Mokhara
Pont egy ponty
Ez valószínűleg a legtöbbször kiadott írás a Cherubion-kiadótól, szám szerint háromszor. Először megjelent az Ozirisz Füzetekben (ez formálódott később a feketefehér-borítós, kisalakos kiadványokra), aztán a Kard és Boszorkányság antológiában, végül a Káosz Démonai antológiában.
Nekem valahogy megvan mind as három, az egyetlen különbség közöttük, hogy a Kard és Boszorkányság verziójából hiányzik a novella utolsó sora.
További technikai érdekesség, hogy a címlapon/tartalomjegyzékben a cím a fenti módon szerepel, de a belső oldalakon felkiáltójel van a végén.
Trükkös Trisha varázslónk épp vmi nevettetővarázst fejleszt, mikot jön a hír: két szomszédja (mindkettő varázsló) megtámadta egymást - persze ő is rögtön beszállna. Azt tudjuk, hogy 20 varázslatot tud memorizálni, ami akkor lehetséges, ha 10. szintű AD&D karakter, specialist mage. Hát, legalább nem úgy járt, mint Skandar Graun, akinek a spell-progressionje AD&D-szabályokkal nem lefedhető. Az egész küzdelme egy ereklye előkerülése: a Mennydörgő Boté.
A csata persze a logikus úton alakul, - engem azért mégis érdekelne, TT hogyan foghatja kezébe a dezintegrálódott, tehát atomjaira esett varázsszert.
Aztán még be is kellene azonosítani, Trisha pedig végtelenül türelmetlen, így folyton kifog saját magán.
És itt van ez a kis problémácska: "Az agyát mostanra már lila ködként ülte meg a türelmetlenség, s mindennél jobban kezdte gyűlölni isten undorítóan pikkelyes, dülledt szemű, tátogó teremtményeit, a pontyokat."
Szégyen, hogy annyi év alatt ezt a hibát nem sikerült kijavítani.
Amikor amúgy jó másodszor találkozunk idióta - és egyben utolsó, csak önmagát átalakító varázst ismerő - tanítványával varázslónknak, már remélem mindenki rájött hogyan fog ez az egész végetérni.
--------------------------
Mokhara démona
Kérdés: Apu miért nem tud rendesen beszélni, ha az egész családja igen?
"Ezért hát Laje Khumladak újra és újra hálát adott magában Dzsalálnak, a mozlimok egy istenének a kegyességéért, " - picsába, ez se Worluk-regénynek készült. Szerintem egy elvetélt Megveszem Ezt A Nőt epizóddal van dolgunk.
Sehol nincs se démon, se Mokhara. Van viszont valami szerelmi-politikai-házasodási kavarás, meg az egyik csajt talán-zaklatja valami, feltehetően Trónok Harcán nevelkedett fivére. Meg vannak itt vmi démonvadász lovagok, de lehet hogy ők csak dísznek léteztek pár oldal erejéig az elején.
A démonvadász szereplőnk 100 oldal kihagyás után bukkan fel. Eddigre nyilvánvaló, hogy a Főszereplőcsajt tényleg megerőszakolták álmában, nem csak képzelte. Ez egy félmondatból derül ki, ami nem játszik lényeges szerepet amúgy az eddigi történésekben. Már-már fogadni is mernék rá, hogy ez vmi nőregény volt eredetileg, csak kicseréltek benne pár nevet.
Amúgy annyit haladunk még, hogy a testőr-plátói szerető-szerelmes, aki itt kujtorog, rendelkezik egy (drén) medállal, amin egy démon szimbóluma van. Vagy a fejbőrére van tetoválva a démon szimbóluma. Szerintem az író se tudja.
A 160. oldalon a szereplők is megtudják végre azt, amit mi olvasók a kezdetektől tudtunk: elkábította, megerőszakolta "valaki" Főszerepőlányt.
a 2. könyv 21. fejezetében töröljük a terhességi szálat - tudod, az egyetlen szálat amire eddig úgy mint történetként tekintettünk - egy spontán vetéléssel.
És rosszabb: bár a vetélés ténye nyilvánvaló, mégis nekiáll démonvadász lovagtunk császármetszést végrehajtani. Amibe bele is döglik. Nem démontevékenység miatt, hanemm ert Főszereplőlány varázsló. A fickót ki lehetett volna írni és nem változik semmi.
Oh, aztán, miután a lovag fejét kettévágta egy balta, közlik, hogy mégse hótt meg, semmi baja, nincs itt semmi látnivaló, haladjunk. Hö. Persze elég nyilvánvaló, hogy nem ő az hanem a néma ex-testőr, de akkor is.
Kisebb összeget teszek rá, hogy Mariette, a Főszereplőcsaj rongybabája a démon.
Aztán Kufli-guard jól meghal, de csak miután démonná változott és megtermékenyítette Főszereplőlányt. Tehát mi értelme volt a teljes eddigieket elolvasni? Semmi. És alacsony érdeklődésem tovább csökken, mikor a következő mondatban-fejezetben Kfli mégse halott, retkonolják a halálát. Nem indokkal, csak mintha soha le se írták volna.
A 3. könyvben Főszereplőcsaj visszatér Mokharába, és ismét elkezdi megerőszakolni az "ismeretlen".
Miért szerepel Juszuf Mardek a kötetben? Valami comic-relief-nek tűnik, de szerepel össze-vissza 2 jelenetben, amik egyike se kapcsolódik a többi dologhoz a könyvben.
Aztán a könyv kitalálja, hogy Kuflinak nincs kukija, ami igen furán hangzik, mikor korábban szexeltek már. De hát mit tudok én.
