkor olyanokat tudnék említeni mint a Heroes (Hősök), az Egy call girl titkos naplója, a Hex és hasonlók. Ezek nem tartanak tovább 1-3, de legfeljebb 5 évadnál.
Ha "jó" sorozatot akarok mutatni, akkor ott az Alkonyzóna (Twilight Zone), a Buffy, a Xéna, vagy a Csillagkapu (SG-1).
Ránézésre is meg lehet állapítani egy sorozat végül melyik kategóriába került, mégpedig a leforgatott évadok alapján. Egy sorozatot ugyanis - persze ez lehet csak a véletlen műve is, mint hogy "minden magányos merénylőnek 3 neve van, mint Lee Harry Oswald - aki lelőtte Kennedyt -, és minden tömeggyilkosnak 2 neve - mint Charles Manson" (idézet az X-aktákból, asszem).
Mindazontáltal egy sorozat leforgatott évadainak száma szerintem három dlog határozza meg:
- az első a kezdeti nézettség általában jellemzi mennyire jó egy sorozat. Ha vacak, akkor kb. 2-3 évad után elkaszálják. Persze itt bekavar az a probléma, hogy ha nem a megfelelő korcsoportból hozza az egyébként magas nézettséget (pl. Joan of Arkadia) akkor hiába jó, sőt kiváló a sori, törlik a folytatást.
- a második a történet. A történet képes behatárolni a maximális terjedelmet, mert ha kifogy, akkor nem lehet folytatni, hiába próbálkoznak. Ilyan volt pl. a Lost - ennél a koncepció fújt ki, mert A Szigeten valószínűleg a végtelenségig lehetett volna folytatni a dolgokat, de A Szigeten KÍVÜLre már nehéz volt anyagot gyártani -, vagy a Hősök (egyszerűen már nem lehetett több világvégét kifacsarni).
- a harmadik igazából nem szempont, hanem a fenti kettő eredője. Ha a sorozat kellőképpen folytatható - akár a végtelenségbe -, viszont úgymond "minőségi", ami alatt azt értem hogy nem szappanoperáról van szó, ami akkor termel hasznot ha új és új részek jelennek meg belőle, akkor a készítőknek akkor hozza a legnagyobb hasznot, ha a rajongók meg tudják szerezni az összeset a boltban adathordozón. Gondolva itt a DVD-re. Mert a BlueRayen pl. hiába fér el több elméletben, azon is csak ugyanúgy 1-1 filmet fogsz megkapni, csak "jobb minőségben", akarom mondani "nagyobb felbontásban", ami végülis annyit tesz "szarabb tömörítéssel". Elvégre az emberi szem egy idő után egyszerűen nem érzékeli a különbséget a képminőségben. Ekkor a sorozat terjedelmét úgy lehet meghatározni, hogy "addig folytatjuk, míg az évadok dobozait egymás mellé rakva pont ki nem tudjuk rakni a sorozat tlejes nevét", ami pl. a Twilight Zone esetében 8-9 karakterszélesség, ami szinte szabvány lett ilyen esetekre.
De mindegy is, visszatérve a Buffy-ra: a sorozat elkészülte igen érdekesen sikerült, ugyanis a készítők elképzelése gyakran nem lett azonos a produktummal. Willowt például egy kövér csaj játszotta volna, aki egyszerűen túl sokat foglalt el a vászonból. Willow barátnőjének szerepére eredetileg egy willownál is willowbb, azaz még piszkafább, még szürkébb valakit kerestek, mégis a kifejezetten nőies Amber Benson kapta meg. Dawn szerepét egy még fiatalabb, kb. 8 éves valakinek képzelték el, ami pont olyan béna lett volna mint egy rakás regényíró karaktere, kezdve pl. Leslie L. Lawrenc egyik legújabb könyvében, A Játék Rabszogáiban szereplő két szomszédgyerekkel, akik a könyv szerint 5 és 4 évesek, de viselkedésük alapján egyértelműen 8 és 6.
