Lovecraft

Az őrület hegyei

"A Földön őssejttel kezdődő ismert fejlődés előtt létezett szerves élet ciklusa vagy ciklusai. Ezermillió éve jelent meg és differenciálódott, mikor fiatal bolygó lakhatatlan volt bármely életforma vagy átlagos protoplazma-képződmény számára."

"Ők voltak a nagy „Öregek”, kik a csillagokból szivárogtak alá, mikor még ifjú volt a Föld; kiknek anyagát idegen fejlődés mintázta, hatalmukhoz foghatót pedig sohasem látott bolygónk."

"Úgy látszik, hatalmas, hártyás szárnyaik segítségével át tudtak kelni a csillagközi űrön"

"Sokáig a tengerben éltek, ahol fantasztikus városokat építettek, és ismeretlen energiatörvényeken alapuló bonyolult fegyverek segítségével vívtak szörnyű csatákat névtelen ellenségekkel."

"Először a tenger alatt hozták létre a földi életet, kezdetben táplálékul, később egyéb célokra, kipróbált módszerük szerint abból, ami kéznél volt."

"Ugyanezt művelték más bolygókon, a szükséges táplálékon kívül többsejtű protoplazma-halmazokat is előállítva, melyek hipnotizált állapotban képesek voltak különböző ideiglenes szerveket sarjasztani maguknak, így eszményi rabszolgák voltak, kik a nehéz munkákat végezték a közösségnek. Abdul Alhazred kétségkívül e nyúlós tömegeket emlegeti „Shoggoth” néven a szörnyű Necronomiconban"

"a dermesztő pleisztocén elérkeztével közel egymillió éve – a földlakóknak különleges eljárásokhoz, többek között mesterséges fűtéshez kellett folyamodniuk, míg a gyilkos hideg végleg vissza nem szorította őket a tengerbe."

"Szárazföldi építkezéseknél általában egy ismeretlen, hatalmas pterodactylus-fajta emelte a magasba a tornyok irdatlan kőtömbjeit."

"A legenda szerint, amikor a történelem előtti időkben átrepülték az űrt, olyan kémiai anyagokat ittak magukba, hogy úgyszólván megvoltak evés és lélegzés nélkül, valamint függetleníteni tudták magukat a hőmérséklet változásaitól, ám a nagy hideg idejére elveszítették ezt a képességüket"

"Nemsokára aláereszkedett a kozmosz végtelenségéből egy másik faj – valószínűleg ezek a szárazföldi fejlábúak voltak Cthulhu emberelőtti, legendás ivadékai –, és pusztító háborút robbantott ki, átmenetileg az utolsó szálig visszaszorítva az Öregeket a tengerbe, ami katasztrofális csapást mért a gyarapodó szárazföldi telepekre. Később békét kötöttek, az új földekét átengedték Cthulhu fajzatának, miközben az Öregek megtartották a tengert és a régebbi szárazulatokat."

"Aztán hirtelen megsüllyedt megint az óceániai térség, és vitte magával R’lyeh szörnyűséges sziklavárosát s mind a fejlábúakat, s az egész Föld újból az Öregeket uralta, kik csak egytől féltek, de azt nem szerették emlegetni."

"Az idők folyamán, mint a faragványok szomorúan beismerték, elveszett a szervetlen anyagból teremtett új élet művészete, így az Öregeknek be kellett érniük a létező formák gyúrogatásával. Szárazon a hatalmas hüllők igen jól idomíthatóaknak bizonyultak, addigra azonban óriási problémává fajultak az osztódással szaporodó tengeri Shoggothok, amelyek tejesen váratlanul veszedelmesen intelligensekké fejlődtek. ... Különösen kezelhetetlenek lettek a perm kor közepe táján, úgy százötvenmillió évvel ezelőtt, amikor a tengeri Öregeknek szabályszerű háborúban kellett letörniük felkelésüket."

 "Az Öregeknek a jura korban megint ellenségeik támadtak az űrből érkezett új megszállók, ezúttal félig gomba-, félig rákszerű teremtmények személyében, kik kétségkívül azonosak lehettek észak hegyeinek súgva emlegetett regés alakjaival, a Himalájában pedig Mi-Go, vagy Fertelmes Havasi Ember néven maradt fent emlékezetük. Hogy őket leverjék, az Öregek földre szálltuk óta első ízben próbáltak meg visszaröppenni a bolygóközi éterbe, ám minden hagyományos előkészület ellenére sem voltak képesek elhagyni többé a földi légkört. Örökre elfelejtették, bármi lett légyen is az, a csillagközi utazás ősi titkát. Elkezdődött a vén faj fokozatos visszahúzódása eredeti délsarki lakóhelyére."

"Mint a faragott csataképekből megállapíthattuk, Cthulhu és Mi-Go fajzatainak anyaga jelentősen különbözött az Öregekétől. Olyan átalakulásokra és újraépülésekre voltak képesek, amelyekre ellenfeleik nem, és úgy rémlik, a kozmikus tér még távolabbi zugaiból érkeztek ide. Rendhagyó szívósságuk és tulajdonságaik ellenére az Öregek szigorúan anyagi természetű lények voltak, kik csakis az ismert téridő-keretekből jöhettek, míg a többi lény származási helyét elakadó lélegzettel találgathatjuk csak."

"Úgy tűnik, a körülöttünk ásító halott megalopolis volt a faj utolsó gócpontja – a krétakor hajnalán építették"

 

Pickman modellje

"Az elcserélt gyermek – ugye, ismeri a régi mítoszt arról, hogy a kísértetek ott hagyják a saját porontyukat a bölcsőben cserébe az emberi csecsemőért, akit ellopnak? Pickman azt festette le, mi történik az ellopott csemetékkel, hogyan nőnek föl"

 

 A Névtelen Város

 krokodil-emberek

Igazából az egész írás egy nagyon egyszerű változata az Őrület Hegyeinek: kutató odamegy a halott városhoz, tekereg benne, végigböngészi a falakon a domborműveket, majd szembetalálja magát egy ősi faj elkorcsosult maradványaival.

A gonosz lelkész

 "A fénye nem fehér volt, hanem ibolyaszínű, és inkább holmi radioaktív sugárzásnak látszott, mintsem igazi fénynek."

" habár ugyanakkor a jövevény és az őt követő többi jövevény is életnagyságban és testközelben bukkant föl, mintha egyszerre lettek volna közel és távol, valami természetellenes geometria törvényeihez alkalmazkodva."

 

Arthur Jermyn

"Ez az öreg megerősített minden történetet, ami addig Jermyn fülébe jutott, s megtoldotta őket saját mondandójával a kővárosról és a fehér majmokról, ahogyan azt neki mesélték."

 

Ibid

A cím egyértelműen egy szóvicc. A szövegben egy személy neve, de latinul a "lásd ugyanott" hivatkozásmegjelölés.

Ez egyáltalán nem tartozik a Mítoszhoz, nem is fikciós mű, hanem paródia.

A kis üvegpalack

Arthur Gordon Pym fanfic.

 

The mysterious ship

Ezt magyarul nem adták ki még. Nem is igazán novella, inkább egy vázlat egy novellához - vagy novella egy nyolcéves tollából házifeladatnak.

Nagyon gyenge AGP-fanfic.

The Mystery of the Grave-yard

Újabb magyarul kiadatlan "csoda".

 

Vén bogaras

Az életműnek megint egy olyan része, aminek semmi, de semmi köze a Mítoszhoz.

