Dűne Istencsászára (regény)
No, ez 400 oldal, a következő kettő meg már csak 300-300.
Ja, és még az előző kötetben volt egy utalás a szándékra, hogy a világegyetemet/az emberiséget szabadítsák fel a Fűszer-függőség alól.
Letonak nincs többé lába, és folyton újraklónoztatja Duncant. Mozogni is csak úgy tud mint anno a Báró: művi segítséggel. Töbnyire. Leginkább. Vagy nem. Ahogy a plot kívánja.
Btw, ez a dolog hogy a Tleilax emlékező gholákat csinál, ez tökre Rosebud. Oké, illeszkedik a történethez, erre épül a történet, de lehetetlen hogy a történetben tudjanak róla. Citizen Kane utolsó szavait senki nem hallotta. Duncan felébredt emlékezetéről 2 tleilaxi tudott, ám mindkettő azonnal meghalt, mielőtt továbbadhatták volna az információt.
Ja: Letonak ezen a ponton még van lába (nem funkcióképes), és tud úszni! Vagy nem, csak a múltban tudott. FH eredetileg talán úgy akarta megírni, hogy fejezetenként ugrálunk előre az időben, de végül egy hasonlat kedvéért ezt beáldozta? A Féreg-ciklus ugye úgy néz ki, hogy a homokpisztrángok/sügérek (köszi fordítók az egységes nomenclaturáért, khm) féreggé nőnek, a féreg lepetézik, ami felrobban... Ahogy Leto először második bőrként magára vette a homoksügéreket, majd lassan féreggé nőtt, a végén meg majd rádöntenek egy kádnyi vizet és felrobban, a testéről meg majd leválnak a sügérek, és újrakezdődik a ciklus.
35 évszázad telt el az Eredeti Duncan óta.
Nincsenek mentátok.
**************
Ez a könyv számomra elég unalmas. Cselekmény még éppen lenne, de az újdonság teljes mértékben hiányzik, hiszen ez a negyedik kötet, ami természetes kifutása az előző háromnak minden szempontból: filozófiailag, történetileg, cselekményben.
Azt vártam, és állítom jobb lett volna, ha Leto szemszögéből mi az olvasó is végigéljük azt a 3,500 évet, nem a végén kapcsolódunk be, csak azért hogy lássuk Leto A Féreg halálát, miután kinevelte saját természetes ellenségét, azt a személyt, jobban mondva azt a genetikai anyagot, genetikai forrást, akit nem lát előre a "jövőbelátás".
És 400 oldalával van benne valami tespedtség, tespedtség, amit nem a téma szült, hanem az író azon tudása, hogy nem kényszerül a hatékonyság okán megvágni az írását, hiszen nem csökkenti az eladásokat.
Például van egy jelentős oldalmennyiség, sőt, tulajdonképpen Duncan karakterének az látszik egyetlen oka lenni, hogy FH elmondhassa gondolatait a hadseregekről. Meglennék nélküli, mint oly sok minden nélkül a Vérvörös Égboltban.
És amikor Moneo válaszol Duncan gondolataira...
Azt remélem, a következő két kötet nem csak események láncolata lesz, hanem a történet is haladni fog, és nem csak a nyilvánvaló egyetlen pont felé.
Hopp, egy érdekes tény: SENKI nem használ pajzsot. A Féreg sem. Tehát felmerül a kérdés, miért nem dobnak egy űrhajót az Istencsászár palotájára, ahonnan sose megy el?
Szóval a tleilax bepróbál egy olyat mint a BG1-ben az ottani alakváltók - és itt se jön be.
Az IX-iek ügyesebbek, egy olyan példányt küldenek az Istencsászárnak, amit kifejezetten azért készítettek hogy lenyűgözze Letot - és hiába nyilvánvaló a célja az illető létezésének, az IX-iek jó munkát végeztek, mert működik.
Van valami ami érdekel.
Az IX és a Tleilax afféle határozatlan frakciók, egyetlen központi cél nélkül. Ők adják a technológiákat a világnak.
Az Űrliga az "abszolut matematikában" hisz, és az űrutazásért felelős. Ez elég homályos és körülhatárolatlan dolognak tűnik, de ha láttuk hogy a Bene Geserit azéprt foglalkozik politikával, azért kényszerül rá hogy politikával foglalkozzon, mert egy szuperembert akart kitenyészetni, akkor beláthatjuk hogy bár a "matematika" önmagában egy olyan semmi-fogalom mint az IX és a Tleilax vezérmotívuma, de igazából olyan tiszta meghatározó tényező mint a Bene Geserit sajátja. A Liga a matematikával foglalkozik, és ennek végső kifejeződése az űrutazásra való képesség. És ettől igazán parazita-faj az Űrliga, mert elérte saját célját, és nincs többé hova fejlődnie. Nem akarhatja a hatalmat, mert ők aztán tényleg nem kezdenének vele semmit, nem tudnának kezdeni vele semmit, mert még pillanatnyi hóbortjaik sincsenek, mindent elértek már amit saját maguk szabta határaik között elérhettek.
És akkor megérkeztünk a Bene Geserithez. Az ő céljuk volt irányított nemesítéssel kifejleszteni egy ... istencsászárt? Egy új emberfajt? Hát ezt igazából nem tudjuk, de tudjuk hogy egyszerre fuccsoltak be és érték el ezt a célt. A logikus kérdés velük kapcsolatban tehát: hová tovább? Az eszköz, a módszer adott: a faj további nemesítéssel. De hiányzik a cél. Mit választanak vajon? Mert ők így még paraziták sem. Cél nélkül nem is léteznek. Ott ülnek, és mondogatják majd maguknak hogy "Bene Geserit vagyunk, akkor is bene geserit vagyunk"?
Mű-sziecsben tanulnak a Múzeum-fremenek...
Oké, a teljesség kedvéért említsük meg, hogy az IX bepróbálkozott lézerpisztolyt adni egy Duncan kezébe. Tök fölöslegesen.
Most meg a Bene Geserit próbált vmi anyagot hozzávágni Letohoz egy legenda alapján - lebuktak vele.
Folyik itt valami szerelmi háromszög Féreg Nagyúr, Duncan és az ixiek varázsgömbjében növesztett tleilaxi maca között, de ki tudja hová vezet.
Van ez a dolog, hogy az írók öregedve elhülyülnek. Elveszítik a meglévő kis kreativitásukat is, és már nem fáradnak a valós dolgok átdolgozásával fikcióba, csak beemelik őket a műveikbe, oszt kész.
Ez sajna már itt lszrevehető. Egy-két kisebb dolog addig a pontig, hogy az esküvőre mászkálnak abban a fre(e)men faluban, és mindenki baksisért könyörög.
Most toljuk a Dűnét, vagy a való világbeli arabok sorsán fogunk nyavajogni?
Ezekben a regényekben ... elég sok a kozmikus véletlen. Vagy ... Mennyire lehet befolyással egy mindenható lény a véletlenekre?
Na jó, nem titokzatoskodom, de
PS: A telilaxiak kifejlesztettek egy fermentálótartályokban előállítható Fűszert.
Comments
Post a Comment