Oké, szóval az erőszakoló az a varázsló volt, Kufli meg ki tudja - mi van a babával? O, nem is a baba, hanem a köpeny? Miféle köpeny. Emlékszem hol került a történetbe az elf köpeny, de nem arról nem volt szó, hogy beszél is. És mi van a babával?
A végén kapunk egy kurvanagy expozíciót, amiből megbizonyosodhatunk, hogy ez egy kurva gyenge történet.
A terv a végén: behatolni a toronyba, kiszabadítania démont, az megöli a mágust, bosszú kész. Szórakoznak itt még illúzióval - akkor minek pöcsöltünk azzal, hogy megtanulja a halottmozgatást? Á! Hogy komplikáltabb legyen mint szükséges.
"Choler, a Sötét Láng Ura a Worlukon található Dimuran Fekete Lángjaiból nyeri félelmetes hatalmát."
Végeredményben ennek a könyvnek nincs értelme. Kukhonal varázsló nem hal meg - ez ugye korábbi megjelenésből "sejthető" is volt. A démonnal nem történt semmi, tehát megint kit érdekel. Az itteni szereplők mind oneshotok, így érdeklik a francot, nem fogunk velük többet találkozni. A Főszereplőcsajjal több történet nem született, így akár azt is mondhatnánk, Gan'yara egyik elvetélt (megpusztult) tanítványa volt. Végülis eleve ott a kérdőjel a regény végén...
--------------------------
Démonok: Démonok
Ott vesszük fel a fonalat, hogy a démonlord 2 hete van fogságban, Trigal, Juszuf fia meg azt találja ki, hogy idomítja mint egy kutyát. Aztán elront valamit, és 3 napra a mennyezethez ragasztják a talpát. De a negyedik napon legalább megkezdi varázsinaskodását - ha már sikerült kicsinálnia a toronyban maradt egyetlen másik inast...
Az 5. napon megdugja a varázslónak félretett szűz lányt... Majd véletlen a mestert is sikerül eltennie láb alól.
Valami turpisság van itt, mert több nap nincs, csak egy nagy üldözősdi, és Trigal kb. pont annyira tehetségtelen és balszerencsés, mint Trisha a ...Ponty-ban. A végkifejlet az elvárható szerint alakul - innen persze kíváncsi leszek hogy szabadul ki mégis őkelme végül, mert ugye a Démonmágus-ban ismét felbukkan. De az még odébb van.
--------------------------
Mokhara, a mágustorony
Mindenekelőtt van egy térképünk. A felbontás olyan-amilyen, de van.
A szem első története
Ez egy mese. Imádom a meséket, engem megfogott.
A kardhüvely története
Ah, romantikus történet. És normálisan meg is van írva. Meg olyan fantasysan. Nem olyan jó mint az előző, hajszálnyival, meg azt se értem a végén a lóba miért nem mártogatta a kardot, de nem haragszom. Plusz eszembe juttatta a Megölni egy angyalt novellát.
A pegazustoll története
Technikailag ez is olyan semmibe se tart, és a gennymanó ténykedését is csak azért tudom értelmezni, mert olvastam a Manonymus hátlapját, de felfoghatom egy "mi lett volna ha"dolognak, és itt látszik, milyen fontos a terjedelem. Ennek kérem el van találva, ilyen 30-oldalas nivellácskában.
A szem második története
Az első történet úgymond második fele, mert igaz, abban pont a nezúvián lovagrendről nem tudtunk meg túl sokat. Ugyanakkor pont ezért külön történet is. Nem tudom szerkesztői munka eredményeként lett-e szétválasztva, ha igen, az egy nagyon jó szerkesztő volt.
A patkó története
Nem ... rossz. Valószínáleg éppen még azt is mondanám, jó. De nekem akkor se jön be az "aza vicces, hogy helyesírási hiba" iskola.
De most már rohadtul érdekelne a számszeríj története, ha csak azért is hogy túllegyünk rajta.
Ezen a novellán az segített volna, ha mindneféle más Worluk-írásokra hivatkozik a történéseivel.
A vezérkolomp története
"Melezar" (itt más nevet hazsnál, de ugyanaz) újbóli fogságbaesését meséli el gyakorlatilag egyetlen akciójelenetben. Nem az antológia csúcsa, de még így is megkapja a közepest.
A gyűrű története
Az, hogy ennyire változatos háttereket sikerült adni a tárgyaknak, meg hogy még a gyengébb írások is legalább lore-ral hozzájárulnak Worlukhoz, sokat dob az összképen.
A számszeríj története
Hát igen. Itt belemenni kiből lett a varázstárgy öreg hiba lett volna.
A pajzs története
Ezt a hadzs (iszlám-ripoff) témát nem kellene erőltetni... Plusz megint érződik a Cherubion-kiadó azon (rossz) szokása, hogy a tuti írásokat rakják az elejére, a gyengébbeket meg egyre hátrább. Pedig épp akartam dícsérni, milyen jó a sorrend: kicsit hosszabbak, majd kicsit rövidebbek, hogy tolerálható legyen, a végén meg egy új hosszabbal zárunk. Meg ugye a kerettörténet is érdekesen van megvariálva, azt gondoltam, simán behúzzák az egyszerű "egyre közelebb ér" megoldást, azzal se lett volna éppen gond, de igen, ez így sokkal jobb.
A korona története
Ez egy kicsit javít a szerintem-végefelé-minőségen, amúgy van itt szerelmi háromszög, meg politika, de főleg ilyen arabos-sivatagban harcolós light-fantasy/Romana-sztori, de ha egyben kéne megmondnaom mi ez, akkor:
Igaz, akad benne egy kevés Egy ghoul vacsorája is...
És bevallom, azt hittem, a zárás túl hosszú lesz. És a nagyrésze kicsit kommersz is. De összességében ügyes - ebből is látszik, mennyit nyom a latban a vége!
Comments
Post a Comment