Kaland, Játék, Kockázat és más lapozgatósok
Ma persze ott vannak a kalandjátékok, szerepjátékok papíron és számítógépen, ám eljött egy új kor a "lapozgatós könyvek" számára is, amik azelőbb említettek előfutárai voltak - és ma mobilon, tableten, iphonon is játszhatóak!
Sok országban sok rendszert és még több világot kidolgoztak hozzájuk, mindenek lényege az egyszerűség volt a formátum miatt is - de főleg mert mindig is átvezetőnek, illetve ínséges időkben szerepjáték-pótléknak szánták őket, így megvan a létjogosultságuk, és hát királyok mint Tom és Jerry!
Kis hazánkban(? hazánk még?) a Harcos Képzeletet nyomta a Cherubion-kiadó amíg még volt értelme a könyvnyomtatásnak. Ha ezekről tennénk egy áttekintést valaha, azt kéne mondanunk az első könyvecskéket valódi regényírók írták még, szinte valódi regények voltak saját ötlettel és rendes kidolgozottsággal.
A Nagy Féregfutam, A Fenevad Nyomában, vagy a Shiwo a Holtak Ura mára klasszikus hardcore fantasyk.
Persze megvolt a maguk rákfenéje, például a Féregfutam karakterét nem lehetett átvinni az Árnyékvilágba, a Cherubion Hősében a végső csata előtt egy möbius-hurokkal végtelenre lehetett pumpálni az összes tulajdonságunkat, A Fenevad Nyomában-ban pedig a szabály a hőspontokról nem volt egyértelmű (és az első csata túl kemény volt, így rentgetegen költöttek el 1 hőspontot 1 tulajdonságpontért, nem tudván hogy csak tanítómestereknél lehet beváltani - de bevallom a házi-szabály még sokkal élvezetesebbé tette a könyvet!), de azért nem voltak rosszak, sőt, néhány tényleg kiváló lett (l. fent).
Ne feledjük az olyan nüanszokat sem, mint mikor a Kriptaszökevény végén lévő nagyon erős varázslóval küzdve hirtelen kidobtam hogy Halálvarázslatot küld rám és nem dobtam mentőt (azért volt ám hogy szabályosan játszottunk!). Már épp dobtam volna a sarokba a könyvet, mikor rájöttem: a karakterem HALOTT! A bevezetőben meghalt! Nem lehet így megölni :D
Ám ahogy elszakadtak a kiadó rendes regényeitől (cherubion-ciklus, káosz-ciklus stb.), úgy hígult a termés. A fejezetpontok minden alkalommal rövidebbek lettek, a hangulat ezzel párhuzamosan eltűnt, és maradt az egyszerű "útjelzőtáblák alapján végigjárok egy üres labirintust" kiüresedettség.
Az utolsó ami még minimálisan belengette hogy lehetett volna valami, a Lélektükör volt, de hát azsem volt már több magánál az érzésnél, hogy ha rászánták volna az energiát, AKKOR...
----------
De persze ez csak egy sorozat volt, akadt mellette számtalan, kinek mi tetszik alapon.
Ott volt a Sárkány Háborúja a fantasy világon is átsütő rendszerváltozás előtt életérzéssel, a két Angus Dever könyv a matricáival (amiből csak az első volt jó, de az legalább kiváló), Sherlock Holmes, Western - sőt, még egy lapozgatós lányregény is befigyelt Nora Roberts mintájára!
Volt pár megkezdett sorozat (Joe Dever, Vitenámis tombolás, mittomén), még Nintendo-kiadványok is Super Marioval vagy nemis tudom (szerintem pont annyira rettenetesek voltak mint a prózába váltott Tini Ninja kiadványok, de hagyjuk) - ami a függetlenektől viszont legjobban ütött, az Gordon Fletcher Kaland Játék Paródiája volt amiben Oroszlánszagú Richard kedvéért kellet összesen két küldetést teljesítenünk hiper-mega-robo-fúziós orkok és hasonlók ellen. Annyira jók, hogy remélem vanvalahol online változat, mert vintage-kiadvány!
-----------
A legnagyobb mind közül persze a "Kaland Játék Kockázat" volt/van, eredeti nevén Fighting Fantasy, ami legutóbb 2012-ben adott ki játékkönyvet, és 2014-ben nem-játékkönyv kiadványt (You are the Hero címmel Jonathan Greentől).
