Volt egyszer egy asztali szerepjátszás (3/8)

 Szóval az első játékom után levonultunk attól a mesélőtől, és sebtiben összeraktunk egy kalandot. Ilyen Conan-utánérzésnek mondnaám. Sok történet nem volt, időnként felhenteltünk pár szörnyet, fogtuk a mcguffint, és mind boldogok voltunk a végén.

Ez eddig ugye semmi különleges.

De had meséljek nektek a rókázásról.

Ah, nem, ne hányós sztorira számítsatok, bár egyszer volt olyan is.

--------------------------

 

BÓNUSZ SZTORI: Egyszer vmi törpével voltam, és valami vámpírnak dolgoztunk. Már azt se tudom ezzel végül volt-e bajunk, az biztos, hogy a kaland sok kinccsel zárult.

A kincset viszont el is kellett szállítani, de hát ugye miben. Azt találtuk ki, hogy a pincében lévő hordókat kiürítjük, és azokban.

Na mondom, én mint törpe nem hagyhatom veszni a jóféle alkoholt! Amíg bírom, aláfekszek, és töltsétek a pocakomba!

Megúsztam a pakolást, de felébredtem mielőtt mindenki lelépett volna ;)

--------------------------

 

 Szóval ott álltunk a megszerzendő cucc előtt, de vmi folyóvíz-szerűség választott el tőle. Most tökmndegy hogy került egy kétméter széles patak egy barlang közepére, lényeg, átugrani macerás.

Csapdát gyanítottunk, hát elugrott egyikünk vadászni, hogy legyen kísérleti malacunk.

Malacunk helyett rókánk lett. A folyadékba dobva mutáción ment át.

Aztán valamelyik eszesnek az jutott eszébe, mi van, ha még egyszer bedobjuk? Mi lesz belőle?

Nos, az lett, hogy valami rókaistenséggé fajult, és heves "mi itt se voltunk, mi ugyan nem" gesztikulálás közepette hagytuk elmenni.

 

 Beismerem, nem egy akkora sztori, persze mind kaptunk valami előnyös mutációt - de már megint nem használtuk soha többé ezeket a karaktereket. Amiért nagy kár. Ebben egyébként notóriusak voltunk, kaland végén kidobni a karaktereket.

De ez még mindig tök átlagos, nem éri meg elmesélni.

Nos, én magamban úgy döntöttem, ha már úgyse használjuk többé a karaktereket, az enyém végül visszament, és másodszor is belemászott a turtymóba. Azóta is kinn van valahol ez a karakter.