A Szkarabeusz Éve trilógia

 A World of Darkness ezen három kötete hozta be a múmiákat a regényekbe. Ők szerencsénkre nem pójás totyogók, hanem simán csak halhatatlan emberek. Ha valahogy az egész testük elpusztul, akkor meg újjászületnek.

Mivel egy már kész világba helyeztek új elemet, így a már meglévő darabok felől közelíti a trilógia a kérdést, ami elismerésre méltó tervezésre utal. Amúgy ugyanaz megy mint a vámpíros könyvekben: minden kötet 13 fejezet, 3 "könyv"-re tagolva.

Elsőként Vadászokkal ismerkedünk meg, egy konkrét csapattal. Ezek ilyen anarchista módon szerveződő csoportosulások halandókból, és úgy mindenre vadásznak ami természetfeletti. Ez általában zombikat és csontvázakat jelent - ezek szellemek által uralt testek. A WoD-ban a szellemek vagy testetlenek, vagy egy testhez kötődnek, nincs ez az egyikről másikra ugrálás. Szintén kell enniük hogy hatást tudjanak kifejteni: érzelmeket. Ebből elég is ennyi, mert a scooby-gang nagy halra megy éppen: egy túl izgága vámpírra hajtanak.

A vadászok "amerikai átlagemberek", nem véletlen, arrafelé úgy osztják a fegyvert ahogy itt a nyalókát. Mivel azonban átlagemberek, nem aggatják teli a falukat páncélöklökkel, mint egy republikáns-szavazó trumpista. Plusz mindenkinek jár egy-egy extra képesség, leginkább mintha 1-1 pontos szinten tudnának vámpírdiszcíplinákat, vagy ilyenek. A lényeg, hogy a játékosok lehűtésére jók, de a veszélyek közül nagyon a végén kullognak - szemben az 5. kiadással, amit pont emiatt nem szeretek. Többek között.

 

Naszóval a vámpír leakciózzák, akinek meg kell mehet kórházba. De jajj, akkor megátmadja őket egy rakás zombi, ám egy Titokzatos Ismeretlen segítségükre siet, és ha már beültek a kocsmába, akkor küldetést is a kezükbe nyom: volna itt egy templom, aki bemegy maximum élőholtként távozik, áll a megbízólevélben.

A megbízó valójában egy szellem testben, izomagyú maffiózó amúgy, akinek "élet"célja kiírtani vmi régi haragosa családját. A végén jár a dolognak - az utolsó előtti egy vámpír, erre ,egy el az első kötet második "könyv"-e -, de hát az utolsó nem természetfeletti segítséget kapott, és bevette magát egy tuti kis erődbe?

Egyébként tök jó hogy a kötet második részében elszakadunk a vadászainktól, épp mielőtt túl sok lett volna a csapaton belüli vitákból és eszmecserékből. Kicsit olyan a helyzet, sőt, nagyon, mint az egyik Doctor Who rész (vagy Torchwood volt?).

Na mindegy, az utolsó 2 fejezetben megy a Nagy Összecsapás, amiben mindenki összegyűlik a Echnaton Templomában.

Van pár kifogásom, de összességében ez így jó. Nem egetrengető, de a célnak megfelel, és egy Robert Ludlum szinten üzemel az egész, ami jó.

-------------------

Érdekes módon a második kötet nem korábbi ismerőseinkkel folytatódik, gyorsan meg is néztem a hátlapot, hogy ez akkor most egy tök más történet lesz, vagy azért folytatjuk. Azt mondta, utóbbi.

Szóval a nyitány, hogy a vámpíroknak is feltűnt már a Vadászok ügyködése, és alapvetően nem is lenne kifogásuk ellene - hulljon a férgese alapon -, de jobb lenne ha nem harapózna el a dolog, így a körmükre kéne nézni, mégis miért pont most?

Pluszpont, hogy megemlítik a Gangrelek kiválását a Kamarillából, azaz megvan a lore-folytonosság más regényekkel.

Azért kissé zavaró, hogy a kötetek terjedelme ha kivesszük az üres lapokat a fejezetek közül pont akkora mint a Vörös Halál Karneváljáé, de itt 100 oldalt töltünk azzal, hogy Beckett, az itteni vámpír-főszereplő utólérje az előző kötet eseményeit. És bár őkelme elég nehezen jön rá mi lehet Sápadt Farkas, nekünk elég egyértelmű hogy be fogják hozni a farkasembereket.

Tévedtem, csak egy újabb vámpír, és nem nagyon hat meg hogy ezúttal amerikai őslakos.

Aztán visszaugrunk a Vadászainkra, akiket immár köröz a rendőrség - azaz csak körözött, mert mind meghaltak, Főszereplőcsaj és még egy komán kívül. Kíváncsi leszek ez a szál hová fut ki, mert Főszerelőcsaj először elveszítette a normál-barátját, majd nem sokra rá a vadász-barát-jelöltjét, és most gyakorlatilag a teljes csapatát (a múmia emberei jöttek be, előbb lövünk, aztán kérdezünk stílusban).

A múmia felrobbantja a szellemet, de az megússza, mert elfelejtik ellenőrizni hogy hulla-e a hulla.

