Miért nem lehet megadóztatni a szolgáltatót
Az internetadós cécó kapcsán 1-2 bejegyzést szándékozok írni arról miért baromság az egész, és hogy tulajdonképpen miért is nem meglepő a felháborodás, és mi lesz ennek a fajta politizálásnak a hatása.
Csak éppenhogy, mert látom hogy senkinek nincs se józan esze, se politikai, szociológiai, vagy történelmi ismerete.
Szóval, miből is áll egy cég pézforgalma?
Vannak ugye bevételek, és kiadások.
A bevétel valójában egyszerű, már ha nem könyvelők vagyunk: az az a pénz, ami beérkezik az üzlethez, és amit így el lehet költeni a hivatal nevében.
A kiadás már trükkösebb, mert abból látjuk majd, hogy a cégeknek valójában nincs semennyi vagyona!
Mire alapozom ezta meglepő kijelentést? Lássuk:
A bevételekből ugyebár ki kell fizetni a kiadásokat. Eddig egyszerű. Ami marad, az a cég vagyona, ezt szándékozna egy adó megadóztatni.
Tehát, miből is áll a kiadási oldal?
Először ott van az anyagköltség. Ugyebár ha nincs cucc amit eladj, akkor nem tudsz eladni semmit, azaz nem keletkezik bevétel, azaz nincs cég. Tehát ezt nem lehet lespórolni.
Másodszor kellenek munkások. Mert még ha teljesen automata is az üzlet (bah!), akkor is kell egy-két karbantartó hogy a gépek működjenek. De általában van eladó, raktáros, könyvelő, jogász, adminisztrátor, miegymás.
Harmadszor kellenek munkaeszközök. Ugyebár ezek nélkül hiába van cucc amiből gyártsál valamit (legyél bár szolgáltató), és hiába van munkásod aki elvégzi a munkát (pl. szolgáltat), ha nincsen munkaeszköze, akkor nem fogja tudni elvégezni a feladatát. A munkaeszközöket pedig meg kell venni, karban kell tartani (= megjavítani, megelőzni hogy elromoljon), kell neki üzemanyag, miegymás.
És akkor anegyedik kategória a FEJLESZTÉS. Ugyebár keresni kell az új munkaerőt (senki nem él örökké), azokat taníttatni kell, ráadásul nem elég taníttatni, de a legújeabb ismeretekre kell taníttatni. No meg a gépek. Azokból is a leghatékonyabb kell, ami ha nem is a legújabb, de időnként (legnagyobb távon is 10 év) venni kell újat, vagy olyan leszel mint manufaktúra a gépesített üzemhez képest: nemhogy lemaradsz, de mérföldekkel.
Az ötödik kategória már cégcsoportokat érint, illetve általában a gazdaságot: a kutatási pénzek. Mert valakinek fel kell találnia az új dolgokat. És igen, még a macskaajtót is fel kellett találni, meg a facebookot, és a többit.
A probléma ezen a ponton, hogy a cégnek nincs több pénze. Mindet elköltöttük. Vettünk anyagot hogy csinálni tudjuk a dolgunk a szintén megvett munkaeszközökkel, és kifizettük a havi bért a munkásoknak/vezetőknek, amit szintén nincs hova csökkenteni, mert ugye minimálbér, meg felelősség, meg tanníttatási költségek, meg gyereknevelés - egyszóval nem akar senki éhenhalni.
A maradék pénz meg csak ideig-órig fekszik a trezorban, éspedig azért, hogy az időszakonként (pl. évent-ötévente egyszer) keletkező/esedékes költségeket ki tudják fizetni.
Tehát olyan nincsen, hogy a szolgáltató ne terhelje át a kltségeit a fogyasztóra.
Esetleg egy minimális határon belül lehetséges, amennyiben a dolgozók (alap szintű munkavállalók, vagy vezérigazgatók, tökmindegy) még képesek lemondani a megélhetésük bizonyos költségeiről, de ez csak addig terjed, mígaz életszínvonaluk nem kezd el cöskkenni.
Mert amikor eléri ezt a pontot az adóztatás, a cég nem tehet mást, mint bezár.
Persze nem fog, hanem a pluszköltséget átterheli a fogyasztóra.
A cég végül akkor fog tényleg bezárni, amikor a fogyasztó már nem veszi meg a cég termékét, mert az számára megfizethetetlenné válik.
