Goblinfattyú

A boszorkány átka

 

Ez a novella úgy került ide, hogy a Káosz Démonaiban átírták ki üldözi szerelmével az ork nőt. eredetileg ugyanis óriások. A KD-ban viszont Tülökorrú Tirpó.

 

Esetleg érdekelne, hogy mi lett a ki-a-zsákból-botocskámmal, ami ide be lett írva, és az Egyszarvú Pár-ban ismét feltűnt, megvette egy kereskedő - ami szintén update része.

 

Tirpó és a tündemanó

 

Emlegetik ezt "és a tündérmanó" címen is ~rajongói (vagy inkább írói) körökben, ennyit erről.

Azzal indítunk, hogy Tülökorrú Tirpó (később Goblinfattyú atyja) kiélni készül magát egy tündemanón, nyilván mert a kívánságának teljesülésével nem volt elégedett.

Azt kívánta ugyanis, hogy ő legyen  a leggyorsabb. Arra viszont nem számított, hogy az ágyban is...

 

Tirpó és a két egyszarvú / Tirpó és az egyszarvú pár

 

Az utóbbi verzióba beleírtak még pár plusz káromkodást, rontva ezzel a szöveg sebességét. Hanyagoljuk.

Egy bizonyos Balos melléknevű varázsló nevét korrigálták, de ez szvsz nem ér meg egy egész névváltoztatást.

 

Vmi kereskedő érkezik Tirpóhoz, aki Balos Thorinnak akarja eladni a két utolsó egyszarvút a világon. A lényeg, hogy akkor BT még él, így el tudjuk helyezni az egészet az időrendben, meg hozzákapcsolni az eddigi fához.

Goblinfattyú

 

"Tülökorrú Tirpó dühösen, ugyanakkor elkeseredetten káromkodva pattant fel az ingerlően csirkeszagú ork nőstény terjedelmes csípőjéről, hogy megkeresse azt az átkozott tündemanót, aki oly csúful elbánt vele" - szóval időrendben legalábbis a novella introja történik először.

 

"Tirpó olyannyira fel akart frissülni, hogy gyalog, mezítláb nekivágott a Nagy Lapálynak, csak a kedvenc fegyverét vette magához. Marcina soha többé nem hallott felőle." - hoppá, akkor az egyszarvús történetben ki volt Tirpó nősténye?

Mindenesetre miután kiírtják a flauját, egy vizimanó-törzshöz keveredik, akik vmiért azt hiszik, nagy varázslóval van dolguk, így nem nyírják ki, sőt, egyelőre jól tartják.

Aztán persze kiszabadul - kívánsággyűrűvel persze könnyű. Visz magával egy manócsajt is, és persze nem maradhat el a Tó Bí Kontinyúd: "Mind Goblinfattyú, mind Karcsú Nád előretekintett, az újabb kalandok felé, így nem vehették észre; hogy a lemenő Nap fénye megcsillant egy sáros ezüstvérten, melynek gazdája most bukkant elő a falu menti nádasból." - de ha az illető Roxelan lovaghölgy, akkor nagyon szeretném tudni, hogyan nem halt meg mégsem!

A gilfek kincse

 

Nem vártam, de direkt folytatásként kapjuk a Goblinfattyúhoz. Acsaját igen gyorsan kinyírja az író. Hm.

"Kissé távolabbi vidékeken elõszeretettel neveztem magam Szkandáll Garummnak, vagy minek... Azonkívül én viseltem a Markjennon nevet is - lendült bele egyre jobban Goblinfattyú. - És híres fekete botommal még az olyan hatalmas állatokat is képes voltam fejbe kúrni, mint a bölény!" - ebből képet alkothatunk a regény humoráról, és antihőse jelleméről.

Aki rögtön bele is fut egy gilf varázslóba, aki lenyúlja a gyűrűjét.

Innen rövid úton szökni próbálnak - kulcsszó a próbálnak. De mázli, mert a sok kacat közt amit magukkal vittek akadt használható, így volt varázsló, nincs varázsló. Na jó, sejtettem én, hogy nem lesz ez ilyen egyszerű.

Összefutnak  egy kalandozócsapattal, és az író máris ad majd későbbre konfliktusforrást: mindenki vcélja a gilfek kincse, de legfőképpen egy bizonyos tekercs, amivel állnának anti-hőseink bosszút a varázslón. Arra már nem futotta hogy a kalndozók is valami érdekeset akarjanak kezdeni vele, ők pusztán meg akarják semmisíteni.

Azért egy idő után elérnek  a Cairn-be,ahonnan a sztori főleg lebirintusmászás.

Továbbra is érdekelne, hogyan élte túl Roxelan azt a nyakonszúrást - bár gyanítom, hogy az író pusztán elfelejtette.

 

"Ezzel a tekerccsel egy isten hatalmának a kulcsát tartja a kezében. A világ sorsát. Hogy csupán egy gilf képes visszahozni Kwa'rewort? Goblinfattyút ez sem hangolta le. Majd idõvel biztosan rátalál arra az emberre, aki képes õt gilffé tenni..." - és most viszi!