Vampire klánregények - Lasombra

 Tulajdonképpen már önmagában megéri tudni, hogy bár van egy orgyilkos-klán, de ez nem monopólium náluk.

A sakk-party érdekes, de önmagában nem ér egy egész könyvet, amit mondjuk egy James Bond/Electra klónnak kategorizálnék.

 

 A Pieterzoon elleni merényletből sokat levon, hogy az előző kötetben már láttuk a végét.

 

 Megjegyzés: bizonyos nyomokból arra következtetek, hogy a nyomdai folyamat úgy zajlott, hogy a fordító írógépen(!) írta a fordítást, azt bevitte a kiadónak, az bescannelte, és aztán kinyomtatták kötésben. Az olyan "elütések", mint "123" az "itt" helyett elég árulkodó.

 

 Sokminden nem történik, de most már beháromszögelhetjük a területet amiben az események zajlanak:

Ez az író mindenestre annyir kifinomult mint egy Robert Ludlum, vagy Wilbur Smith.

Természetesen a kötet végére Borges érsek ("Bordzsa-pápa ahogy valamiért magamban hívom) halott. Hogy ez miért érdekel engem, azt továbbra sem tudom. Ja, persze, magas beosztású fickó - de ez amatőr írói megítélés, mert egyéb szempontból teljesen érdektelen ez a mozzanat.