Volt egyszer egy asztali szerepjátszás (1/8)

 Ez csak ilyen "best of" anekdotázás lesz. Valószínűsítem, hogy helyenként egyes játékalkalmak összemosódtak másokkal - nem baj az.

Szóval egyszer beruháztunk egy MÁGUS, avagy kalandozó kalandorok kalandos krónikái dologra, mert próbáljuk ki, mi is ez az új dolog, a szerepjáték. Persze mesélő, az mindig problémás, de ezért le lett szervezve, hogy vmi nyári táborban úgyis ott lesz olyan aki már játszott, becsatlakozunk az ő embereihez egy új kalandba, oszt jó lesz.

Spoiler: nem lett.

És ezt most nem azért mondom, mert anno számítógépen nevelkedett önmagam védelemre rendezte be a karaktereit, a MÁGUS meg már újhullámos "mindent a támadásra" rendszer volt, és ezért nem voltam éppen erős.

Kidobtunk vmi egyszerű karaktert, és elkezdtünk valamit, amiről azonnal láttam, hogy a szabálykönyvbeli mintakaland. Be is zsákoltam az 1, azaz egy darab tapasztalati pontot.

Aztán vagy egy órán keresztül (valós idő) mentünk hót egyenesen, tisztára úgy éreztem magam, mint a lány a Labirintus

elején. Ezt szóvá is tettem, mire a mesélő azt mondta: "miért nem kerestek titkosajtót?"

Hát csókolom, mert senki nem mondta, hogy kéne. Meg mert egyikünk se volt tolvaj, vagy hasonló. Vagy mert 1-30% között volt az esélyünk találni egyet ha van titkosajtó. Ha nincs, akkor meg ugye 0%.

Namost a másik emlékezetes pillanat az volt, mikor egy teljes alagutat betöltő izé jött szembe. Kiállt a mesélő haverja, gladiátor, de mi kis elsőalkalmasok csak néztük, hogy most mi van. Valaki hirtelen eszeveszetten pörgetni kezdte a szabálykönyvet, aminek az lett a vége, hogy a csapat összes  pszí-pontjával feltápoltuk a gladiátort, aki egy ütéssel elintézte akármi volt is az. Bumm, 500 exp neki. Nekünk 0. Na mondtuk, ezt hogy.

Elmentünk ebédelni, visszaültünk, majd eljött a pillanat, amikor felálltunk, és nem tértünk vissza.

Ebédidő alatt a szörnykatalógust böngészgettük éppen, és volt egy emlékezetes alakváltó szörny, endgame statok, minden túró, megállíthatatlan csodaszörny.

Naná hogy az jött szembe.

Később valamelyik a mesélő haverjai közül mondta, hogy csak egy adag húst kellett volna odavetni nekik - de a Bestiárium szerint azok a lények nem így működnek.

Lényeg: besokalltunk. mintha egy számítógépes kalandjátékban kellett volna résztvenni, moon logic meg minden, de az ott meglévő végtelen idő és visszatöltési lehetőség nélkül.

 

------------------------

 

Bónusz sztori:

 

A fenti mesélővél még egyszer játszottam. 0 mesélői segédlet mit kéne tenni már megint, egy olyan kalandmodulban, amit boszorkány karakterre írtak, esetleg bárd-személyiségű játékosokra. Azaz haverkodni, flörtölni, hipnotizálni kellett volna benne - mi meg mind harcosok és hasonlók voltunk, akiknek semmi kedve nem volt fecsegni. Hentelni, és kockát dobálni voltunk ott, az esetleges fejtörőkre számítva. Nem erre.

Nem tudom mi lett ezzel a játékkal, azt tudom, hogy én egy alkalom után otthagytam a francbe.