Dr. Samuel Johnson emlékezete

Elvileg pródia, de nem látom mit parodizál. Inkább pillanatkép egy férfiklubból. Pedig indításkor még bedobott egy rejtélyt, hogy címszereplő 200+ éves. De nem kezd vele semmit.

 

A rejtett barlang, avagy John Lee kalandja

Hát itt meg mi a fasz történt, állunk fel. Az teljesen egyértelmű hogy ezt nagyon fiatalon írta, mert gyerek-logikával működik.

Nem része a Mítosznak.

 

Édes Krudélia

HPL egyik olyan szörnyű való-világ-reakciós írása. Nélkülözi a mélyebb tartalmat, vagy általában HPL stílusát. Nem feltétlen rossz, csak nem érdekel. Plusz nem is egy novella, hanem egy színdarab egy novella keretein belül, a keret alatt azt az egy sort értve ahol "az író" meg van nevezve.

 

A ház, melyet mindenki elkerül

Van ebben minden: őrült szerkezetek, családot kísértő átok, esher-tér, az Nagy Kép Összerakás mint a Cthulhu Hívásában, sőt, még pár furcsán növő zöldség is akad - de semmiből nincs elég, és a megoldás, ez a szellem-gomba-vámpír se elég határozott hogy legalább egy Leszármazott cimkét gondolkodás nélkül rásüssünk.

Szintén szenved az írás a Houdininek írt novella befejezésétől, aminek a csattanója az "és ez még csak a feje!" vicc poénja: "hogy maró tartalmukat egymás után a mély csontkamrába zúdítsam, egyenesen a vérfagyasztó szörnyűségre, melynek gigászi könyökét láttam magam előtt."

 

A megnevezhetetlen

 Ez egy furcsa történet. Egyfelől egyik HPL-szörnnyel sem dolgozik, viszont ez legalább egyfajta kísértet, bár gyanúsan hasonlít A ház, melyet mindenki elkerül ártányára. Ami miatt mégsem szokás kidobni, hogy az egyik karaktert a kettő szereplőből Carternek hívják, és bár nem tudjuk meg az utónevét (angolban - első nevét/first name), de "miért ne lehetne Randolph". Ennek a lehetőségnek persze érdekes utánanézni azzal hogy kiszedjük az összes karakternevet, és megnézzük milyen gyakran fordul elő azonosság a vezetéknevekben. Illetve érdekelne mikortól jött elő ez a közmegegyezés: esetleg a filmek miatt?

Randolph Carter vallomása

Későbbi olvasásból illesztem ide, mert nem csak a "Carter" azonos benne (aki az Álom-vonulat alap-karaktere lesz), hanem mert A Megnevezhetetlen és ez gyakorlatilag teljesen ugyanaz a novella, egymás variációi. Gondolom felületes olvasónak számíthatnak a különbségek (ők majd kiválasztanak egyet és a másikkal nem foglalkoznak), de aki eredetiséget keres, annak a fejében ezek összemosódnak. És bizony ez nem először fordul elő (bár itt a legnyilvánvalóbb), ami árt Lovecraft ismertségének, különösen ha rendszerezés nélkül tosszák az olvasó elé. Ezért szerettem a Lazi Könyvkiadó válogatásait - tematikusan, de legalábbis hangulatilag, minőségileg összeválogatott kiadványokkal jöttek elő, így még a gyengébb írások (őrült tudósok, ilyesmik - konkrétan Az Árnyak Borzalma kiadvány) is olvastatták magukat. Másik pozitívum náluk, hogy nem Lovecraft-puristák voltak a kiadásban, hanem kiadták Augustus Derleth lovecraft-munkásságát, és pár másik írót is, akik hasonlókat alkottak mint HPL, gyakran egyenest a Mítoszba írtak.

PS: érdekes megoldás, hogy a Narrátos-szereplő neve a novellában nem, csak a címben jut tudomásunkra.

 

A sír

A novella jelentősen hasonlít A Gonosz Lelkész-re, de itt a jelenlét nem gonosz, sőt, az se biztos hogy van. Eléggé A Ragyogás-wibe. A hangulat, és az egész szitu pedig inkább álomszerű, és a történetmesélés ennek megfelelően lágyan gördülékeny.

The Very Old Folk

Technikailag ki van adva magyarul, a gyakorlatban nem tudni ez mennyire konyhafordítás,  mert ugye a magánkiadás az magánkiadás.

A sztori amúgy, hogy vmi csóka azt álmodja (nyilván előző élet), hogy valami római légióval vonul Hispániában a helyiek ellen, akik lesz-ami-lesz meg akarják tartani a "sabbathot", szóval ilyen boszorknyszombatot, mint Witheley a Dunwich Horrorban.

Kicsit hosszú a bevezető, de hát ez Lovecraft, és tetszik hogy ezúttal egyáltalán nem látjuk a szörnyeket, hanem a légió fáklyái sorban kialszanak. Egyedi HPL-től.

A leszármazott

Nos, ez is foglalkozik holmi római légiókkal mint eredet, de ez a III., a TVOF pedig a XII. légió, szóval ennyit erről. Perdig sokat segített volna ezen, ami csak egy töredék, sose fejezte be, egyáltalán a lényegig se jutott el vele HPL.

"és egyszer elment Arábia sivatagába, hogy felkeresse egy homályos beszámoló Névtelen Városát, melyet ember még nem látott"

 

Szín az űrből

Az egyetlen nyamvadt utaláson kívül az Őrület Hegyeiben-en kívül nem kapunk semmit mi is ez a dolog.

"a halovány és megmagyarázhatatlan ragyogás ezernyi apró gömböcskéjét látták lüktetni, egyet-egyet minden hajtás végén. Olyan volt ez, mint Szent Elmo tüze vagy azok a lángok, melyek a pünkösdi apostolszobrok fejét övezik. Természetellenes fényjáték volt ez, olyan, mintha tetemek táplálta fénybogarak sűrű raja járt volna pokoli sarabande-ot holmi elátkozott ingovány felett; színe megegyezett azzal, melyet Ammi felismert és rettegett."

 

Cthulhu hívása

"sötét legendák járták egy titkos tóról, amelyben egy hatalmas, formátlan, fakó, tintahalszerű valami éli életét a halandó szemek elől rejtezve; a telepesek azt rebesgették, hogy éjfélkor denevérszárnyú ördögök rajzanak elő a földmélyi barlangokból, és imádkoznak hozzá."

"Egy napon, ha a csillagok állása kedvező lesz"

"Ma már nincs olyan pap, aki képes lenne elolvasni az írásjeleket"

"Az ember nincs egyedül a Földön az általa ismert dolgok között; az árnyékból néha különös formák bukkannak elő, hogy próbára tegyék a kishitűeket. ... Valamennyien makacsul tagadták, hogy részt vettek volna a rituális gyilkosságokban, s azt állították, hogy ezeket a FEKETESZÁRNYÚAK követték el, akik az elátkozott erdők mélyéről keresték fel őket gyülekezőhelyükön."

"de testük anyaga más. Ha a csillagok állása kedvező, világról világra tudnak járni az űrben; ha azonban kedvezőtlen, akkor nem képesek élni. Ám jóllehet ilyenkor nincsenek életben, valójában nem is halnak meg."

"A régi időkben a rejtőző ÖREGEK beszéltek álmaikban a kiválasztottakhoz, de aztán történt valami. R’lyeh hatalmas kővárosát monolitjaival és sziklasírjaival együtt elnyelte a tenger; és a titkokkal terhes mély vizek, amiken még a gondolat sem hatol át, elvágták ŐKET a híveiktől."