És végül amikor maga az élelmiszer válik megfizethetetlenné, törnek ki az éhséglázadások. Akkor pedig sokan meghalnak. De a Kormány általában hatalmon marad.
Csak éppenhogy, mert látom hogy senkinek nincs se józan esze, se politikai, szociológiai, vagy történelmi ismerete.
Szóval, miből is áll egy cég pézforgalma?
Vannak ugye bevételek, és kiadások.
A bevétel valójában egyszerű, már ha nem könyvelők vagyunk: az az a pénz, ami beérkezik az üzlethez, és amit így el lehet költeni a hivatal nevében.
A kiadás már trükkösebb, mert abból látjuk majd, hogy a cégeknek valójában nincs semennyi vagyona!
Mire alapozom ezta meglepő kijelentést? Lássuk:
A bevételekből ugyebár ki kell fizetni a kiadásokat. Eddig egyszerű. Ami marad, az a cég vagyona, ezt szándékozna egy adó megadóztatni.
Tehát, miből is áll a kiadási oldal?
Először ott van az anyagköltség. Ugyebár ha nincs cucc amit eladj, akkor nem tudsz eladni semmit, azaz nem keletkezik bevétel, azaz nincs cég. Tehát ezt nem lehet lespórolni.
Másodszor kellenek munkások. Mert még ha teljesen automata is az üzlet (bah!), akkor is kell egy-két karbantartó hogy a gépek működjenek. De általában van eladó, raktáros, könyvelő, jogász, adminisztrátor, miegymás.
Harmadszor kellenek munkaeszközök. Ugyebár ezek nélkül hiába van cucc amiből gyártsál valamit (legyél bár szolgáltató), és hiába van munkásod aki elvégzi a munkát (pl. szolgáltat), ha nincsen munkaeszköze, akkor nem fogja tudni elvégezni a feladatát. A munkaeszközöket pedig meg kell venni, karban kell tartani (= megjavítani, megelőzni hogy elromoljon), kell neki üzemanyag, miegymás.
És akkor anegyedik kategória a FEJLESZTÉS. Ugyebár keresni kell az új munkaerőt (senki nem él örökké), azokat taníttatni kell, ráadásul nem elég taníttatni, de a legújeabb ismeretekre kell taníttatni. No meg a gépek. Azokból is a leghatékonyabb kell, ami ha nem is a legújabb, de időnként (legnagyobb távon is 10 év) venni kell újat, vagy olyan leszel mint manufaktúra a gépesített üzemhez képest: nemhogy lemaradsz, de mérföldekkel.
Az ötödik kategória már cégcsoportokat érint, illetve általában a gazdaságot: a kutatási pénzek. Mert valakinek fel kell találnia az új dolgokat. És igen, még a macskaajtót is fel kellett találni, meg a facebookot, és a többit.
A probléma ezen a ponton, hogy a cégnek nincs több pénze. Mindet elköltöttük. Vettünk anyagot hogy csinálni tudjuk a dolgunk a szintén megvett munkaeszközökkel, és kifizettük a havi bért a munkásoknak/vezetőknek, amit szintén nincs hova csökkenteni, mert ugye minimálbér, meg felelősség, meg tanníttatási költségek, meg gyereknevelés - egyszóval nem akar senki éhenhalni.
A maradék pénz meg csak ideig-órig fekszik a trezorban, éspedig azért, hogy az időszakonként (pl. évent-ötévente egyszer) keletkező/esedékes költségeket ki tudják fizetni.
Tehát olyan nincsen, hogy a szolgáltató ne terhelje át a kltségeit a fogyasztóra.
Esetleg egy minimális határon belül lehetséges, amennyiben a dolgozók (alap szintű munkavállalók, vagy vezérigazgatók, tökmindegy) még képesek lemondani a megélhetésük bizonyos költségeiről, de ez csak addig terjed, mígaz életszínvonaluk nem kezd el cöskkenni.
Mert amikor eléri ezt a pontot az adóztatás, a cég nem tehet mást, mint bezár.
Persze nem fog, hanem a pluszköltséget átterheli a fogyasztóra.
A cég végül akkor fog tényleg bezárni, amikor a fogyasztó már nem veszi meg a cég termékét, mert az számára megfizethetetlenné válik.
És végül amikor maga az élelmiszer válik megfizethetetlenné, törnek ki az éhséglázadások. Akkor pedig sokan meghalnak. De a Kormány általában hatalmon marad.
Comments
Post a Comment