Lapozgatós könyv franchise-ok 1. - Kaland Játék Kockázat/Fighting Fantasy

Mi mással is kezdhetném, mint ami befuttatta - ide legalábbis biztosan - az egész játékkönyvipart.

És te, hogy én mennyire meggyűlöltem mára.

Hogy tucatfantasy, hogy az írás minősége közepes, hogy gyakorlatilag minden könyvhöz van hibajegyzék, azt még úgy-ahogy megbocsátanám.

De az állandó újranyomásokat, különösen a Tűzhegy Varázslója SÚLYKOLÁSÁT már nagyon nehéz.

És hát lássuk be, a széria arra épült, hogy EGYSZER elolvasod, aztán dobhatod is ki, vegyél újat, köszönjük szépen a pénzed. Szándék nem volt a fejlődésre, hacsak azt nem vesszük, mikor egyre teljesíthetetlenebbek lettek a könyvek, mert tizenhárom aranygyűrűt, három kódot, két óramutatót, meg az apád faszát is össze kellett szedni, miközben az ajtók felén ha benyitsz INSTANT HALÁL.

De csak nézzük meg a Tűzhegyet. Merthogy a kurva anyád, ha ennyiszer próbálod megetetni velem, akkor egyszer csak megnézem, hogy dögöljél már meg a gecibe. És amit találok az nem jó. Mert ha baléra mész, megdöglesz. Ha egyenesen mész, találsz egy tuti cuccot - AZTÁN MEGDÖGLESZ. Csak jobbra menve lehet nyerni, de akkor nem kapod meg a tuti cuccot. És ezt 60-80-100 köteten át.

Ez a franchise semmi más, mint a rejtvényfüzetek "találd meg a kiutat" mini labirintusfeladványainak feltupírozott, agyongiccselt változata.

Oh, persze, vannak jobban sikerült példányok, mint a Shamutanti Dombok, a Hóboszorkány Barlangjai. Vagy a nálunk ki nem adott Crimson Tide. És hogy legalább egy scifit is ememlítsünk, mert abból szinte csak szar volt ebben a sorozatban, ne feledkezzünk el a robot Kommandóról.

De a kevés jó nem menti az összképet. Ideje elszakadni ezektől.