"az álmában látott városok geometriája abnormális volt, nem euklidészi, s olyan arányokhoz és dimenziókhoz igazodott, amelyek förtelmes módon elütöttek a számunkra ismertektől."

 "ciklopikus", "monolitok", "zöld iszap"

A kutya

Ebben a novellában van egy misztikus mütyűr, ami igen haosnlít a Cthulhu-ábrázolásra - de nem az. Amíg az sárkány-ember-polip csápos fejjel, ennek a feje kutya-szerű. És különösen nélkülözi a csápokat. Ellenben itt egy érdekesség:

"még épp idejében ahhoz, hogy meghalljam a szárnyak surrogását, és meglássak egy bizonytalan fekete valamit a felkelő holdkorongra kirajzolódni."

Azt mondanám, ez egyfajta proto-Cthulhu hívása tehát.

"az évszázados koporsóban összekuporodva óriási, inas, alvó denevérek egymás mellett szorongó, lidércnyomásos seregével körülvéve, ott feküdt az a csontvázlény, akit a barátommal kiraboltunk, nem tisztán és békésen, ahogyan mi láttuk, hanem alvadt vérrel, meg idegen hús- és hajfoszlányokkal borítva; foszforeszkáló szeme rám tekintett ... És amint vigyorgó pofájából mély, keserű ugatás zendült fel, akár egy roppant kutyáé"

Erős a kísértés hogy azt mondjam, ez nem mítosz, de kellően hangulatos hogy ne mondjam azt hogy ne olvassuk el. 

A templom

"A kabátzsebében megtaláltak egy apró elefántcsontszobrot, amely egy fiatal férfi babérkoszorúval koronázott fejét ábrázolta."

"A sziklatemplom domborművein az a sugárzó isten... Az elefántcsont szobrocska is őt ábrázolta" - azaz ez is olyan mintha a Cthulhu hívása... Mintha Rlyeht találték volna meg, ezúttal a  víz alatt - én szívesen teszek úgy mintha tényleg így lett volna.

 

Herbert West, az újáélesztő

Ez egy sima őrült tudós történet, de ugye minél hosszabbra sikerült egy-egy HPL-írás, annál inkább lett minőségi.

"A hüllőszövet az emberénél alkalmasabb volt a szervek nélküli töredékek életének fenntartására, ami barátom jelenlegi tevékenységének középpontját képezte. A laboratórium egyik sötét szögletében nagy födeles kád állt egy keltetőlámpa fölött, tele a hüllőből származó sejtanyaggal, ami szakadatlan osztódással növekedett ocsmányul püffedezve."

Illetve ez a pár mondat is érdemes lehet az idézésre:

" hajnali órákban néma férfiak csoportja lépett a birtokra, vezetőjük fölkeltette az ügyeleteseket. Fenyegetően harcias alak volt, akinek ajkai beszéd közben nem mozogtak, és hangja mintegy hasbeszélői kapcsolatban látszott lenni a magával hurcolt hatalmas, fekete dobozzal." - gyanúsan olyannak hangzik, mint a mi-gok tevékenysége.

 

Ő

Na ezt a címet élmény keresni ha a nem egy antológiából húzod elő.

a legérdekesebb ebben a rasszizmus kérdése. És HPL valószínűleg az életben nem volt a legkellemesebb fickó. De a műveiben? Milyennek látta, kívánta láttatni magát? Itt pl. a Narrátor egyértelműen rasszista, az amit egy "HPL rasszista volt" beszólás után várnál, olvasd: "ott, ahol a holdfény szépséget és régi varázst ígért; és a csatornaszerű utcákon áramló emberek zömök, barna bőrű idegenek voltak, kemény arcvonásokkal és apró szemmel, alattomos idegenek, álmok nélkül, akiknek semmi közük az őket körülvevő helyhez, semmi közük a régiek kék szemű embereihez, akiknek a szívéhez oly közel álltak a szép zöld örvények és a fehér, New England-i falusi templomtornyok.".

De. Az írás gonoszáról ezt a leírást adja: "Miközben beszélt, megpillantottam az arcát egy magányos padlásablak sárga sugarában. Nemes, szinte szép, idősebb arc volt, amely a korhoz és a helyhez képest szokatlanul előkelő származás és finomság jeleit viselte. Valami mégis legalább annyira zavart benne, mint amennyire a vonások tetszettek nekem – talán túl fehér volt, vagy túl szenvedélytelen, vagy túlságosan a helyhez nem illő"

 

Erich Zann muzsikája

Ez egy különleges darab. Összesen van 2 szereplő, és a történet úgy néz ki, hogy Szereplő#1 üldögél Szereplő#2 ajtaja előtt, és hallgatja hogy az hegedül. Végül Szereplő#2 beinvitálja Szereplő#1-et, és elkezdi leírni élettörténetét - hogy a végén valami kozmikus feketeség beszívja a alpokat, a zenészt, sőt, az egész utcát ahol az lakik.

A hangulat viszont zseniális, annak ellenére, vagy pont azért, mert semmit nem tudunk meg.

És ezért is voltam olyan már-már dühös mikor egy utánzó előállt Erika Zhann Elnémulásával, amiben ott a szörny, mindent tálcán kínálnak, hangulat gyakorlatilag semmi. Lélektelen folytatás pénzért, más hírnevére alapozva. Olyan, minta  Disney Star Wars, a Női Szellemírtók, mega  többi ilyen fröccösntött, lélektelen szemét.

Egy idézetre azért futja: "egyes zengzeteik e földön idegen hangulatot árasztottak, olykor pedig olyan szimfonikus hatást keltettek, melyet bajosan tulajdoníthattam egyetlen ember munkájának. Erich Zann nyilván kivételes géniusz lehetett?" - ilyenkor mint tudjuk, a válasz, hogy NEM. Hogy kik zenéltek még? Lesz majd nyom rá.

Az ünnep

"Aztán valami alaktalan dolgot pillantottam meg, amely púposan és idomtalanul kuporgott az árnyékban, a fénykör legszélén, s nyüszítő dallamokat csalt elő egy torz fuvolából"

"mikor szembesülnöm kellett ezzel az újfajta szörnyűséggel, mely nem volt sem erről, sem bármely más világról való, hanem csakis a csillagok között ásító, tébolyult űrből érkezhetett. A fekete földmélyi éjszakából, ebből a mérföldnyi hosszan tátongó Tartaroszból, amit nem fertőzött meg a hideg lángoszlop fényragálya, csak a lomha folyó olajos hullámai hömpölyögtek tova benne, egyszerre csak rémálomba illő korcslények szárnyaltak elő váratlanul"

"a hirtelen mozdulattól félrecsúszott a viaszmaszk az arcáról – illetve onnan, ahol az arcának kellett volna lennie."

 

"A féreg aki rág" utalás egy másik íróra.

Red Hook

Ez az írás egy anomália. Minden megvan benne hogy a Mítosz része legyen, és elég hosszú is. Bár kissé azért eseménytelen. És túlságosan realisztikus. Egészen a legvégéig, ahol a nyakunkba ömleszti a- judeokeresztény mitológiát.

Mert elég hosszú, nem kiváló írás, és a mitológia sem HPL eléggé ... átverve érezhetjük magunkat miatta. Kb. mint rajongója lenni a Kaland Játék Kockázat nagyobb címeinek, majd kézbe kapni a sorozat neve alatt kiadott Haláltalizmánt. Meglenne a maga közönsége - de nem ez alatt a brand alatt.