A sorozatot tv-adásként is a legjobb helyen kaszálták el. Ehhez nézzük meg a főellenségeket évadonként, illetve hogy mi volt a baj az évadokkal:
1: fővámpír. Mint címadólény a szörnyvilág tökéletes képviselője. Probléma volt hogy a szereplők nagyon fiatalok, a látványeffektek is kiforratlanok voltak., és a részek meglehetősen véletlenszerűen kapcsolódtak egymáshoz.
2: Buffy szerelme. Na ez a ló túlsó oldala. Annyira sok volt a folyamatos cselekémynszál, hogy az egyes részek önmagukban unalmasak lettek, már-már érthetetlenekké váltak.
3: a polgármester. Mint a közösség egyszemélyi képviselője a Buffy környezetében élő "normális" embereket képviseli. A Baj itt az volt, hogy kicsit túl sok volt Faithből, aki inkább mint aletergó és cselekményszál szerepelt semmint a sorozat főszálát, azaz Buffyt komolyan befolyásoló tényező. Az egész főpolgármester-vonulat meg nagyon hasonlított z Alias utolsó évadára: valahogy túl keveset mutatott a túl sok misztifikációhoz képest (ami nagyon felcsigázta a várakozásokat). Na és a vége... Hát az a "fődémon" amivé elméletileg a polgi alakult... Lehangolóan unalmas.
4: a katonaság. Ami nyilvánvalóan a Nagy Testvér, azaz az Állam megtestesítője. Jó, oké, a trükkök rendben voltak, a színészi teljesítmény is jó volt, miden jó volt, de az egész mégis olyan... összecsapott volt, főleg a végkifejlet. Egyedül a Xander-Cordélia szál volt felejthetetlen.
5: Buffy testvére. És még egy pár dolog, mint önismereti krízis, anyuci szerepe - a család szerepe. Érdekes módon a legjobban nem a "már meglévő család működése" sikerült a legjobban ha belegondolunk, hanem az új család felépítése, amit a sorozat egy homoszexuális (leszbikus) kapcsolaton keresztül mutatott be, és nem is akárhogyan! (Itt megjegyzem hogy bár Willow a sorozat szerint innentől leszbikusnak vallja magát, valójában szerintem biszexuális.) Nagy volt a költségvetés, mivel a készítők itt tervezték befejezni, de náluk nagyobb rálátással rendelkezők tovább folytattatták a dolgokat. Hogy mi a bajom ezzel az évaddal? Hogy túlontúl "normális" életet él benne Buffy. Nem igazán szerepelnek benne a levadászandó démonok (az egy főellenféltől eltekintve), amikor mégis, akkor indíték és személyiség nélkül. Pedig a sok könyvtárazást szerettem. Többek között amiatt is hogy VALÓDI könyveket használtak, nem csak valami ákombákommal telinyomtattak egy-egy lapot és a szereplő fejből nyomja a szöveget. Ez is egyfajta fan-service.
6: no, itt több "főellenfél" is lett. Igazából ez az a pont ahl Buffy tényleg felnő, és magával az Élet Nehézségeivel kell szembeszállnia. Többek között kiírták a sorozatból az összes "felnőtt" karaktert is, mint Giles-t a könyvtárost, illetve Buffy mamáját (ő meghalt a sorozat szerint).
7: igazából ezt az évadot még nem láttam, semmit nem tudok róla mondani. Ellenben:
A 8. évad tv-adásba már nem került, helyette a franchise-t átrakták képregény-formátumba, ami ismét egy, a készítők számára nem előre látott különbséget jelentett a tervekhez képest. A jó az volt benne, hogy már nem kellett aggódni a gyártási költségek miatt amit a vizuális effektek (CGI) jelentett, így lehetett vadulni. A problémája a dolognak az volt, hogy mindennel egyszerre öntötték nyakon a dolgot, azaz egyszerre jöttek a vámpírok, a városlakók, egy robothadsereg, a katonaság, és ki tudja még mi. Plusz Buffy belekerült a számára tökéletesen diszfunkcionális kapcsolatba, azaz leszbikus viszonyt kezdeményezett. A vadászléttől eltekintva tökéletesen hagyományos életet követelő Buffytól ez tökéletsen ostoba lépés. A teljesen más természetű Willow számára viszont a tökéletes életforma.
