Miért nem szeretjük a régi hősöket?
Mármint néhányszáz évvel ezelőtt ott volt Hófehérke, meg Robin Hood, meg Odüsszeusz, meg ilyenek, és százévekig elvoltak vele az emberek. Most meg senki nem fizet a következő feldolgozásért. Mi változott?
Nyilván"minden", de közelebbről az, hogy a történeteket bármikor levehetem a polcról. Ellenben régebben az emberek írni-olvasni sem tudtak, kevés idő jutott szórakozásra, és nem volt miből táplálkozzon a fantáziájuk.
Tehát rászorultak a történetmondókra. Ők voltak a korabeli "televízió". Jártak faluról városra, és színházban, vagy csak a faluházban előadták a történetüket. Most hogy volt-e színészi előadás, vagy bárdként valami hangszeren kísérték magukat, vagy csak egy ember volt egy-néhány történettel az nyilván változó, és befolyásolta az árat, de ennyi.
Tehát minden történetért fizetni kellett, és ha kis faluban laktál, akkor évente egyszer jött csak az ember hírekkel és mesékkel és történetekkel. Aztán abból annyi maradt amennyit megjegyeztél belőle. Esetleg az elszántabbak összerakták abból amit a többiek megjegyeztek. Vagy maguknak kitöltötték a hiányokat, és a mese máris másként alakult, és tájjeleget kapott.
A legnagyobb "baj" azonban ezekkel a történetekkel, mármint ha ma akarod eladni őket - hogy kész történetek. Van elejük, közepük, végük. Különösen végük, amire minden probléma megoldódik. Na onnan szép folytatni. Nem megy folytatni egy történetet aminek kész, passz, vége. Ezért találnak ki olyan ostobaságokat, mint "Robin Hood - eredet". Fasz nem kíváncsi rá.
Azt jól el lehet adni, ha ugyanazt a történetet átalakítod. Hófehérke a mostoha szemszögéből. Vagy a vadászt megtéve főszereplőnek. Angelina Jolie és Charlieze Theron változata is teljesen normális közepes filmek voltak.
Ja, és nem ártana visszatérni az összefüggő, nem széteső forgatókönyvekhez. Nem a "falhoz vágom, és ami odaragad" alapon szerkeszteni, pláne nem ideológiákkal elnyomni bármiféle történet lehetőségét. Ha ideológiát akarsz, írj egy rendes forgatókönyvet, és a nép zabálni fogja ahelyett hogy ellenkezne. Persze a kereszténységhez LEHETETLEN jó forgatókönyvet írni, azt felejtsétek el mindenestül.
Nyilván"minden", de közelebbről az, hogy a történeteket bármikor levehetem a polcról. Ellenben régebben az emberek írni-olvasni sem tudtak, kevés idő jutott szórakozásra, és nem volt miből táplálkozzon a fantáziájuk.
Tehát rászorultak a történetmondókra. Ők voltak a korabeli "televízió". Jártak faluról városra, és színházban, vagy csak a faluházban előadták a történetüket. Most hogy volt-e színészi előadás, vagy bárdként valami hangszeren kísérték magukat, vagy csak egy ember volt egy-néhány történettel az nyilván változó, és befolyásolta az árat, de ennyi.
Tehát minden történetért fizetni kellett, és ha kis faluban laktál, akkor évente egyszer jött csak az ember hírekkel és mesékkel és történetekkel. Aztán abból annyi maradt amennyit megjegyeztél belőle. Esetleg az elszántabbak összerakták abból amit a többiek megjegyeztek. Vagy maguknak kitöltötték a hiányokat, és a mese máris másként alakult, és tájjeleget kapott.
A legnagyobb "baj" azonban ezekkel a történetekkel, mármint ha ma akarod eladni őket - hogy kész történetek. Van elejük, közepük, végük. Különösen végük, amire minden probléma megoldódik. Na onnan szép folytatni. Nem megy folytatni egy történetet aminek kész, passz, vége. Ezért találnak ki olyan ostobaságokat, mint "Robin Hood - eredet". Fasz nem kíváncsi rá.
Azt jól el lehet adni, ha ugyanazt a történetet átalakítod. Hófehérke a mostoha szemszögéből. Vagy a vadászt megtéve főszereplőnek. Angelina Jolie és Charlieze Theron változata is teljesen normális közepes filmek voltak.
Ja, és nem ártana visszatérni az összefüggő, nem széteső forgatókönyvekhez. Nem a "falhoz vágom, és ami odaragad" alapon szerkeszteni, pláne nem ideológiákkal elnyomni bármiféle történet lehetőségét. Ha ideológiát akarsz, írj egy rendes forgatókönyvet, és a nép zabálni fogja ahelyett hogy ellenkezne. Persze a kereszténységhez LEHETETLEN jó forgatókönyvet írni, azt felejtsétek el mindenestül.
Comments
Post a Comment