Észak lángjai - a magyar trashirodalom ékköve

 Vén Cseppman megírá a Tyr Nan Gorduin-ciklust, a bárdról, akinek 10-ből 13-as az IQ-ja MAGUS-rendszer szerint (kalandozó kalandorok kalandos krónikái, ha valaki nem ismerné az első magyar asztali szerepjátékot, ami olyanm int Lenin: élt, él és élni fog).

A számtalan kiadásból feltétlen az akárhanyadik kiadás delux változatát ajánlom, amit persze sehol nem tartanak, mert csak ahhoz jár lexikon-függelék mindenféle világleíró csemegével, amiből megtudjuk, hogy az egész világ sorsa egy zászlóháborún dől el, majd, valamikor: mindkét oldalnak 9 zászlója van, aki összegyűjti mindet, azé lesz a Világuralom!, vagy valami.

 

 A történet maga elég egyszerűen indul: van valami rablóbáró, aki abban éli ki magát, hogy azt hiszi, ő a világ legnagyobb dalnoka. És ha valaki megveri dalversenyben, akkor utánukküldi az embereit, akik jól kinyírják és visszaveszik a jutalmat.

De most TNG haverjaiba kötött bele, így cirkalmas, túlírt, és botrányosan ripacs mondatokon kell átküzdenünk magunkat a könyv végéig! Nem is tudom hogy az olvasót, vagy a bárót sajnáljam-e jobban XD

TNG szépen beszivárog a várba, és várod, hogy akkor hogy fog történni az orgyilkosság. Közben Alyr Arkhón 50 méter átmérőjű, fénylő pentagrammát rajzol a vár falára - teljes titokban. Nos, nem lesz orgyilkosság, bár csak a grófot, a testőrkapitányát, meg az 5 db fejvadászát kellene igazából likvidálni, mindenki más a csak járulékos veszteség.

Márpedig járulékos veszteség az lesz, mert TNG szólt a mágus haverjának, Alyr Arkhónnak, hogy idézzen már meg egy zombisereget, és rohamozzák meg azzal a kastélyt. Hiába no, ez egy olyan világ, ahol Mogorva Chei (ejtsd: Csaj) atombombával töri fel a lágytojást.

 PS: a báró élőholtként visszatér egy második körre: csontváz, kezében egy tucat-buzogánnyal, nyakában egy medállal. TNG oldalakon át áll kétségbeesve hogy hát ezt akkor nem lehet legyőzni? a 10-ből 13- IQ-jával, és csak a szerencse menti meg. Akinek azonban van legalább egy csöpp esze, az rögtön kapcsolt hogy a medált kéne levágni róla.

Utána kiderül, a Feketezászlósok máris megszereztek 3 vörös zászlót, így a vörösök előálltak egy bonyolult tervvel, hogy előcsalják árulóikat, kockáztatva  a Kilencedik Lobogót, amivel a kalandozókat lehet harcba hívni. Ehhez pl. útnak indítottak egy 10,000 fős sereget, akik tutajon ereszkednek le vmi folyón egy városba, ahol a Dűne Bene Tleilax-jai tenyésztenek prostikat, katonákat, meg amit akartok - a hadsereg vezére rendelt magának feleséget tőlük, így azt is el kéne hozni (a zászlóval egyetemben).

Hja kérem, röpködnek itt az abszurd számok: először egy 5,000 fős ork seregbe botlanak, ami teljes titokban lopakodik az erdőben. Kiderül hogy feléjük éppen barátságosak.szólnak, hogy előttük van egy 10,000 fős Fekete sereg. Erre gyorsan 5,000 főt elküldenek más irányba, mert az "logikus", majd jöhet az összecsapás immár 2:1 arányú hátrányban.

Eközben TNG menne balra el, de ez ilyen gimmick, hogy neki folyton majdnem meg kell halnia. Ilyenkor átváltunk a messzi-messzi kolostorban a világot telepatikusan letapogató és valós időben mindent feljegyző "szerzetesekhez", akik nyilvánvalóan az író insertje, aki ilyenkor mindig kitalál valami deus-ex machinát, mindig valami iszonyú vastag plot-armort, olyan abszurd hülyeséget, hogy pont ettől marad meg a feszültség.

Bejutni a városba egy dolog, kijutni már nehezebb lesz, mert az ellenséges fejvadászok/orgyilkosok klánja (az Ikrek) "beszivárgott" a városőrségbe - értsd: gyakorlatilag kiírtották mindet, és átvették a helyüket - miközben ezt nem vette észre senki.

Szóval jön a futás, szerencséjükre egy másik titkos, arrajáró sereg viszont az ő oldalukon szivárgott be, és hát kinek tűnik fel párezer ellenséges kém, hát nem?

A lényeg, hogy feljutnak egy hajóra, és mennének is a túlpartra - ám akkor átteleportálják őket kb. ki tudja hová, minimum egy tenger közepére, és a következő pillanatban máris röpíti őket egy varázsszél Toronba az ellenséghez.

Ahol a kikötőben horgonyzó nem-toroni (hanem császári, bár hogy milyen császár meg nem mondom) hajók zokon veszik egy zászlójuk alatt hajózó hajó vegzálását, majd mikor ezt a részét lerendezik, befut a fickó aki a folyón csapott össze korábban azzal a 10,000 emberrel - hogy került ide egy hajóflottán, ahová teljesen véletlenül teleportálódtak TNG-ék - mert az író így akarta.

Ahová érkeznek, belefutnak egy Naruto-gonoszba, akitől egy "smaragdmágus" menti meg őket. Ettől tudom én hogy dobnom kéne egy hátast, de fogalmam sincs micsoda egy smaragdmágus, így mégse. Ugyanitt egy pali közli, hogy következő állomás: Az Orákulum! Mert, ööö, ez egy akcióregény, így Az Árulót nem fogjuk ezzel az egész mindennel leleplezni politika, intrika, meg minden várható útján, nem, inkább mondja meg a legújabb deus-ex-machina.

 

Innen már jószerivel csak a könyv Végső Nagy Csatája van, ami látványos, meg minden, de fogalmam sincs ki kivel van, így nem tudom átlátni mi történik. Persze a "jók" győznek, tralala.

Az "epilógus" meg úgy hangzik, mint amiből az AD&D egy egész regényfolyamot hozott volna ki, itt meg csak ide van csapva. Lol.

 

 

Mint mondtam: trash, de a szórakoztató fajtából.