Ezzel már el is értünk a kötet végére, ahol mindenki berobban egy szobába a múmiák mcguffunját kergetve, és tök poén ezek a karmos-agyaras-puskás-vérszomjas harcosok beröppennek a szobába, aztán ügyet se vetve a többiekre már mennek is ki, mert az urna ("A Szív") kiesett az ablakon, lol.

De komolyan: itt van a szellem néhány beszervezett zombival. Itt van a múmia a megmaradt embereivel. Itt vannak a vadászok, a város két bandára oszlott vámpírjai, meg Beckett, a gangrel, aki ilyen harmadik fél, és az egyetlen akit nem A Szív érdekel.

Ennek a második résznek a legnagyobb erőssége, hogy gyakorlatilag az összes élőhalott karakter egy rakás "halálos" sebesülést szenved, darabok hiányoznak belőlük, meg minden - és jönnek tovább, mert minden élőhalottat csak bizonyos korlátozott módon lehet elpusztítani. Anélkül pedig felkelnek, és jönnek tovább. És itt felkelnek, és jönnek tovább. Ez egy olyanfajta horror, ami nincs kellően kiaknázva. Szintén jó kis nyomást helyez a hőseidre, hogy akkor most találjunk ki valamit.

Ilyesmi történik a Terminátor 1 végén, de ott ugye kényelmesen kéznél van egy ipari prés hogy rövidre zárja a küzdelmet.

Vagy a Terminátor 2 végén, de az meg azért nem érvényes itt, mert a "lény" instant regenerálódik. Képzeljük el mi lenne, ha a T1000 ebben a formában jönne tovább a film felétől:

-------------------

Vagy 60 oldalt megint elvisz a recap, és ez csak a múmiák oldalán, de végre Egyiptomban vagyunk - tisztára várom hogy kerülnek majd oda a Vadászok. Szellem nyilván megengedheti magának, és az indoka hogy múmia - pontosabban rendesen halhatatlan - akar lenni.

No nem mintha ezen oldalak alatt ne kapnánk új tartalmat is. Ezerrel dől az expozíció. Kezdetnek megtudjuk, hogy a múmiáknál vmi manarendszer működik, tehát először le kell gyártaniuk az egyszerhasználatos varázstárgyaikat, és azokból se használhatnak egy nap akármennyit. Bár úgy tűnik, nekik legalább nem kell külön energia után járniuk.

Aztán ott van az is, hogy nekik egyedül nagyon is megvan az Első-jük, nincs eltűnve a semmibe, ugyanis szedegetik össze a szétszóródott darabkáit.

Igazából még az is felmerül, hogy Ozirisz, az Első Múmia egyszer-valamikor vámpír volt, csak sikerült megszabadulnia az összes hátránytól, és tökéletesen halhatatlanná válnia (már amennyire egy múmia ugye ilyen). Aztán Szeth, az egyiptomi isten - az egyike a 13 vámpírklán-alapítónak?! - jól szétszedte, és azóta nem tud megtestesülni. Fan-theory szól belőlem, de nem lepődnék meg, ha Ozirisz lenne maga Káin.

Na de most már idegesít, hogy a szereplők 50 oldalakon megbeszélik a helyzetet amiben vannak, akció meg alig-alig csordogál.

Viszont pont jár érte, hogy kiderült, Anyunak mi köze volt a múmia-szektához. Akkor ara is van esély, megtudjuk, mi lett Jake lábaival.

Aztán kifejezetten kezdtem idege lenni, mivel:

- Beckett a vámpír egyszerűen hagyta a küldetést és kész

- a Vadászok eldöntötték hogy hagyják a küldetést, és lelépnek egy másik városba (meg ugye kinek telik normális emberek közül repülőjegyre a fél világon át)

- a múmiának szóltak, hogy akkor húzzál vissza az USA-ba, az ügyet itt átvesszük

- a szellem meg az ereklyével ment Egyiptomba.

Mondom WTF?

Aztán a Vadászok mégis elmennek Egyiptomba, ahol rögtön belebotlanak az utcán a múmiába, aki ezek szerint még nem szállt gépre, és meglepetés: ezúttal senki nem kezd lövöldözni, sőt, nekiállnak beszélgetni.

Még mindig érdekel, mi lesz a vámpíros szállal, illetve miért a Szkarabeusz ÉVE a trilógia címe, ha az egész történés egy hónap alatt zajlik nagyjából.

A Nebka-piramis:

A befejezés felkap még egy korábban dobott történetszálat, másokat nem fejez be, így bár hatásos önmagában, papíron, de felhívja a figyelmet a trilógia ordító hiányosságaira.

 

Végső pontszám: Harmatos.

Azért használható világbemutató-könyv a Vadászokhoz és a Múmiákhoz (hogy Sápadt Farkas nem volt farkasember még mindig fáj), és ha itt be is álltak volna a Vadászok, az úgy rendben is lett volna. De neeem, olyanná kellett őket tenni, mint a Spawn-ban az egyre-másra felbukkanó kiber-fanatikusokat, és a frnachise-t még egy naaagy rakás kereszténykedéssel is nyakon kellett még önteni. Az 5. kiadás így lett számomra már élvezhetetlen. Vámpírok elnyomva, farkasemberek bármi esély nélkül, múmiűák, szellemek, de még varázslók is minek vannak, a sima, képességekkel nem, csak technikával (és Hittel, ugh) rendelkező halandók uralnak mindent. Ne már. Miféle kifordított cyberpunk ez már?