Ellenben megjelent jónéhány spinoff (a franchise világában játszódó, de attól hangulatában, elemeiben eltérő, gyakran csak egy, vagy néhány karaktert az eredetiből szerepeltető melléktörténet, amik néha túlnövik az eredetit akár hírnévben (pl. Full Metal Panic? a Full Metal Panic!-ot, vagy a Xéna a Herkules - the Legendary Journeys-t), akár terjedelemben). Saját sorozatot kapott pl. a ma is futó Willow (amiben pl. Amber Bensonnak, a sorozatbeli Taranak nagy szerepe volt/van), vagy a hamar megszűnt Spike.
Miután lecsengett a 8. évad keltette kaotikus fellángolás, a sorozatokat egységesítették, és mára létezik 9. évad (szintén képregényben), és ez jó nekünk.
A szereplők, akarom mondani a színészek viszont különböző életutat jártak be. Alyson Hannigannek ez csak első lépés volt a karrierjében (jó, persze, korábban is voltak szerepei, és modellkedett is, de itt szerzett népszerűséget), a Xander játszó Nicholas Brendonnak pedig valószínűleg egy életre megalapozta a stabil pályát (nincsenek hatalmas szerepei, és valljuk be egyetértünk a DVD-kommentárban elhangzó vezető stábtag véleményével, miszerint "Nick nem mutatott valami hű-de-nagy színészi teljesítményt, de Xander szerepére tökéletesen megfelelt", de azért amikor látjuk szeretjük), míg Sarah Michelle Gelar (röviden SMG, ami angolul a "small machine gun", azaz géppisztoly rövidítése, lol) sajna nem járt jól.
SMG nagy problémája mint felnőtt-színész, hogy gyerekarca van, amit nem fog kinőni. Nem is túl magas, mondhatni gyerek-alkatú. Egyszerűen nehéz komolyan venni felnőtt szerepben. Persze megtalálta ő már mit tud csinálni, de valószínűleg ázsiában imádnák igazán (erősen gyanítom hogy az ázsiaiak valahol erősen pedofil hajlamúak már évszázadok óta, így sikerült kinemesíteniük az ázsiai nőket hogy mind úgy nézzen ki mintha folyamatosan 18 éves volna). De karrierje csúcspontja - mint annyi sok más színésznek - az egy, igazán nagy hírnevet szerző filmje/sorozata, ami után egyszerűen már nem talál hasonlóan jelentős/színvonalas forgatnivalót.
Így járt pl. Kevin Sorbo is, a Herkules sorozat "sztárja", aki valljuk meg őszintén, soha nem lett volna megjegyezhető név ha nem fogja ki azt a szerepet. Mert a színészi teljesítménye kb. Hulk Hoganéval "vetekszik", aki pankrátorként szerzett nevet, azért tudjuk ki (meg a röhelyesre szőkített harcsabajsza miatt).
ELLENBEN a Xénát játszó Lucy Lawless érdekes módon csak egy lépésként tekinthet a sorozatbeli szerepére. Jó, ő modell volt eredetileg, de nem nyergelt át, inkább megtartotta mindkettőt. Sőt, még énekesi karriert is csinált, ami kb. Lagzi Lajcsi színvonalú ha engem kérdeztek, de bevallom én is ott csápolnék bármelyik koncertjén, mert tudja hogy mit csinál - többek között megtartotta jó kapcsolatát sorozatbeli partnerével, Renee O'Connorral, mert tudta hogy sokan bizony Xénát és Gabrielt akarják látni. Persze volt olyan okos hogy messziről átugorja ezt a beskatulyázni próbáló akadályt, talán ezért lett belőle szőke. Itt egy klipp.
Slusszpoénként: Xéna harci üvöltésén kívül egyedül a Johnny Weismüller által játszott Tarzannak tudom hogy volt "különleges harci kiáltása". Ezeket persze lehetetlen megtanulni, mert hogy egyáltalán megpróbáld ahhoz legalábbis üvölteni kell, amit legtöbbször nem engedhetünk meg magunknak :D
Ha hosszabb ideig akarják futtatni, akkor szerintem attól, hogy stabilan jó színvonalat hoz, de nem kiválót.
