Vampire klánregények - Malkáv

 Amikor először olvastam, úgy voltam vele, hogy vagy magára talál ezzel a kötettel a történet, vagy abbahagyom. Kitalálható mi lett.

Ez egy nagyon erős kötet lett. Furcsa, és bizarr, és látomásos - de pont az kellett.

A kötet nagyrésze Anatole szemszögéből íródott, aki egy malkáv. A malkávok mind rendelkeznek egy klasszikus elmebetegséggel, de az őrület az ő esetükben igazán "a tudatosság egy új szintje".

Az elmebetegség nem feltétlen korlátozó tényező, nem mindenki skizofrén dühöngő elmebeteg aki őrült. Játékosként egyszerű választás egy fóbia. Anatole-ról azt feltételezem messiáskomplexusa van, de nem így egyesével akarja megmenteni a népeket, hanem nagy egészként, és közben eléggé remete is. Értsd,  a fickó még csak nem is feltétlen néz ki úgy mint egy lerobbant, magában motyogó hajléktalan. inkább mint egy belőtt, jólszituált tőzsdeügynök-yuppie. Hétköznapokban teljesen funkcióképes, nem tűnik fel a tömegben, nem közveszélyes.

Csak hogy érzékeltessem milyen típusú szöveggel van dolgunk, beidézek egy rövid részt:

A bennem rejtőző lehetőségeket - a nem létező lehetőségeket, ha már így merek foglalkozni a gondolattal - és a küszöbön álló letérésemet az Isten által számomra megannyi körkörös mérfölddel ezelőtt kijelölt ösvényről.

Az extázisomat, a fájdalmamat és a küldetésemet tápláló ambrózia a részemmé válik, és áradatként hozza magával a kérdéseket. Sajnos úgy tűnik, hogy a válaszok száma sokkal kevesebb, mint az a nyolc, amire látszólag ígéretet kaptam.

Egy hatalmas varázsló szintén iszik ebből az ambróziából, de vele együtt látom a végtelen sötétségből ránk meredő három szemet.

Szóval keveredik ebben a vallásos látomás, a new-age hókuszpókusz, és a közvetlenül felismerhető történetelemek. Gyakorlatlan olvasónak belátom, kissé nehezen emészthető, de a szöveg ritmusa magávalsodor ha hagyod, aztán majd az agyad elvégzi a többit.

A kötet egyik nagy előnye, hogy Anatole (és kísérője?) rövid bemutatása után visszaugrik a történet, azaz az első kötet elejére, és foglalkozik kicsit az akkor eléggé hanyagolt, hamar kiírt Tábornok figurájával, egy megbecsült katona malkávval. Ezzel egyúttal újra felveszi a lényegi történet fonalát.

Szintén emlegeti a könyv a Felébredt Sárkányt. Ő egyértelműen az emlegetett harmadik generációs vámpír, és akkor már azt is tudjuk, melyik. A sárkány a tzimiscze jelképe. És akkor azért küzdünk, hogy bár ébredezik, de ne ébredjen fel. Vagy ha mégis felébred - gondoljatok csak a lehetőségekbe!

 

A könyv egyes szimbólumokat csak 100+ oldal után azonosít, így hogy ne kelljen visszaolvasni, leírom őket:

- a varázsló: Leopold

- a borz: a Tábornok

- a galamb/Az Almák Úrnője: Victoria

- a menyét: egy gangrel (ezt a kötet nem mondja, de nem nagy elrugaszkodás ha rábökök a Riki-Tiki-Tévi c. regénykére).

A könyv befejezése értelmetlennek tűnhet annak, aki azt hitte, akcióregényt olvas. Az utolsó szín az, hogy Anatole megtalálja a Leopold által a barlangban készített ... szobrot

és felmászva rá öngyilkos lesz.

Aki figyelt, az viszont tudja, hogy ez a "szobor" nem sima dísztárgy, hanem valamiért fontos. Hogy pontosan miért fontos, azt lehet találgatni, de az biztos, hogy fontos. Hogy Anatole tette mennyire szimbolikus, azt is lehet találgatni az előző kérdésre adott válasz fényében. És nem, nem tudom azt sem mi is volt a köntössel (Hannah a teremere köntöse). Remélem, a sorozat még visszatér rá.

De amit tudok, hogy a kötet bepillantást enged egy harmadik generációs vámpír lapjaiba. Megtudjuk, mi a koldun varázslók titka. Azt is egyértelműen megtudjuk, mi volt Anatole célja, és hogyan kívánta azt végül elérni - eltéríteni egy, sőt, tizenhárom isteni lény terveit.