Na ezekről fogok még írni a következő napokban.
Sok országban sok rendszert és még több világot kidolgoztak hozzájuk, mindenek lényege az egyszerűség volt a formátum miatt is - de főleg mert mindig is átvezetőnek, illetve ínséges időkben szerepjáték-pótléknak szánták őket, így megvan a létjogosultságuk, és hát királyok mint Tom és Jerry!
Kis hazánkban(? hazánk még?) a Harcos Képzeletet nyomta a Cherubion-kiadó amíg még volt értelme a könyvnyomtatásnak. Ha ezekről tennénk egy áttekintést valaha, azt kéne mondanunk az első könyvecskéket valódi regényírók írták még, szinte valódi regények voltak saját ötlettel és rendes kidolgozottsággal.
A Nagy Féregfutam, A Fenevad Nyomában, vagy a Shiwo a Holtak Ura mára klasszikus hardcore fantasyk.
Persze megvolt a maguk rákfenéje, például a Féregfutam karakterét nem lehetett átvinni az Árnyékvilágba, a Cherubion Hősében a végső csata előtt egy möbius-hurokkal végtelenre lehetett pumpálni az összes tulajdonságunkat, A Fenevad Nyomában-ban pedig a szabály a hőspontokról nem volt egyértelmű (és az első csata túl kemény volt, így rentgetegen költöttek el 1 hőspontot 1 tulajdonságpontért, nem tudván hogy csak tanítómestereknél lehet beváltani - de bevallom a házi-szabály még sokkal élvezetesebbé tette a könyvet!), de azért nem voltak rosszak, sőt, néhány tényleg kiváló lett (l. fent).
Ne feledjük az olyan nüanszokat sem, mint mikor a Kriptaszökevény végén lévő nagyon erős varázslóval küzdve hirtelen kidobtam hogy Halálvarázslatot küld rám és nem dobtam mentőt (azért volt ám hogy szabályosan játszottunk!). Már épp dobtam volna a sarokba a könyvet, mikor rájöttem: a karakterem HALOTT! A bevezetőben meghalt! Nem lehet így megölni :D
Ám ahogy elszakadtak a kiadó rendes regényeitől (cherubion-ciklus, káosz-ciklus stb.), úgy hígult a termés. A fejezetpontok minden alkalommal rövidebbek lettek, a hangulat ezzel párhuzamosan eltűnt, és maradt az egyszerű "útjelzőtáblák alapján végigjárok egy üres labirintust" kiüresedettség.
Az utolsó ami még minimálisan belengette hogy lehetett volna valami, a Lélektükör volt, de hát azsem volt már több magánál az érzésnél, hogy ha rászánták volna az energiát, AKKOR...
----------
De persze ez csak egy sorozat volt, akadt mellette számtalan, kinek mi tetszik alapon.
Ott volt a Sárkány Háborúja a fantasy világon is átsütő rendszerváltozás előtt életérzéssel, a két Angus Dever könyv a matricáival (amiből csak az első volt jó, de az legalább kiváló), Sherlock Holmes, Western - sőt, még egy lapozgatós lányregény is befigyelt Nora Roberts mintájára!
Volt pár megkezdett sorozat (Joe Dever, Vitenámis tombolás, mittomén), még Nintendo-kiadványok is Super Marioval vagy nemis tudom (szerintem pont annyira rettenetesek voltak mint a prózába váltott Tini Ninja kiadványok, de hagyjuk) - ami a függetlenektől viszont legjobban ütött, az Gordon Fletcher Kaland Játék Paródiája volt amiben Oroszlánszagú Richard kedvéért kellet összesen két küldetést teljesítenünk hiper-mega-robo-fúziós orkok és hasonlók ellen. Annyira jók, hogy remélem vanvalahol online változat, mert vintage-kiadvány!
-----------
A legnagyobb mind közül persze a "Kaland Játék Kockázat" volt/van, eredeti nevén Fighting Fantasy, ami legutóbb 2012-ben adott ki játékkönyvet, és 2014-ben nem-játékkönyv kiadványt (You are the Hero címmel Jonathan Greentől).
Na ezekről fogok még írni a következő napokban.
Comments
Post a Comment