Ha "kitűnő" sorozatot akarok mondani akkor olyanokat tudnék említeni mint a Heroes (Hősök), az Egy call girl titkos naplója, a Hex és hasonlók. Ezek nem tartanak tovább 1-3, de legfeljebb 5 évadnál.
Ha "jó" sorozatot akarok mutatni, akkor ott az Alkonyzóna (Twilight Zone), a Buffy, a Xéna, vagy a Csillagkapu (SG-1).
Ránézésre is meg lehet állapítani egy sorozat végül melyik kategóriába került, mégpedig a leforgatott évadok alapján. Egy sorozatot ugyanis - persze ez lehet csak a véletlen műve is, mint hogy "minden magányos merénylőnek 3 neve van, mint Lee Harry Oswald - aki lelőtte Kennedyt -, és minden tömeggyilkosnak 2 neve - mint Charles Manson" (idézet az X-aktákból, asszem).
Mindazontáltal egy sorozat leforgatott évadainak száma szerintem három dlog határozza meg:
- az első a kezdeti nézettség általában jellemzi mennyire jó egy sorozat. Ha vacak, akkor kb. 2-3 évad után elkaszálják. Persze itt bekavar az a probléma, hogy ha nem a megfelelő korcsoportból hozza az egyébként magas nézettséget (pl. Joan of Arkadia) akkor hiába jó, sőt kiváló a sori, törlik a folytatást.
- a második a történet. A történet képes behatárolni a maximális terjedelmet, mert ha kifogy, akkor nem lehet folytatni, hiába próbálkoznak. Ilyan volt pl. a Lost - ennél a koncepció fújt ki, mert A Szigeten valószínűleg a végtelenségig lehetett volna folytatni a dolgokat, de A Szigeten KÍVÜLre már nehéz volt anyagot gyártani -, vagy a Hősök (egyszerűen már nem lehetett több világvégét kifacsarni).
- a harmadik igazából nem szempont, hanem a fenti kettő eredője. Ha a sorozat kellőképpen folytatható - akár a végtelenségbe -, viszont úgymond "minőségi", ami alatt azt értem hogy nem szappanoperáról van szó, ami akkor termel hasznot ha új és új részek jelennek meg belőle, akkor a készítőknek akkor hozza a legnagyobb hasznot, ha a rajongók meg tudják szerezni az összeset a boltban adathordozón. Gondolva itt a DVD-re. Mert a BlueRayen pl. hiába fér el több elméletben, azon is csak ugyanúgy 1-1 filmet fogsz megkapni, csak "jobb minőségben", akarom mondani "nagyobb felbontásban", ami végülis annyit tesz "szarabb tömörítéssel". Elvégre az emberi szem egy idő után egyszerűen nem érzékeli a különbséget a képminőségben. Ekkor a sorozat terjedelmét úgy lehet meghatározni, hogy "addig folytatjuk, míg az évadok dobozait egymás mellé rakva pont ki nem tudjuk rakni a sorozat tlejes nevét", ami pl. a Twilight Zone esetében 8-9 karakterszélesség, ami szinte szabvány lett ilyen esetekre.
De mindegy is, visszatérve a Buffy-ra: a sorozat elkészülte igen érdekesen sikerült, ugyanis a készítők elképzelése gyakran nem lett azonos a produktummal. Willowt például egy kövér csaj játszotta volna, aki egyszerűen túl sokat foglalt el a vászonból. Willow barátnőjének szerepére eredetileg egy willownál is willowbb, azaz még piszkafább, még szürkébb valakit kerestek, mégis a kifejezetten nőies Amber Benson kapta meg. Dawn szerepét egy még fiatalabb, kb. 8 éves valakinek képzelték el, ami pont olyan béna lett volna mint egy rakás regényíró karaktere, kezdve pl. Leslie L. Lawrenc egyik legújabb könyvében, A Játék Rabszogáiban szereplő két szomszédgyerekkel, akik a könyv szerint 5 és 4 évesek, de viselkedésük alapján egyértelműen 8 és 6.