A Hold-láp

Nem ... igazán Mítosz. Egyfajta átmenetnek tűnik a római (oké, görög , a kettő együtt: klasszikus) kultúra iránti rajongása (l. azt a magyarul kiadatlan írást) és a Mítosz lehetőségei között. A "najádok" pedig A Sír-ral mutatnak kapcsolatot, míg a "vörös ragyogás a távolban" is volt már valahol, de most nem keresem meg.

A kívülálló

Szóval HPL írt egy olyan novellát is, amiben egy szörny a POV. A fickó lehet egy ghoul, de a sztori inkább egy variációnak tűnik a Megnevezhetetlenre.

Patkányok a falban

"arról is szóltak kellemetlen történetek, hogy e rítusok a Kübelé-kultuszban folytatódtak, melyet a rómaiak honosítottak meg. ... a Magna Materről, az Istenanyáról lévén szó, akinek sötét kultuszától hasztalan tiltották el a római polgárokat." - utalás Shub Nigguratra?

Oké na, a "disznópásztor" akkor nem azonos Az Ünnep fuvolásával. De koncepcióban talán volt közük egymáshoz.

A kép a házban

"Egyes teremtések majomnak látszanak, vagy félig majomnak, félig embernek," - a kongói kapcsolat tulajdonképpenm eglepő Arthur Jermyn sztorijával.

A főhős motivációja pedig A Kutyához hasonlóan a romlott dolgokhoz való vonzódás.

 De egyébként megint egy olyan sztori, amiben hiába várunk Cthulhu, Dagon, Nyarlathotep, Azatoth, Sub Nigurath, Yog-Sototh és a többiek feltűnésére :(

 

Onnan túlról

Ez alapvetően egy Őrült Tudós sztori, de amivel foglalkozik az már inkább az Álmok Világához tartozik.

Hypnos

Rendíkül sok a közös az Onnan Túlról-hoz, de amíg ott kütyükkel kutatják aazt a képlékeny, másik világot, itt kábítószerekkel. És bármindkét írásban ott a világ leigázására törő társ, itt az illető segítő szándékú (a Narrátor felé), míg ott Narrátor életére tör.

Az álom fala mögött

"Azt mondta, ennek érdekében az üresség szakadékait kell átrepülnie, keresztül kell égetnie mindent, ami az útjába áll."

 

Polaris

Ez is ilyen álom-cucc, egy fickóról, aki azt hiszi, ő ilyen jani, és igazából az álomvilág az igazi. Elég hasonló koncepció mint Az álom fala mögött paciense.

Tök jó ha sikerül ilyen láncokba botlanom, hála a magyar lovecraft páholynak, a legtöbbször a beazonosításban segíteni tudó tartalmi összefoglalóiknak a novelláknál, megalapozott találgatásokba tudok bocsátkozni mit érdemes következőnek olvasni.

Pláne hogy ugye nekem szét kellett válogatnom mi milyen kategóriába sorolható, meg ilyenek, és mivel így az egészen végig szándékozok menni, próbáltam minden kategóriából válogatni (azt megnézem meddig visz a lendület a nem-mítosz írásokban mielőtt váltok) hogy ne unjam be a projectet.

Celephais

"s egyszer éppen hogy csak megszabadult a leírhatatlan főpaptól, aki sárga selyemmaszkot viselt az arcán, és teljesen egyedül lakott a történelem előtti kolostorban Leng fennsíkjának hideg sivatagában."

Ebben az álom-írásban a főszereplő nem őrült, bár idővel kábítószert kezd szedni. Az egész témában az a különös, hogy tudtommal HPL nem volt függő, még csak nem is ivott.

Aztán Főszereplő a végén a keresett álom-hely királya lesz.

PS: Bár szerepel a novellában Innsmouth neve, de semmi nem szerepel benne amitől Innsmouth Innsmouth.

Iranon keresése

"Teloth gránitvárosába vándorolt az ifjú, a babérkoszorúval megkoronázott, sárga haja mirhától fénylett" - erről beugrik a Hypnos.

A cím NEM egy Iranon megkereséséről szól, legyen bár hely vagy személy, hanem egy Iranon nevű fickó keresgél benne. Mer'hogy ő herceg és valahogy elveszítette a városát. Olyan sok város van, hát ki ne keverné el néha a dolgokat, hát nem?

Ez a mű áll legközelebb egy fantasy-hoz. Annek is mondanám, ha más írások pár mitikus helyneve nem bukkanna rendre föl benne.

A novella olyan mintha Celephais tükörképe lenne. Olvasd ela  kettőt, és megérted.

A Fehér Hajó

Ebben a változatban a Főszereplő nem éri el a célt. Mind újabb és újabb csodák után vágyakozik, és ez a vesztüket okozza.

"Elutasítottuk Sona-Nyl gyönyörű Földjét s nem láthatjuk többé. Az istenek az emberek fölött állnak, és győztek."

A könyv

Befejezetlen novella, ami tulajdonképpn prózába való átültetésének tűnik a Fungi from Yuggoth c. HPL-versnek, szóval ha valaki bele akar nézni egy versbe tőle, ezt lehet próbálni. És ha Yuggoth gombái - akkor belekezdünk a mi-gokba.

"Ezen az éjszakán megnyitottam az utat az idő és a látomások kusza forgatagához." - ez gyanúsan a Zarándokút Kadathba trilógiába illik.

 

A végzet, amely elérte Sarnathot

Jó, hát nem bírtam már magammal, érdekel mi van ezzel. Mnar földjén Sarnath, amit elpusztítottak, és Ib...

Ib városát említette Az Őrület Hegyei, és A Névtelen Város.

Sarnath nevét említette A Névtelen Város és Iranon Keresése.

A lények vagy egy másik írótól lettek kölcsönvéve, vagy ha a "nagyon régen"-t vesszük, és halember természetük, lehetnek minimum ihletői Insmouthnak.

A dolog a küszöbön

Eh, akár folytathatom ezzel is. Először is a fő ... antagonista neve Edward Pickman Derby. Pickman, mint a szobrász, és pickman-alapítvány Az Őrület Hegyeiből. A POV-karakter vezetékneve pedig Upton, és a Narrátor itt művésznek készült - a művész teljes neve pedig pickman Modelljében "Richard Upton Pickrnan. Hol találkozhatott a két család fája?

A novella amúgy kombinációja Insmouthnak és az Átkozott Elszármazás témának, elég hosszú is, és rendkívüli hasonlóságot mutat Charles Dexter Ward Esetével, ami szintén ilyen hosszú, és ugyanúgy a testlopó varázsló témáját feszegeti, ugyanúgy különös jellemváltozás kiváltotta nyomozás folyik benne, és úgy általában egymás klónjának tűnik a két sztori.

Nem segít ezen a verzión az ütemezés sem, mert az 5-ből a 4. fejezet a terjedelem felét teszi ki. Az egy picit sok. És az egy dolog hogy említésre kerül Azatoth neve, de ez így igen sovány.

Plusz itt van a varázsolás kérdése. HPL varázslásrendszere ritualisztikus. A metódus kimódolt és precíz, mereven szertartásos, mert nála a mágia Másféle Tudomány, hangsúly a tudományon. Itt meg asszonypajtás letelepátiázza a férjét, ráadásul ehhez jelen sem köll lennie.

