Volt egyszer egy asztali szerepjátszás (5/8)

 Egyszer, egyetlen egyszer toltunk életút kalandot. Mondjuk hogy életút volt, mert rengeteg játékalkalom lett belőle, köszönet érte a mesélőnek. Csillagok Háborúja d6.

Vagy féltucatnyian játszottunk együtt, már nem emlékszem mindenkire ki mi volt, az biztos, hogy ketten is a "wuki vagyok, mindent legyalulok" alapot választották. Végül kellett valaki űrhajóval, azt csak a csempész kap alapban a választható, előre kidolgozott karakterosztályokból, az lettem én.

Btw, itt legalább lehetett választani. A Shadowrunban annyira egyértelmű volt a kibernetika előnye, hogy szinte mindenki azonnal telenyomta magát hardwarreel.

Mondjuk ketten éppen nem...

 

BÓNUSZKALAND!

Szóval nyomulunk vmi bolti kalandmodulban, rég elvesztettem a fonalat merre járunk a komplexumban. Egy ponton azzal voltunk elfoglalva, hogy meggyőzzük a mesélőt, az a hülyegyerek ne nyírja már ki a teljes partit azzal, hogy zárt térben gránátot lövöldöz...

Egyszer meg rajtunk ütött egy csapat céges katona, mindenki fedezékbe ugrált, én meg hirtelen azt se tudtam mi hol van, vagy csak kezdjek lőni - így ez volt egy olyan alkalom, hogy a mesélő azt mondta, oké, le vagy fagyva, lássuk, túléled-e az első kört, a végére találd ki mit csinálsz. Jó döntés volt, izgalmas pillanat (és megúsztam! Anélkül hogy érződött volna plot-armor).

Naszóval megyünk valami folyosón, és a két varázsló hirtelen úgy dönt, asztrálisan utazik, vagy mi a kánya.

Mi többiek mondtuk, részünkről jól van, mire a mesélő: de hát nem is ismeritek őket! A szokásos Csuklyás Megbízó a Kocsmában hozott össze titeket, ki tudja mi történik velük, mert nem jelentették be! TI tudjátok mi van, de a KARAKTER nem! Mit csináltok?

Na, erre előtört ám a vérpistike! A mérsékeltebbje azon az állásponton volt, hogy kezdjünk futni, és hagyjuk magára őket. A vérmesebbje gázra gyanakodott, és felvetette, előtte lőjük tarkón őket, nehogy elárulják kik vagyunk.

Mondanom se kell, a mesélő végül meggyőzte magát, hogy körbeállunk, és őrködünk míg ők asztrálutaznak...

BÓNUSZ KALAND VÉGE

Naszóval a Star Wars kalandok egyik alkalma volt, amikor életemben először sikerült megnézni a Jedi Visszatér-t. Az nekünk valahogy nem volt meg videokazettán.

Akadt mindenféle problémánk a játék során: alulfizettek, birodalmiak zaklattak, vagy éppen beleugrottunk a felrobbant Alderanba. Na az vicces volt. A féltucat ember összes dobókockáját össze kellett adnunk hogy legyen elég kockám kidobni mi lesz, és szó szerint el tudott vonulni a csapat többi része amíg én dobáltam a kockákat :D Nekem abszolut poén volt.

Ez lett egyébként a gondom az egész játékkal. mondjuk vhol ott értünk véget, hogy egyszer a tengernyi kockám ellenére mégis rontottam egy próbát - bónuszpont a mesélőnek, hogy ehhez is elő tudott rántani egy következő történést. Az egész kalandozás olyan volt, mint egy jóféle kalandregényben. Totál élveztük. Én biztosan.

De tényleg annyit játszottunk, hogy gyakorlatilag sebezhetetlenek lettünk, így végül nem maradt más, mint felvenni az erőérzékenységet.

Erőt használni jó, mi? Jedinek lenni tápos, mi?

Akkor nem, ha a karaktered nem Törvényes Jó.

Szóval karakterem életcélja lett megszabadulniaz erőérzékenységtől.