tibeti hangtál és más hasonlók
Amiről írni akartam az annyira negatív lett, hogy az ünnepekre való tekintettel inkább hagytam, és lett belőle ez.
Szóval, van nálunk egy ilyen tibeti rezgőtál, vagy éppen minek hívják, angolul a wikipedia "singing bowl"-nak nevezi.
Sokat nem lehet róla tudni, csak hogy ezt eredetileg vmi harangból fejlesztettk ki, ami nem lógott, hanem a földön állt.
Kezelésének módja roppant egyszerű: a külső peremén/karimáján kell a hozzá való botocskát körbe-körbe húzni. NEM ütni vele! Bár az igaz hogy a megszólaltatásához könnyítés lehet ha először ütünk rá egyet, nem csak elkezdjük húzogatni a botot.
Az itteni valahol a közepén a legöblösebb.
Ami miatt egyáltalán a kezembe vettem, hogy a youtube-on láttam videot hogy beletöltöttek vizet, és az elkezdett fodrozódni benne, mint ha forrna.
Nos, ez ilyet nem tudott, sőt: mikor vizet töltöttem bele (színig) gyakorlatilag nem volt hangja.
Kis adagokban elkezdtem kimerni belőle a vizet, mire végre lett hangja, és itt egyéb érdekességek is lettek.
Egyfelől ha üresen kavartam rajta, figyelni kellett a körzés sebességére, mert egy idő után a tál "túlrezgett", sejtésem szerint egyfajta rezonanciakatasztrófa következett be, és a hang összeomlott. Ez olyan volt, mintha egy idő után a botot érdes felületen húztam volna végig, nem pedig simán.
Na, mikor benne volt a víz ez kimaradt (már jó), ám jött valami érdekesebb is.
Először is jóval hangosabb tudott lenni a cucc. Ez ugye jó, erre rámentem.
Ám egy idő után (állandó sebesség mellett) a tál "elhalkult". Ahogy jobban figyeltem (a tenyeremre amiben a tál volt, illetve a hangokra), rájöttem hogy nem halt be a dolog, helyette szubszonikus lett.
Szerintem ez tök jó.
Persze még jobb lenne látni egy ábrát arról hogyan képez ez a vacak hangot, hogy tisztában legyek az alapvető fizikai működésével, de ezt eddig sehol nem találtam.
Szóval, van nálunk egy ilyen tibeti rezgőtál, vagy éppen minek hívják, angolul a wikipedia "singing bowl"-nak nevezi.
Sokat nem lehet róla tudni, csak hogy ezt eredetileg vmi harangból fejlesztettk ki, ami nem lógott, hanem a földön állt.
Kezelésének módja roppant egyszerű: a külső peremén/karimáján kell a hozzá való botocskát körbe-körbe húzni. NEM ütni vele! Bár az igaz hogy a megszólaltatásához könnyítés lehet ha először ütünk rá egyet, nem csak elkezdjük húzogatni a botot.
Az itteni valahol a közepén a legöblösebb.
Ami miatt egyáltalán a kezembe vettem, hogy a youtube-on láttam videot hogy beletöltöttek vizet, és az elkezdett fodrozódni benne, mint ha forrna.
Nos, ez ilyet nem tudott, sőt: mikor vizet töltöttem bele (színig) gyakorlatilag nem volt hangja.
Kis adagokban elkezdtem kimerni belőle a vizet, mire végre lett hangja, és itt egyéb érdekességek is lettek.
Egyfelől ha üresen kavartam rajta, figyelni kellett a körzés sebességére, mert egy idő után a tál "túlrezgett", sejtésem szerint egyfajta rezonanciakatasztrófa következett be, és a hang összeomlott. Ez olyan volt, mintha egy idő után a botot érdes felületen húztam volna végig, nem pedig simán.
Na, mikor benne volt a víz ez kimaradt (már jó), ám jött valami érdekesebb is.
Először is jóval hangosabb tudott lenni a cucc. Ez ugye jó, erre rámentem.
Ám egy idő után (állandó sebesség mellett) a tál "elhalkult". Ahogy jobban figyeltem (a tenyeremre amiben a tál volt, illetve a hangokra), rájöttem hogy nem halt be a dolog, helyette szubszonikus lett.
Szerintem ez tök jó.
Persze még jobb lenne látni egy ábrát arról hogyan képez ez a vacak hangot, hogy tisztában legyek az alapvető fizikai működésével, de ezt eddig sehol nem találtam.
Comments
Post a Comment