És bevallom, alig történik ebben valami. Kapunk egy rakás helynevet hogy ki hova mikor költözik, de különösebben nem csinálnak semmit azon túl hogy Asszonypajtás és Edward összeházasodnak, asszonypajtás meg időnként megtelepátiázza Edwardot, félbeszakítgatva Mr. Expozíciót. És az egyetlen dolog ami történik hogy egyszer benyögi hogy Azatot, soggoth, Sub-Nigurath, aztán bezárják egy elmegyógyintézetbe, mert autót vezetett vagy mi.

Charles Dexter Ward esete

Részemről odaraktam volna hogy "különös" esete, az sokkal eladhatóbb.

A Dolog A Küszöbönhöz annyira hasonló, hogy ez is egy elmegyógyintézetben való barát általi kivégzéssel ér véget XD

Ugyanúgy gonosz varázsló általi testrablós sztori.

Érdekes megjegyezni a Thillinghast-kapcsolatot az Onnan Túlról főgonosza miatt.

A salemi boszorkányüldözések ebben az írásban - ami ha jól nézem HPL leghosszabbja - is szerepelnek.

A legjobb ebben a változatban (l. A dolog a küszöbön), hogy itt történnek dolgok. Itt mindenki anyagot gyűjt, vegyszereket vásárol nevet változtat, múmiákat csempész... Zajlik az élet!

Ez a részlet pedig: "egy díszes kötetet leemelve, amely a Qanoon-é-lslam feltűnő címet viselte, kiderült róla, hogy valójában az őrült arab szerző, Abdul Alhazred betiltott Necronomiconjával azonos, amelyről néhány évvel korábban, amikor a Massachusetts-Bay tartományban lévő furcsa kis halászfaluban, Kingsportban leleplezték azokat az ismeretlen rítusokat, annyi szörnyűséges dolgot hallott suttogni." azt mondja, Az Ünnep kultuszát lelplezték és felszámolták!

Szimplán ötlet-szinten pedig itt ez a kapcsolat a Dunwich Horrorral: "a pawtuxeti tanyáról kiszűrődő titokzatos hangok és az ott folyó tevékenység körüli szóbeszéd is. Élelmiszer-fogyasztása és jószágutánpótlása továbbra is rendellenesen magas maradt"

Az is jót tesz az írásnak, hogy úgy a múltban történnek dolgok, mint a jelenben. HPL legtöbb írásában vagy a jelen ürügy egy múltbéli esemény jelenbe helyezésére, vagy a múlt puszta expozíciós háttér a jelenhez. Itt egyik probléma sem áll fenn.

A kisregény tulajdonképpen három részből áll: 1) az ős-mágus tevékenységének és bukásának leírása 2) Charles Dexter Ward beleártja magát a mágiába (miután megtalálta ősének jegyzeteit) 3) a család barátja próbál rájönni mi folyik itt. A keret pedig egy doktorok közötti értekezés arról, "mikortól sázmít őrültnek" CDW. Ez így elég fasza.

És kicsit a mitológiát is építi, mert bár abból sok nem szerepel ebben, de legalább van értelme. A Dolog a Küszöbön-ben bedobta ugyanis hogy "a soggothok verme", mintha a soggothokat lehetne irányítani, vagy pláne emberek gyártani tudnák őket, ami Az Őrület Hegyei fényében abszurd. Itt Yog-Sototh nevét dobja be, aki a Mindenség Kpauja, az Idő felelőse valahol, így halottidézésnél teljes mértékben van értelme az ő nevéhez folyamodni.

"Beszélt a prágai ember-szörnyeteggel" - Vámpírok Klánregények ;)

"Az egyik arról tudósított, hogy Prága legrégibb negyedében egy éjjel teljesen összeomlott egy ház, és az emberemlékezet óta ott lakó gonosz vénember, Josef Nada nyomtalanul eltűnt. A másik azt adta hírül, hogy a Rákostól keletre húzódó transsylvaniai hegyekben egy irtózatos erejű robbanás minden lakójával együtt eltörölte a föld színéről a hírhedt Ferenczy várát"

 

Árnyék Innsmouth fölött

Ez is elég hosszú novella, de jóval egyszerűbb min CDWe.

"Csak azokat hagynák meg, akik valamiféle régi jeleket tudnak mutatni nekik, merthogy ezeket a jeleket még az elveszett Nagy Öregek használták."

"Tudod, kölyök, mi emberek valami fura rokonságban lehetünk az ilyen vízi népséggel."

És felmerülnek a soggothok is megint - a mélységlakók a Nagy Öregek ügyködésének eredményei lennének, akárcsak a homo sapiens?

"annak az Eliza Orne-nak vagyok az unokája, aki" - Orne az egyik őrült varázsló volt a CDWe-ben.

 

Dagon

Ha keresni akarnám Arthur Gordon Pym hasonlatosságára a harmadik írást, ezt válogatnám be.

Esetleg még azt emelhetném ki, hogy talán ez az egyetlen novella, ahol a főszereplő szándékos és önkezű öngyilkosságot követ el.

Amit a Hold hoz

Miért írja mindenki kisbetűvel ezt a két tulajdonnevet: Nap és Hold?

A novella maga állítólag befejezetlen, és félúton helyezkedik el az álom-történetek és a mitológia lírikus novellák (NEM Mítosz-történetek) között. Szerintem sok közös van ez és a Dagon között, és egyáltalán nem befejezetlen.

 

A Szörnyű Öregember

Bevallom, nekem úgy derengett, a rablók mentek egy-egy palackba. De most ezt nem éreztem.

A különös, magas ház a ködben

"Mindig is ott állt Kingsport fölött és titkairól mindig suttogva járta a szó Kingsport kanyargós utcáin. A Szörnyű Öregember nagy nehezen kinyögött egy történetet, amit az apja mesélt neki arról, hogy egy éjjelen villám csapott föl abból a csúcsos födelű házból a magas ég felhőibe; Orne anyó pedig' - Asaszem Charles Dexter Ward esetében történt

"a házigazda elbátortalanodott, mikor a káosz első korszakáról beszélt, mielőtt az istenek vagy az Elsőszülöttek a világra jöttek volna, és amikor más istenek járták táncaikat Hatheg-Kla csúcsán, Ulthar kősivatagában, a Skai folyón túl."

"És akkor elfeledett harmóniák dallamára a szobába áramlott a mélyből a Föld letűnt nagyjainak összes álma és emléke. Arany lángnyelvek táncoltak dús fürtjeik körül, és Olney szédült, mikor hódolt neki. Ott volt Neptun, háromágú szigonyával, vidám tritónok és fantasztikus nereidák és egy delfin hátán, egy nagy, nyitott kagylóban lovagolt a víg és félelmetes ős Nodensz, a Nagy Káosz Ura."

Álmok a boszorkányházban

Itt végre előkerülnek a jól megszokott HPL-varázskönyvek: a Nekronomicon, az Unaussprechliche Kulten, Eibon Könyve - az utóbbi szerepelt a Pokol Hét Kapuja c. filmben.

"Beszélt a Fekete Emberről" - egyszer vagy kétszer előfordult a kifejezés, de nem gondoltam hogy külön entitásként kellene kezelnem.

A leírások az ... álom-utazások?ról különös módon hasonlítanak az Onnan Túlról leírására, de azokkal nem azonosak.

A ... novella legnagyobb problémája, hogy egyik híres lényt sem hozza be, meg sem próbálja, említés szintjén sem. Az kulcs lett volna a jó de felejthetőből a kiválósághoz. Persze a vége legalább könnyen eladható, így a nagyközönségre könnyen benyomást gyakorol, ami pénz. Én a helyében azonnal ki akartam volna adatni.