A sorozatot tv-adásként is a legjobb helyen kaszálták el. Ehhez nézzük meg a főellenségeket évadonként, illetve hogy mi volt a baj az évadokkal:
1: fővámpír. Mint címadólény a szörnyvilág tökéletes képviselője. Probléma volt hogy a szereplők nagyon fiatalok, a látványeffektek is kiforratlanok voltak., és a részek meglehetősen véletlenszerűen kapcsolódtak egymáshoz.
2: Buffy szerelme. Na ez a ló túlsó oldala. Annyira sok volt a folyamatos cselekémynszál, hogy az egyes részek önmagukban unalmasak lettek, már-már érthetetlenekké váltak.
3: a polgármester. Mint a közösség egyszemélyi képviselője a Buffy környezetében élő "normális" embereket képviseli. A Baj itt az volt, hogy kicsit túl sok volt Faithből, aki inkább mint aletergó és cselekményszál szerepelt semmint a sorozat főszálát, azaz Buffyt komolyan befolyásoló tényező. Az egész főpolgármester-vonulat meg nagyon hasonlított z Alias utolsó évadára: valahogy túl keveset mutatott a túl sok misztifikációhoz képest (ami nagyon felcsigázta a várakozásokat). Na és a vége... Hát az a "fődémon" amivé elméletileg a polgi alakult... Lehangolóan unalmas.
4: a katonaság. Ami nyilvánvalóan a Nagy Testvér, azaz az Állam megtestesítője. Jó, oké, a trükkök rendben voltak, a színészi teljesítmény is jó volt, miden jó volt, de az egész mégis olyan... összecsapott volt, főleg a végkifejlet. Egyedül a Xander-Cordélia szál volt felejthetetlen.
5: Buffy testvére. És még egy pár dolog, mint önismereti krízis, anyuci szerepe - a család szerepe. Érdekes módon a legjobban nem a "már meglévő család működése" sikerült a legjobban ha belegondolunk, hanem az új család felépítése, amit a sorozat egy homoszexuális (leszbikus) kapcsolaton keresztül mutatott be, és nem is akárhogyan! (Itt megjegyzem hogy bár Willow a sorozat szerint innentől leszbikusnak vallja magát, valójában szerintem biszexuális.) Nagy volt a költségvetés, mivel a készítők itt tervezték befejezni, de náluk nagyobb rálátással rendelkezők tovább folytattatták a dolgokat. Hogy mi a bajom ezzel az évaddal? Hogy túlontúl "normális" életet él benne Buffy. Nem igazán szerepelnek benne a levadászandó démonok (az egy főellenféltől eltekintve), amikor mégis, akkor indíték és személyiség nélkül. Pedig a sok könyvtárazást szerettem. Többek között amiatt is hogy VALÓDI könyveket használtak, nem csak valami ákombákommal telinyomtattak egy-egy lapot és a szereplő fejből nyomja a szöveget. Ez is egyfajta fan-service.
6: no, itt több "főellenfél" is lett. Igazából ez az a pont ahl Buffy tényleg felnő, és magával az Élet Nehézségeivel kell szembeszállnia. Többek között kiírták a sorozatból az összes "felnőtt" karaktert is, mint Giles-t a könyvtárost, illetve Buffy mamáját (ő meghalt a sorozat szerint).
7: igazából ezt az évadot még nem láttam, semmit nem tudok róla mondani. Ellenben:
A 8. évad tv-adásba már nem került, helyette a franchise-t átrakták képregény-formátumba, ami ismét egy, a készítők számára nem előre látott különbséget jelentett a tervekhez képest. A jó az volt benne, hogy már nem kellett aggódni a gyártási költségek miatt amit a vizuális effektek (CGI) jelentett, így lehetett vadulni. A problémája a dolognak az volt, hogy mindennel egyszerre öntötték nyakon a dolgot, azaz egyszerre jöttek a vámpírok, a városlakók, egy robothadsereg, a katonaság, és ki tudja még mi. Plusz Buffy belekerült a számára tökéletesen diszfunkcionális kapcsolatba, azaz leszbikus viszonyt kezdeményezett. A vadászléttől eltekintva tökéletesen hagyományos életet követelő Buffytól ez tökéletsen ostoba lépés. A teljesen más természetű Willow számára viszont a tökéletes életforma.
