Dragon Ball - Ifjú Sátán Saga
Az Ifjú Sátán Saga tulajdonképpen egy újabb Harcművészeti Torna felkészüléssel és meccsekkel. De mégis több, mert a világmegmentés áll az előtérben, nem egy sima szabályozott küzdelemsorozatról van szó.
Szintén mélységet ad Ifjú Sátánnak azzal hogy ide nevezteti, hiszen így saját élete veszélyeztetése nélkül próbálhat világuralomra törni, mondván ha nem elég erős majd elmegy és edz még egy kicsit.
A végső küzdelem amúgy az alapsorozat leghosszabb küzdelme, 6 részen keresztül tart. Ez annyira nem nagy ugrás, a 2. Torna Goku vs Tensin Han összecsapása is eltartott 5 részen keresztül, de azért számít, és kicsit sem laposodik el. Érdemes nézni, nincs az hogy nyugodtan ugorj át részeket.
Lévén az utolsó nagy Saga az eredeti évadokból, számos karaktert és technikát visszahoznak (párat Goku is használ közüllük), így egyfelől nosztalgiát prezentál elkerülve flashbackezést, valamint megmutatja mennyit fejlődtek a főszereplők.
Btw, itt ér véget a "lila ninja saga" ami igazából nem saga, ráadásul két karakterről van szó. Muraszaki Ninja és Tao Pai Pai (a végső kiborg-formájával együtt) nálam mégis összeolvadt némileg, és örülök hogy kedvem szerint előkaphatom kifejezetten azokat a részeket ahol ők szerepelnek, és egy afféle mini-történetként újranézhetem.
A 132. rész az egyetlen igazi független kaland, és szerintem nagyot üt, ahogy Ifjú Sátán bizonyítottan nagyobb ereje is Szívetelen Sátánénál. Ugyanis míg utóbbi "csak" atombombát tudott, addig előbbi már hidrogénbombát hajigál:
Ez egyébként az első saga ahol alakváltást vezetnekbe, még ha ez nem is olyan szigorúan az mint később. Ifjú Sátán ugyanis az alábbi "transzformációkon" megy keresztül:
- teljes erejében normál méretű, de alapvetően a levegőben jár
- mikor a repülést már nem tudja oda sem figyelve fenntartani a földre száll és megnő
- a nagyságát aztán tovább fokozza
- végül eléri a normál méretet és erőszintet, ahol már "normál" összecsapás történhet, nem valami isteni rangú szörnnyel száll szembe a hős (Goku).
Érdekesség hogy a történet ezzel még nem ér véget, hagytak egy epilógust a végére elvarrni bizonyos szálat/szálakat, és belengetni hogy nem csak Sátán visszatérésére lehet várni.
Ami viszont igazán elismerésre méltó, hogy az alkotók még mindig elő tudnak jönni új harci stílusokkal. Ennek legmélyebb titka egyébként az, hogy valóban létező stílusokat, technikákat, illetve harcművészettel kapcsolatos mitikus edzéstechnikákat szerepeltetnek, nem kell saját kútfőből dolgozniuk, ami jelentősen leegyszerüsíti a dolgukat. Meg aztán a klisék azért lesznek klisék, mert működnek, ugyebár.
Szintén mélységet ad Ifjú Sátánnak azzal hogy ide nevezteti, hiszen így saját élete veszélyeztetése nélkül próbálhat világuralomra törni, mondván ha nem elég erős majd elmegy és edz még egy kicsit.
A végső küzdelem amúgy az alapsorozat leghosszabb küzdelme, 6 részen keresztül tart. Ez annyira nem nagy ugrás, a 2. Torna Goku vs Tensin Han összecsapása is eltartott 5 részen keresztül, de azért számít, és kicsit sem laposodik el. Érdemes nézni, nincs az hogy nyugodtan ugorj át részeket.
Lévén az utolsó nagy Saga az eredeti évadokból, számos karaktert és technikát visszahoznak (párat Goku is használ közüllük), így egyfelől nosztalgiát prezentál elkerülve flashbackezést, valamint megmutatja mennyit fejlődtek a főszereplők.
Btw, itt ér véget a "lila ninja saga" ami igazából nem saga, ráadásul két karakterről van szó. Muraszaki Ninja és Tao Pai Pai (a végső kiborg-formájával együtt) nálam mégis összeolvadt némileg, és örülök hogy kedvem szerint előkaphatom kifejezetten azokat a részeket ahol ők szerepelnek, és egy afféle mini-történetként újranézhetem.
A 132. rész az egyetlen igazi független kaland, és szerintem nagyot üt, ahogy Ifjú Sátán bizonyítottan nagyobb ereje is Szívetelen Sátánénál. Ugyanis míg utóbbi "csak" atombombát tudott, addig előbbi már hidrogénbombát hajigál:
Ez egyébként az első saga ahol alakváltást vezetnekbe, még ha ez nem is olyan szigorúan az mint később. Ifjú Sátán ugyanis az alábbi "transzformációkon" megy keresztül:
- teljes erejében normál méretű, de alapvetően a levegőben jár
- mikor a repülést már nem tudja oda sem figyelve fenntartani a földre száll és megnő
- a nagyságát aztán tovább fokozza
- végül eléri a normál méretet és erőszintet, ahol már "normál" összecsapás történhet, nem valami isteni rangú szörnnyel száll szembe a hős (Goku).
Érdekesség hogy a történet ezzel még nem ér véget, hagytak egy epilógust a végére elvarrni bizonyos szálat/szálakat, és belengetni hogy nem csak Sátán visszatérésére lehet várni.
Ami viszont igazán elismerésre méltó, hogy az alkotók még mindig elő tudnak jönni új harci stílusokkal. Ennek legmélyebb titka egyébként az, hogy valóban létező stílusokat, technikákat, illetve harcművészettel kapcsolatos mitikus edzéstechnikákat szerepeltetnek, nem kell saját kútfőből dolgozniuk, ami jelentősen leegyszerüsíti a dolgukat. Meg aztán a klisék azért lesznek klisék, mert működnek, ugyebár.
Comments
Post a Comment