" amit a Necronomiconban olvasott az agy nélküli Azathothról, ki a Káosz közepén álló fekete trónjáról uralkodik minden terek és idők felett." - és kisebb mellékszerepet kap Nyarlathotep is.

Suttogás a sötétben

Na akkor végtelen idők után tényleg gyüjjenek azok a mi-gók!

"Rózsaszínűnek tűntek, mintegy öt láb hosszúnak, rákszerű testük volt két óriási hátuszonnyal vagy hártyás szárnnyal és több pár ízelt végtaggal, valamint egy ellipszis alakú, tekercselt képződménnyel (melyet számtalan rövid tapogató borított) azon a helyen, ahol a fejüknek kellett volna lennie."

"A pennacook törzs mítoszai szerint, amelyek következetesebbek és kifejezőbbek voltak az összes többinél, a szárnyas szörnyetegek a Nagymedve csillagképről jöttek az égen, és bányáik vannak a mi földi hegyeinkben, ahol is egy bizonyos kőzetfajtát termelnek ki, amely nem található meg egyetlen más világon sem. Szó sincs róla, hogy itt élnének, mondja a legenda, csupán támaszpontokat tartanak fenn, és roppant kőzetrakományokkal repülnek vissza saját hazai csillagzatukra északon."

 

Az egyik dolog amiről nem lehet összekeverni ezeket a lényeket Az Őrület Hegyei "sugárállataival" az az általuk hagyott nyom (háromszög alakú vájat helyett ollós lenoymat), és a kiadott hang. Utóbbiak ugye fülyülnek, ezek viszont zümmögnek.

"Sejtésünk szerint a Földünkön időről időre megjelenő gyalázatos szörnyalakok a sötét Yuggoth bolygóról jöttek" "és később részletezendő okokból, tiszta szívből kívánom, bár sose fedezték volna fel azt az új bolygót a Neptunusz mögött" - bizony, volt idő amikor a Naprendszernek 9, sőt 10 bolygója volt! (aztán módosítottak a nevezéktanon, nyugi, nem tűntek el)

"megpróbáltam lefényképezni magának, de mikor előhívtam a filmet, semmi nem látszott rajta, csak a fáskamra. Miből lehetnek ezek?"

" Ez a zöld, olajos folyadék a vérük vagy a nedvük."

 

Az írás szerkezete rendkívüli módon emlékeztet  CDWe-re, ezért nem javasolt megpróbálni egy nap alatt binge-elni az életművet.

"És N’kaiból jött Tsathoggua, a Rettenetes"

 

"A tiszta, sűrített agymasszát aztán egy Yuggothon bányászott fémből készített, légmentesen záró tartályba helyezik, amelyet időnként cserére szoruló tápfolyadékkal töltenek fel."

Az utca

A Sötétség Lakójával kéne folytatnom, de az egyszerűen túl hosszú most.

"Az Utcában számos fa állt"

El lehetne vitatkozni azon, ez most mennyire rasszista, vagy mennyire a hazaszeretetről, illetve a fejlődés szeretetéről szól, de volna-e aki odafigyel?

 

A sötétség lakója

Érdekes, hogy itt sima E/3 történet van, HPL szokásos Narrátor-figurája, aki/akinek mindent elmesél/nek nincs.

A novella kidolgozatlanabb, de legalábbis kevésbé sikerült variánsának tűnik az Arthur Derleth által "befejezett" A Toronyszoba Ablaka c. írásnak

"A fénylő trapezoéderről Blake gyakran tett említést. „Tér-idő ablak”-nak nevezte, amelynek nyomai a ködös ősidőkig visszavezethetők, mivel a Sötét Yuggothon készítették, mielőtt az Öregek a Földre hozták volna." - de ettől függetlenül inkább haosnlít a történet menete a Gonosz Lelkész-hez..

"Hiszen ő Nyarlathotep megtestesülése, aki Khemben hajdan még emberi alakot is öltött!"

"Azzal kezdődött, hogy a csoszogó-kaparó nesz, amely már jó ideje hallható volt a sötét épület mélyéről, hirtelen felhangosodott, mialatt az áldatlan templom által árasztott különös, idegen bűz az elviselhetetlenségig fokozódott." - ennyi nekem elég hogy a következő olvasás a Rémület Dunwitchben. De előtte még

Azatoth

Na ez mi a fasz volt. Az sem menti, hogy egy befejezetlen töredék ez a nyúlfarknyi akármicsoda.

Rémület Dunwitchben

Természetesen Salemi Boszoráknyok lakják a környéket.

Ez az írás áll legközelebb egy hagyományos szörny-horrorhoz.

Bár egy kicsit zavar, hogy Yog-Sothot a történet Mítosz-szereplője, és nem mondjuk Sub-Niggurath, ha már gyermekek. Az is fura, Subi hogy tett szert akkora hírnévre, mert egyetlen novellában sem szerepel központilag.

"Yog-Sothoth knows the gate. Yog-Sothoth is the gate. Yog-Sothoth is the key and guardian of the gate. Past, present, future, all are one in Yog-Sothoth."

"A Nagy Ctulhu közülük való, s mégse láthatja őket másképp, mint haloványan." - ez a kulcs Lovecraft Mitológiájához. Az egyre régibb, egyre furább, egyre felfoghatatlanabb lények egyre érzékelhetetlenebbek is - de ez a tulajdonság mindkét irányba működik. HPL Mítosz-lényei nem gonoszak, csak inidifferensek az emberi élet irányában, de szemben egy Piknik az árokparton-nal  létük nem puszta titok és lehetőség - a lovecrafati lények léte akaratlanul bár, de mérgező, összegyeztethetetlen az emberiséggel. 

"Deréktól felfelé emberszerűnek tűnt, bár mellét, ahol az eb mancsai még mindig pihentek, a krokodiléhoz hasonló kemény, lapokból összetevődő bőr fedte. Hátát sárga és fekete mezők kockázták, itt a bőr halványan emlékeztetett bizonyos kígyófajták sikamlós kültakarójára. Deréktól lefelé még komiszabb lett a dolog, az emberhez való mindenfajta hasonlóságnak vége szakadt, ami maradt, nem lehetett egyéb puszta fantazmagóriánál. A bőrt dús fekete szőrzet borította, s az ágyék tájékán számos hosszú, szürkészöld, vörös tapadókorongú csáp hevert ernyedten. ... Mindkét köldökön rózsaszínes, csillószőrökkel körülvett üregben csökevényes szemnek látszó valami csillant"

 

A fa

Na vezessük le Dunwichet.

Nemi gazán található ki mi történt. Musides kileste Kalost, esetleg megmérgezte, és aztán az bosszút állt? Vagy Kalos tudta hogy nem nyerhet Musides ellen, ebbe belebetegedett, és Dolgokat hívott Onnan Túlról hogy Musides ne nyerhessen akkor se? Vagy, és sok gondolkodás után erre szavazok - ez tökéletesen mindegy, mert a rövidke történet főgonosza a szíriai kormányzó, mindkét szobrász teljes őszinteséggel dolgozott, de "Pán" beavatkozott, így sehogy nem lehetett győztest avatni a két legjobb művész közül.

Ulthar macskái

Ez szinte egy népmese.

Zarándokút Kadathba

"elátkozott fuvolák egyhangú vinnyogása közepette. Ezek ocsmány lüktetésére, sivítására járják a táncot lassan, félelmetesen, esztelenül a gigászi Végső Istenek, a vak, néma, komor, agy nélküli Más Istenek, kiknek lelke és hírnöke Nyarlathotep, a kúszó káosz."