Ellenben megjelent jónéhány spinoff (a franchise világában játszódó, de attól hangulatában, elemeiben eltérő, gyakran csak egy, vagy néhány karaktert az eredetiből szerepeltető melléktörténet, amik néha túlnövik az eredetit akár hírnévben (pl. Full Metal Panic? a Full Metal Panic!-ot, vagy a Xéna a Herkules - the Legendary Journeys-t), akár terjedelemben). Saját sorozatot kapott pl. a ma is futó Willow (amiben pl. Amber Bensonnak, a sorozatbeli Taranak nagy szerepe volt/van), vagy a hamar megszűnt Spike.
Miután lecsengett a 8. évad keltette kaotikus fellángolás, a sorozatokat egységesítették, és mára létezik 9. évad (szintén képregényben), és ez jó nekünk.
A szereplők, akarom mondani a színészek viszont különböző életutat jártak be. Alyson Hannigannek ez csak első lépés volt a karrierjében (jó, persze, korábban is voltak szerepei, és modellkedett is, de itt szerzett népszerűséget), a Xander játszó Nicholas Brendonnak pedig valószínűleg egy életre megalapozta a stabil pályát (nincsenek hatalmas szerepei, és valljuk be egyetértünk a DVD-kommentárban elhangzó vezető stábtag véleményével, miszerint "Nick nem mutatott valami hű-de-nagy színészi teljesítményt, de Xander szerepére tökéletesen megfelelt", de azért amikor látjuk szeretjük), míg Sarah Michelle Gelar (röviden SMG, ami angolul a "small machine gun", azaz géppisztoly rövidítése, lol) sajna nem járt jól.
SMG nagy problémája mint felnőtt-színész, hogy gyerekarca van, amit nem fog kinőni. Nem is túl magas, mondhatni gyerek-alkatú. Egyszerűen nehéz komolyan venni felnőtt szerepben. Persze megtalálta ő már mit tud csinálni, de valószínűleg ázsiában imádnák igazán (erősen gyanítom hogy az ázsiaiak valahol erősen pedofil hajlamúak már évszázadok óta, így sikerült kinemesíteniük az ázsiai nőket hogy mind úgy nézzen ki mintha folyamatosan 18 éves volna). De karrierje csúcspontja - mint annyi sok más színésznek - az egy, igazán nagy hírnevet szerző filmje/sorozata, ami után egyszerűen már nem talál hasonlóan jelentős/színvonalas forgatnivalót.
Így járt pl. Kevin Sorbo is, a Herkules sorozat "sztárja", aki valljuk meg őszintén, soha nem lett volna megjegyezhető név ha nem fogja ki azt a szerepet. Mert a színészi teljesítménye kb. Hulk Hoganéval "vetekszik", aki pankrátorként szerzett nevet, azért tudjuk ki (meg a röhelyesre szőkített harcsabajsza miatt).
ELLENBEN a Xénát játszó Lucy Lawless érdekes módon csak egy lépésként tekinthet a sorozatbeli szerepére. Jó, ő modell volt eredetileg, de nem nyergelt át, inkább megtartotta mindkettőt. Sőt, még énekesi karriert is csinált, ami kb. Lagzi Lajcsi színvonalú ha engem kérdeztek, de bevallom én is ott csápolnék bármelyik koncertjén, mert tudja hogy mit csinál - többek között megtartotta jó kapcsolatát sorozatbeli partnerével, Renee O'Connorral, mert tudta hogy sokan bizony Xénát és Gabrielt akarják látni. Persze volt olyan okos hogy messziről átugorja ezt a beskatulyázni próbáló akadályt, talán ezért lett belőle szőke. Itt egy klipp.
Slusszpoénként: Xéna harci üvöltésén kívül egyedül a Johnny Weismüller által játszott Tarzannak tudom hogy volt "különleges harci kiáltása". Ezeket persze lehetetlen megtanulni, mert hogy egyáltalán megpróbáld ahhoz legalábbis üvölteni kell, amit legtöbbször nem engedhetünk meg magunknak :D
Comments
Post a Comment