Lapozgatós könyv franchise-ok 16. - M.A.G.U.S. kalandor krónikák (3 kötet)

 Szóval létezett valaha egy magyar AD&D-koppintás, ami elégerősen a Glass Cannon Buildet tolta.

 

 No mindegy, a lényeg, hogy Cherubion, Delta Vision, magyar fantasy kiadók, felvásárlás, összeolvadás, miegymás, lényegében ezeket a könyveket is azok követték el akik a Harcos Képzeletet.

Olyan is lett.

A borítón a formázás sem sikerült ugyanolyanra, és mivel éppen ekkor történt a könyvpiac összeomlása (az Alexanrda kiadó becsukhatta a boltjait), az eredeti tervekből se lett semmi.

Pedig voltak tervek nem is kevés. Minden MÁGUS-kaszt saját al-ciklust kapott volna, azaz ugyanazzal az X-kasztú karakterrel lehetett volna végigtolni 1-es szinttől 5-ösig.

 

Ehelyett már az első három kötetnél az első könyvét két kasztnak összevonták, és hát a belbecs is a HK-színvonalát hozta, azaz helyenként értelmetlen lett, és leginkább teljesen játszhatatlan. Azért olvass tovább, mert nem minden  volt itt olyan rossz.

Szóval először is a rendszer. Lett volna itt "morál", értsd ha nagyon bibis leszel, menekülsz. Ellenfelek hasonlóképp. Meg fix elosztható pontok. Meg mentális képességek - értsd varázserő. Meg fegyveres harc persze.

Az asztrál-pontok (értsd morál, aka. menekülési kényszer) messze túlvállalás volt a megúszos branchtól. A legegyszerűbb ha elfeledkezel róla hogy az ötlet valaha is létezett.

Aztán lássuk mi volt a fő gond az egyes könyvekkel.

A Viharfaló Titka annyira játszhatatlan szemét, hogy a kiadó felajnálja bárkinek az ár visszatérítését. Komolyan.

A gond, hogy van egy végső csata, a kaland közben van pár tárgy amit össze lehet szedni és fontos szerepe lenne a végső összecsapásban - de a tárgyakhoz nem adtak értékeket. Így azon kívül hogy szokásos kulcstárgyként működnek (ha megvan a kulcs, beléphetsz az ajtón) semmi hasznuk, úgy meg a végső csata nem megnyerhető.

A Kígyófészekkel meg az a gond hogy dögunalmas, eseménytelen kódorgás. Kinek van kedve ahhioz.

A Kincses térkép... A Kincses térkép meglepően jó. A játékmechanikák működnek (az asztrál kivételével), és a könvv egész izgalmas, az írónak is volt némi stílusa. EZ lett volna az az alapszínvonal, amire lehetett volna építkezni.

Hát, ez volt a Kalandorkrónikák.