 

A kisregény valahol Alice Csoda/Tükörországban és ETA Hoffman Arany Virágcserepe közé esik.

 

"sőt ott él az az öreg pap is, ki fölmászott egy magas hegyre, hogy lássa, hogyan táncolnak a holdfényben az istenek. Ő kudarcot vallott, társa viszont, kinek sikerült, névtelenül enyészett el."

 "noha a Föld isteneit túlszárnyalhatja néha egy bölcs halandó, akkor is védik őket a Kívülvaló Más Istenek"

 "Carter már látta, hogy a kormányos egyenesen Nyugat Bazaltoszlopai felé irányítja őket, melyek mögött az egyszerű népek szerint a fénylő Canthiuria terül el. A bölcs álmodók azonban jól tudják, hogy ezek egy óriási vízesés kapui" - A Fehér Hajó

"Egy bostoni ismerőse, ki egy temető melletti ódon, bűnös utcában rejtőző titkos műtermében festett furcsa képeket, összebarátkozott a kísértetekkel" - Pickman Modellje

"A szőrös és óriási gugok állították valaha a kőköröket abban az erdőben, hol különös szertartásokkal áldoztak a más isteneknek és Nyarlathotepnek" - Dunwich stb.

A sztori így megy: Randolph Carter álmában háromszor lát egy aranyvárost, de az istenek - akik Kadathban laknak - nem engedik eljutni oda. Imádkozik az istenekhez, és egyeztet a papokkal hogy mi van, de nem tudnak és nem akarnak választ adni, ezért felkeresi az Elvarázsolt Erdőben a zoogokat, akik adnak neki egy flaska holdbort. Ezzel elmegy egészen Ultharig, ahol ezúttal az álomföldön beszél papokkal, akik nem mondanak semmit - amíg le nem itatja őket a holdborral. Innen Dylath-Leenbe indul, ahonnan tovább akar menni egy helyre, ahol az istenek arcát belefaragták egy hegyoldalba, így megtudhatná hogy néznek ki, így felismerhetné a halandókkal nemzett gyerekeiket, amiről be tudná lőni hol laknak az istenek, és megkérdezhetné őket - de persze elszúrja, és ezúttal őt itatják le.

a varangyemberek elviszik a Holdra, ahol rögvest kiszabadítják viszont a macskák.

Eme közjáték után Carter visszatér Dylath-Leenbe, és ezúttal sikerül továbbhajóznia.

Sikerül megmásznia a hegyet az Oria-szigeten, és azonnal látja, hogy az isteneket Celepais környékén kell keresnie. De egy valamirevaló író se küldené karaktereit vissza a már metett úton, ezért holmi denevérfajzatok ragadják el Cartert a Földközéppontjába, ahol a szörnyek csontjai nyugszanak, vagy mi, és a ghoulok lakmároznak rajtuk (többek között).

És minő szerencse, Pickman a festő nem meghalt, hanem ghoullá változott, és ki tudja segíteni át tudja kalauzolni a gugok földjén. Egészen az Elvarázsolt Erdőbe jut vissza.

Gond nélkül elér Celephaisba, ahová meg is érkezik egy hajó az isten-gyermekek népéből, ami azonnal fel is veszi Cartert utasnak. Megérkezve pedig eljut egészen az Istenek Bányájáig, ahol aztán csak összefut az őrökkel, akik elviszik a sárga selyemálarcos leírhatatlan főpaphoz Leng fennsíkján.

Innen is rövid úton megszökik, és belebotlik a korábbi ghoulokba, akiktől tanult egy jelszót, amivel denevérfajzatokat szólíthat magához, így azok kiszabadulnak a varangyemberek fogságából.

Eztán a varanygok helyi helyőrségét felprédálják, majd kiszállnak a zsákmányolt hajóból Sarkomandban (Szamarkand átnevezve?), ahol megkéri a ghoulokat, hogy egy-két night.gaun (denevérfajzat) vigye már el Mordorba Kadathba, mert a) repülnek b) az őrök tartanak tőlük. Komolyan érdekel Tolkien nem innen vette-e a sasokat 20-30 évvel később.

Kadathban várja már Nyarlathotep, hogy útbaigazítsa. Csakhogy bár Nyarlathotep nem gonosz, végső soron csak a Más Istenek hírvivője, és a Más Istenek a Föld Isteneit védik a halandóktól, ezért Nyarlathotep ajándékaiban nem lehet bízni. De a hős az attól hős, hogy az ilyen veszedelmeken is felül tud kerekedni, így Randolph Carter végül eljut álmai aranyvárosába, és ezzel visszaűzi a Föld Isteneit Kadath ónixkastélyába.

A Más Istenek

Pontosan az amit a Kdatah... alapján várunk.

 

Nyarlathotep

Ebben a rövid novellában még egyszer betekinthetünk Nyarli lelkivilágába. Előjön, David Copperfieldet játszik, majd aki azt mondja hogy amit csinál "csak trükk", az  megnézheti magát.

 

Az ezüstkulcs

Elképesztő hogy a trilógia ezen része mennyire ... rövid.

További érdekesség, hogy Lovecraft a Kadathot egyszerűen nem adatta ki, tehát olvasóinak fogalma sem lehetett az előzményekről.

 

A sztori itt az, hogy Carter elveszítette az álmodás képességét. A tudomány, sőt a filozófia (és a mágia) is túl földhözragadt tapasztalatokat kínál neki, a vallás pedig hamis hazugságokat, amikt épp a tudomány cáfol. Mindezek számára dekadencia amit elutasít,, míg az álmok világa afféle idea-világ, örök és romolhatatlan eszményekkel. 

"Alakjaira hamis sajnálkozás löttyintett érzelgősséget, míg a valóság, a jelentőségteljes események és emberi szenvedélyek mítosza az allegóriák vékony fátyoláig és az olcsó társadalmi szatíráig alacsonyították magasan szárnyaló fantáziáját. Új regényei olyan sikeresek voltak, amilyenek a régiek sohasem; mivel tudta, mily üreseknek kell lenniük, ha elnyerték egy sekélyes csorda tetszését, elégette őket, és abbahagyta az írást."

"Egyszer hallott egy déli emberről, akit rettegtek és kerültek, Indiából és Arábiából becsempészett történelem előtti könyvekből és agyagtáblákból merített szentségtörő műveltsége miatt. Meglátogatta, és hét évig élt mellette, osztozván tanulmányaiban, amíg egy éjszakán, egy ismeretlen, ősi temetőben nem győzedelmeskedett fölöttük az iszonyat, s csupán egyikük jött ki onnan, ahová ketten mentek be." - szóval a Randolph Carter Vallomása ide illik.

No, végül az emlékek felé fordul, és így találja meg a mostanra meglehetősen rozsdás ezüstkulcsot, amivel visszatér szülőföldjére, Arkhambe.

