Volt egyszer egy asztali szerepjátszás (8/8 - Amikor istenek voltunk)
Na akkor még egyet.
Ez rendszer és szabály nélküli kaland volt, egy lukasórán, vagy szünetben esett meg.
A karakterek:
- ős-sárkány
- ős-vámpír-démon-mittomén
- tököm tudja már, valami istenség, miért ne
- a Hú!-karakter
Nyilván, ökörködés volt az egész, de valahogy tök epicre sikeredett. Erre összedobni egy sztorit? Az volt a legnehezebb: elkezdeni. És akkor az egyik játékos tüsszentett. Mire a másik játékos improv: Most leégetted a falumat! Ez bosszúért kiált!
És meg is volt a kaland. Epic összecsapás, világrengető esemény, hősök, seregek, isteni erők feszültek egymásnak!
Jaaa, hogy mi az a Hú!-karakter?
Hát annak különösebb képessége nincs. Kivéve, hogy ha azt mondja, Hú!, akkor 500 km-es körzetben mindenki meghal. Ha azt mondja, Hú-hú!, akkor az istenek is.
Szerintem ott kolbászolt tökre tudomást sem véve a többiekről, mikor a nagy mágikus összecsapás mellékhatásaként megnyílt a lába előtt egy szakadék - mire elkiáltotta magát: Hú-hú, majdnem beleestem!
Comments
Post a Comment