Volt egyszer egy asztali szerepjátszás (2/8)

Sose tudtam igazán minmaxolni asztali szerepjátékban, és inkább a "próbáljuk ki most ezt a dolgot" alapon szerkesztettem a karaktereimet.

M.A.G.U.S. ismét, első kiadás. Na mondom, oké, első szintű vagyok, de ki fogom próbálni az íjat.

Hát lettem vmi elf harcos, vagy fax tudja milyen kaszt, de biztos elf, mert az adott bónuszt nyilazásra.

Azt kell tudni az egészről, hogy brutális mínuszokkal indul minden ilyetén kísérlet a rendszerben.

Vmi falut kellett megvédenünk banditáktól, akik talán fel se bukkantak az egészben, én meg a legtöbb időt patkányfogással töltöttem, meg a bennszülöttek győzködésével, hogy csináljanak nekem egy ketrecet amiben tarthatom. Épp akkoriban olvastam a Csillagember Fiát, 

 

 

és gondoltam beidomítok egy-két patkányt felderítőnek, esetleg elcsenni dolgokat.

No, banditák helyett egy rakás óriásgorilla tört a falura - én elő is húztam az íjam, jól mellélőttem - és meghóttam.

A vicc az egészben, hogy szvsz én jártam a legjobban, mert a karaktereket többé nem használtuk, a jutalom így fikarcnyit sem számított a végén, ellenben engem helyette feltámasztottak.

Nekem bejött.