"A rokonok sokat emlegetik ezeket a dolgokat, mert Carter nemrégiben eltűnt. ... Az a hír járja Ultharban, a Skai-folyón túl, hogy új király ül az opáltrónon Ilek-Vadban"

 

A novellának igazából "több befejezése" van. Persze, ott az öngyilkosság-teória, meg itt ez az új király ennek-annak trónján, de itt ez a bekezdés is:

" Fölfelé haladtában Carter keresztülvágott egy rohanó patakon, melynek esése kicsivel arrébb rúnikus varázsigéket dalolt a leselkedő faunoknak és driádoknak. Ekkor belépett a pagonyban levő különös barlangba, az ijesztő "kígyóverembe", amelyet a helyiek is elkerültek, Benijah pedig nem győzte inteni tőle. Mély üreg volt, sokkal mélyebb, mint bárki gyanította Randolphon kívül, a fiú azonban talált egy hasadékot a leghátsó, fekete sarokban, amely a mögötte levő hatalmas barlangba vezetett. Különös, sírí hely volt, amelynek gránitfalai azt a sajátos illúziót keltették, hogy tudatosan hozták létre őket. A fiú szokása szerint bemászott, a konyhából csent gyufával világítva, és önmaga előtt is érthetetlen buzgalommal araszolt végig az utolsó hasadékban. Nem tudta volna megmondani, miért közeledik a túlsó falhoz olyan magabiztosan, vagy hogy miért húzza elő ösztönszerűen a nagy ezüstkulcsot."

Ebből nekem az jön le, hogy RC afféle időhurokba került, felnőtt énje valahogy beleolvadt gyermek-énjébe, és innetől végtelen loopban létezik.

 

Persze az is igaz, hogy a trilógiának van egy harmadik része is, ami az egyetlen koprodukciós írása Lovecraftnek, amit ide fogok venni. 

 

Az ezüstkulcs kapuin át

Szóval RC-nek 4 éve veszett nyoma.

"Ő úgy hitte, hogy Carter nem csupán gyermekkorába tért vissza, de további szabadságra is szert tett, tetszése szerint bejárhatván gyermekkora álmainak szivárványszín tájait."

A folytatást keretbe rakták, egy örökösödési tárgyalásba, amit Randolph Carter eltűnése miatt indítottak. Carter mint a mű végén kiderül visszatért az Álmok Földjéről (ami egyben a Külső Űr is stb stb), és ő maga adja elő a dolgait, hogy miért is nem kéne felosztani a vagyont. Hogy ez miért jó neki, reméljük a történet végén kiderül.

A novella attól mindenképpen különleges, hogy rövidek benne a fejezetek. Így méretéhez képest elég sok (nyolc) is van belőlük.

"Eltűnődött, hogy milyen mérhetetlenül önteltek is azok, akik gonosz Ősöket emlegetnek, mintha bizony Azok megszakítanák örökké tartó álmukat, hogy kitöltsék haragjukat az emberiségen. Mintha a mamut megállna, hogy őrjöngő bosszút álljon egy földigilisztán, gondolta."

A ~fogadótermi jelenetben ‘Umr at-’Tawil-ról mindig azt tartottam, hogy ő Yog-Sototh, és köörülötte a Más Istenek ülnek. Yog-Sototh a Kapu. Yog Sototh a Kulcs. Yog-Sototh a Kapu Őrzője.

"Talán ez volt ama Yog-Sothoth, kit suttogva emlegetnek némely titkos földi kultuszok, e más neveken is imádott istenség, akit Túlnaniként tisztelnek Yuggoth rákszerű lényei"

A három "kötet" leírásaiban eléggé hasonlít Danta Isteni Színjátékára egyébként.

"Létezett a kulcson kívül egy bűvige, amely megadta a korlátlan hatalmat, ám ez is emberi fölfedezés volt, egy űrben elérhetetlen tartományra érvényes, és Yaddith varázslói nem tudták lemásolni. Az igét arra a megfejthetetlen pergamenre írták, amely az ezüstkulcs mellett volt" - hát persze hogy fuckup.

A lényeg, hogy RC a Yaddith bolygón ... testesül meg, mondjuk, és a Tekercs nélkül nem tud visszaalakulni emberi formába. Ezért onnan végül úton-módon visszatér a földre, a HPL-nél szokásos viasz-maszk álcájával.

"– Egy hónapja Carter fölfedezte ennek a találkozónak a hirdetését és tudta, hogy gyorsan kell cselekednie, ha meg akarja menteni a vagyonát. Nem várhatta meg, amíg megfejti a pergament és visszanyeri emberi formáját, következésképpen engem küldött ide, hogy a nevében eljárjak.

– Uraim, közölhetem önökkel, hogy Randolph Carter nem halt meg; átmenetileg rendkívüli helyzetben van, de legföljebb két-három hónap, és képes lesz megjelenni tulajdon alakjában, hogy érvényesítse jogait a vagyonára. Ha kell, kész vagyok bizonyítékokat nyújtani. Éppen ezért nagyon kérem, napoljuk el meghatározatlan időre ezt az összejövetelt."

 

Innentől persze a szereplők tovább problémáznak, holott mindössze 2-3 hónap halasztást kért a végrehajtásra "Szvámi Csandragupta". 

 

A feledés fátyla

No igen. Nem véletlenül hagytam utoljára, de végül ideraktam, mert majdnem az Ezüstkulcs Kapujának átlépésének pillanatáról van szó benne, meg ez olyan... Aztán átraktam ide, mert

Emlékezet

Ujjgyakorlat a múlandóságról.

 

Árnyék az időn túlról

Szépen ki van dolgozva, de a sztori tulajdonképpen annyi, hogy Józsit elrabolják az idegenek, legalábbis a tudatát, és így derítik fel kb. az egész világegyetemet. Közben "beengedik a könyvtárukba", és "bíztatják hogy írja le tapasztalatait" - igazából csak az utolsó csepp információt is ki akarják szipolyozni áldozataikból. Mert - csavaar! - a végén jól kitörlik az elrabolt elmék emlékezetét a Yithen töltött időről.

És itt van az egész Yith-dolog. Ez a faj, meg a bolygójuk sehol máshol nem kerül említésre HPL-nél, így az egész a levegőben lóg, és az emlékezettörlés miatt ami történik annak nincs súlya, nincs jelentősége.

Itt van ugyan ez a részlet mint lehetséges kapcsolat:

"Eme információmorzsák szerint a félelem alapja egy iszonyú, vénebb faj, félig-meddig polipszerű, mélységesen idegen nép, amely mérhetetlenül messzi világegyetemekből érkezett az űrön át, és hatszázmillió évvel ezelőtt ők uralták a Földet meg a Naprendszer három másik bolygóját. Csak részben voltak anyagiak mármint abban az értelemben, ahogyan mi értelmezzük az anyagot – , tudatuk és érzékelésük módja gyökeresen eltért a földi szervezetekétől. Például érzékszerveik közül hiányzott a látás; mentális világuk a benyomások különös, nem vizuális mintáiból állt össze."

Egyből a cthulhu-fajzatokra asszociálunk ugye, de az Ezüstkulcs-trilógiában szerepeltek holdlakó polipszerűségek is, így ez sajna nem kötelező. Különösen emiatt a félmondat miatt nem:

"Tudtak repülni, bár nem rendelkeztek szárnyakkal"

A Cthulhu-fajzatoknak ugyebár van szárnyuk (l. Cthulhu Hívása, a szobor).

Másfelől viszont az időszak nagyjából stimmal, a bazaltvárosok is gyanúsík, és a mészárlás amit rendeztek is eléggé leíró. Szóval passz.

Az egyetlen figyelemreméltó, és  igazából eléggé félelmetes rész ez:

"Nyilvánvaló volt, hogy a Dicső Faj kétségbeesetten rettegett közeledő végzete – az, ami elől egy napon sokmilliónyi kifinomult elmét küldenek keresztül az idő szakadékán, idegen testekbe, a biztosabb jövőbe – kapcsolatban állt a Mérhetetlen Vének végső, sikeres kitörésével."

Ez egy olyan világegyetemet fest le, amiben idővel minden faj a Yith lesz.